Így épül a virtuális metró

Igaz, a 4-es metróhoz képest jóval gyorsabban épülnek a BVE szimulátorához készített pályák, de azért ezekkel is kell babrálni jócskán. A kisföldalatti vonalának készítői megmutatták, hogy épült a virtuális metró.

Érkezés a végállomásra

A BVE-ről korábbi cikkeinkben már volt szó: röviden egy, a vasúti közlekedést szimuláló keretszoftverről van szó, melyhez a pályákat, vagyis a konkrét, végigutazható, végigvezethető útvonalakat többnyire a lelkes játékosok készítik. A pályaépítés nemzetközi foglalatoskodás: az eredetileg egy japán programozó által készített BVE-szimulátorhoz Egyiptomtól kezdve Argentínán át Magyarországig számos, jobb-rosszabb minőségű, játszható pályát készítettek a rajongók.

Négy metró, öt pálya

Egy-egy BVE-pálya - hacsak nem a fantázia szülte -, többé-kevésbé hű másolata a valóságos útvonalaknak. Mivel a szimulátor csak azt mutatja, amit a vezető lát, a három dimenziós kép "egysíkú" ugyan, de persze a táj minden részlete látható. Noha metróvonalak esetén kétségtelenül könnyebb a pályakészítők helyzete, hiszen két állomás között az egyetlen látványosság többnyire az alagút fala, azért itt is van munka bőven. A készítők az állomásokat lehetőleg precízen igyekeznek kidolgozni, s a pálya ívének, a váltóknak, jelzőknek a kialakítását  is a valóságnak megfelelően próbálják megoldani.

A hazai metróvonalak közül a kisföldalatti, a 2-es és 3-as metró található meg a BVE metrós honlapján, a még épülő, 4-es metró pedig a BVE-klub weboldaláról tölthető le. A kisföldalattinak két pályája is megjelent: egyik kevésbé precíz kidolgozottságú, ám egy képzeletbeli hurokvágánnyal oda-vissza vezethető, a másik nemrég jelent meg, és sokkal élethűbb környezettel növeli a játékélményt. A BVE pályákról tudni kell, hogy egyirányúak, azaz A-ból B-be lehet végigvezetni, B-ből A-ba csak akkor, ha elkészítik a visszaút pályáját is. Ezért gondolta úgy a korai kisföldalatti pálya készítője, hogy egy vonallá építi a pályát, azaz a Mexikói útnál kialakít egy képzeletbeli hurokvágányt - így a pálya ismételt betöltése nélkül lehet végighaladni a Vörösmarty tértől a Vörösmarty térig

Mátrix érzés

A pályakészítés - mint a Millenniumi Földalatti Vasút új virtuális vonalának készítőitől megtudtuk - korántsem olyan romantikus foglalatosság, mint a vezetés. A BVE ugyanis egy egyszerű szövegfájlból olvassa ki a pályára vonatkozó adatokat, és ugyanitt kell összegyűjteni az egyéb látnivalókra vonatkozó információkat is. A fájlt pedig legegyszerűbb kézzel előállítani, azaz a pálya készítője maga pötyögi be a vonatkozó információkat. Olyasmiket, mint a 25 méteres pályaszakaszokra vonatkozó adatok: az ív, a felsővezeték paraméterei, az utastájékoztatás hangja stb. Mint elárulták: van egyfajta mátrixos utánérzése a "pályaírásnak", mert a szemük előtt futó betű-szám halmaz mögött képesek vizionálni az előtte kanyargó vasúti síneket, vagy váltót.

A Deák téri állomás

A vasúti pálya "megrajzolása" nem kis feladat: kevés egyenes, ám annál több kanyargó szakasz jellemzi a vonalakat. Ez alól még az Andrássy úti szakasz alatt közismerten nyílegyenes kisföldalatti vonalvezetése sem kivétel: tíz hajlat teszi nehezebbé a virtuális metróépítők dolgát - hogy a még kacskaringósabb 2-es és 3-as metró vonaláról ne is beszéljünk. A minél valósághűbb pálya kialakítása komoly előkészítő munkát igényel. A kisföldalattit készítő csapat először minden hozzáférhető forrásból igyekezett összegyűjteni a vonal műszaki adatait. Ebben elsősorban saját magukra voltak utalva: az egyes állomásokat lefotózták, az állomáson belül elhelyezkedő bútorokat, a kisföldalatti képéhez tartozó jellegzetes berendezési tárgyak méretét, egymástól való távolságukat megmérték, dokumentálták.

