Kis pénz, nagy szórakozás: három ígéretes játék

A sablonok, a folytatások világát éljük, a játékkiadók azonban rájöttek, nem elég egyre nagyobb pénzt forgatni a fejlesztésekbe, nem árt, ha az eddig erősen visszafogott kreatív energiákat is szabadjára engedik. Kipróbáltunk három olyan, hamarosan megjelenő játékot, amelyek vadonatúj elgondoláson alapulnak, ezért érdemes lesz figyelemmel kísérni őket.

Míg a szórakoztatóipar szinte összes ágazata folyamatos zuhanást mutatott be az elmúlt években, addig a játékipar fontosabb szereplői minden évben rekord bevételekről számoltak be. Tavaly megtörtént a lehetetlen, a Halo című játéksorozat legújabb epizódja a megjelenés első hetében több bevételt generált, mint egy kifejezetten sikeres hollywoodi film. Ráadásul egy videojátékot ötödakkora összegből el lehet készíteni, mint egy amerikai mozifilmet.

A Grand Theft Auto-sorozat negyedik részétől még nagyobb sikert vártak az elemzők. A játék az előzetes becsléseket is felülmúlva 400 millió dollárt hozott megjelenésének hetében. Összehasonlításképpen, az elmúlt pár év legsikeresebb filmjének, az új Batman-filmnek ugyanehhez az eredményhez két és fél hét kellett. A játékipar szemmel láthatóan virágzik, annak ellenére, hogy a szoftver kalózkodásnak és a fájlcserélőknek hála egy-egy játékkal nagyjából ötször annyian játszanak valójában, mint ahány példány elkel belőlük a boltokban.

Legjobb védekezés a támadás

A játékpiacot egy ideje megfertőzte a mozis világra jellemző folytatás-láz. Az elmúlt években a legerősebbnek számító őszi-téli időszakban húsz játékból tizenöt címe mögött ott volt egy sorszám, évszám, vagy alcím. A világ második legnagyobb játékkiadója, az Electronic Arts vezetői az idei szakkiállítások során azt nyilatkozták, eljött az idő, amikor már nem lehet tucatjátékokkal, sorozatok sokadik részével sikert aratni, mostantól az ötlet, a kreativitás, és az újszerűség lesz a három legfontosabb kulcsszó. Úgy tűnik, a többi cég is ráeszmélt, érdemes innovatív megoldásokkal előállni, több száz fős fejlesztőcsapat és több tízmillió dolláros büdzsé nélkül is elő lehet állni szórakoztató és egyedi játékkal, csupán igazán kreatív csapatra van szükség. Három olyan játékot próbáltunk ki, amely illeszkedik a fenti besorolásba: stílusuk és árfekvésük is eltérő, de kívétel nélkül egyedinek, újszerűnek tűnő fejlesztést, kettő közülük egy nagyobb, a harmadik, kakukktojásnak számító játék pedig egy kis, eddig ismeretlen stúdió műve.

A falra mászom tőled

Jelenleg a belső nézetű lövöldözős játékok, az FPS-ek számítanak a legdivatosabbnak, annak ellenére, hogy az első ilyen játék 1992-es születése óta pár plusz funkciótól és a grafika fejlődésétől eltekintve nem történt nagy előrelépés a műfajban. Az elmúlt 16 évben, kis sarkítással, leginkább világháborút, űrlény inváziót, pokoljárást vagy ezek kombinációját adó játékok jelentek meg. Nos, ez a helyzet várhatóan idén változni fog.

A Mirror's Edge című játékban a parkour (vagy free running) - néven ismert új sportot ismerhetjük meg jobban. A Luc Besson rendezte Yamakasi óta egyre népszerűbb sportág lényege, hogy a művelői kizárólag az akrobatikus képességeiket kihasználva - ugrásokkal, szaltóval, falfutással - jutnak el A pontból B pontba, mindezt a lehető leggyorsabban. A falmászós, ugrós sportra a Battlefield-sorozatot kiötlő svéd Digital Illusions CE (DICE) csapott le, hogy FPS-játékot építsen köré.