Precíz tervek

Egyikük az összegyűjtött információk alapján újrarajzolta valamennyi állomás környezeti tervét, valamint közösen felmérték, hogy pontosan hol is jár a föld alatt a földalatti. Ez az Andrássy út vonalán nem kérdés, de a Városliget alatt, valamint a Hungária körutat keresztezve a Mexikói úti végállomásig haladva már nem evidens. Ezekből az adatokból ellenőrizni lehetett a maguk számolta kanyarívek pontosságát. Az adatokat - mérnöki precizitással - felvésték a Google Mapsből nyert, felnagyított térképekre, és ezeket is felhasználták a tervezés során.

Fura nézetben az Oktogon állomás: alulról, átlátszóan

Diktafon a hangszórónál

Az lefényképezett  állomásbelsőt (a jegykiadó automatákat, lyukasztókat, padokat, a vezetőknek szánt telepített visszapillantó tükröket, a földalattin most látható kiállítás tárlóit stb.) egyenként kell bepozicionálni a látványtervbe, s ezeknek a minél pontosabb elhelyezéséhez szükség van a korábban készített fotókra és a felmérések eredményeire. Az egyes állomási bútorokat, eszközöket minden oldalról le kell fényképezni. A fotókat szükség esetén képszerkesztő programokkal módosítani kell, vagy az eredetihez hasonlító tárgyat kell képszerkesztő programban elkészíteni, az így készült textúrákból pedig egy olyan objektum fájlt gyúrni, amelyiken egyszerre látszik a tárgy minden oldala. Ebből "csinál" a BVE háromdimenziós képet, amit aztán vezetés közben láthat a játékos.

 

A pályakészítők precíz tervrajza az Oktogon állomásról

A pálya kialakítása során olyan precízségre törekedtek a készítők, hogy a két sínpárt elválasztó oszlopokat is igyekeztek pontosan a helyükre illeszteni. Ehhez több videófelvételt is készítettek, amelyet lassítva megnézve számolgatták, hogy két állomás közt hány oszlop található. A megállókat bemondó hang élethű visszaadása érdekében egy alkalommal oda-vissza leutazták a kisfoldalatti vonalát, és a hangszóró elé egy diktafont tartva vették fel az állomásneveket soroló hangot.

Mégsem ugyanaz

Csak a kisföldalatti vonalvezetésének a szimulátorhoz való megtervezése néhány hetet vett igénybe, de folyamatosan kellett frissíteni a terven szereplő információkat. Ezek után a teljes pálya kialakítása 3-4 hónapot vett igénybe; előny volt, hogy nyolc állomáson ugyanazokat a képeket, textúrákat lehetett felhasználni. A 2-es metró elkészítése még hosszabb időt vett igénybe: 2002 óta készül, de az állomások részletes kidolgozása csak 2006-ban kezdődött el, s minthogy az egész metrót ugyanebben az időszakban újították fel a valóságban, így a már elkészült állomásokat is újra kellett készíteni. A piros metró BVE-pályája ma már szinte kész, egyedül a nemrégiben átadott új állomások elkészítése van még hátra, és a felszíni szakaszt kell még finomítani.

Egy állomástábla fotózva és grafikaként a pályán

Az igyekezet ellenére maguk a készítők is elismerik, hogy mégsem tökéletesen hű a kisföldalatti-pálya. Például az állomásokon látható kiállítás képei bizony néha ismétlődnek, a két sínpár közti oszlopok elhelyezkedése - a videós igyekezet ellenére - sem stimmel teljesen, és van néhány apróbb eltérés, amit csak az egészen kemény közlekedésrajongók vennének észre. Ennek ellenére, aki ismeri a földalatti vonalát, megkapó apróságokat vehet észre, amik az élethűséget növelik: nemcsak a bútorok, a jellegzetes kerámia állomásborítás stimmel, de az olyan, játék közben szinte láthatatlan apróságok is, mint a "Vörösmarty utczai" eredeti állomásnév-tábla, vagy a Mexikói úti újságosnál a Túró-Rudi automata...