A Mirror's Edge-ben mindenhova felmászhat

 

A feldolgozás nehézségét, és a játék nagyszerűségét az adja, hogy a parkourt aktívan űzők számára megszűnnek a korlátok. A Mirror's Edge-ben a játékos szinte bárhova fe-, fel-, és eljuthat, ami csak megjelenik a képernyőn. Az alapmozgás a gyors futás, ha egy kisebb objektum, mondjuk egy alacsonyabb bódé kerül a szemünk elé, máris mászhatunk fel a falán, a tetejére, hogy a másik oldalon, egy szaltóval leugorva máris haladhassunk tovább. Ha  drótkötél vezet egy százemeletes ház tetejéről egy nyolcvan emeletesre, azonnal megkapaszkodhatunk benne, hogy pillanatok alatt lecsússzunk a kisebb épület tetejére.

Ez még külső megjelenítést alkalmazva is hihetetlen látványos lenne, de itt, a játék stílusából adódóan minden mozgás, minden akrobatikus trükk úgy jelenik meg a képernyőn, mintha a játékos hajtaná végre azt. Az ötlet maga talán még így is kevés lett volna a sikerhez, de a fejlesztők a megfelelő helyszín és a megfelelő főhős kiválasztásával már biztosra mentek. A játék egy felhőkarcolókkal és megmászható objektumokkal teli metropoliszban játszódik, ahol egy kifejezetten csinos hölgy bőrébe bújva kell végrehajtani a lehetetlenségig nehéz és nyaktörő mutatványokat igénylő küldetéseket.

A főhős, Faith természetesen csak ritkán jelenik meg a képernyőn, de akkor rendkívül kellemes látványt nyújt a játék többségében fiatal férfiakból álló rajongói táborának. Sajnos tesztelőnk csak két pályát próbálhatott ki a programból, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy meggyőződjünk róla, az idei év egyik legígéretesebb játékával van dolgunk, ami valóban új stílust, új lehetőségeket teremt egy már öreges műfajban. A megjelenés időpontja még nem tisztázott, de az biztos, hogy még az idei karácsonyi szezonban meg lehet majd venni PC, Xbox 360 és PlayStation 3 változatát.

A hangom a fegyverem

Az FPS-ek mellett a stratégia játékok terén is sokat kellett várni igazi újdonságokra: az egyik legjelentősebb innováció a valósághű fizikai megjelenítés elérése volt, egy-két éve például a legfrissebb akciójátékokhoz hasonlóan háborús stratégiai programokban tovarepülnek a felrobbanó járművek és a detonáció nyomot hagy a környezetben. Bár a stratégiai játékok korábban leginkább a PC-n hódítottak, újabban egyre többükhöz lehet hozzáférni konzolon is: ráadásul egy kiadó már csak akkor fejlesztet le egy játékot, ha azt a tévékre kapcsolható játékgépekre is ki lehet adni.

A stratégiai játékok esetében a problémát az irányítási forma jelenti: a PC-n kézenfekvőnek tűnő egérrel történő vezérlést szinte lehetetlenül nehéz visszaadni a konzolok kontrollereivel. Voltak már próbálkozások a probléma megoldására, de egyik sem nyerte el igazán a játékosok tetszését. A Tom Clancy-birodalom és a megjátékosítási jogok tulajdonosa, a UbiSoft vállalkozott arra, hogy a konzolos stratégiák piacán új mérföldkővel jelentkezzen, a Tom Clancy's EndWar című  játék személyében.

Parancsokat osztogathat a Tom Clancy's EndWar-ban

 

A program újítása - az új generációs konzolokhoz illő nagy felbontású, szemet gyönyörködtető grafika mellett - a hangalapú vezérlés bevezetése. A játékosnak csupán be kell mondania a mikrofonba, hogy melyik egységnek szeretne utasítás adni, majd azt, hogy mit szeretne kezdeni az adott egység segítségével. Ez jelenleg PC-n, a gyakorlatban úgy nézne ki, hogy a játékos megkeresi az egységet a pályán, kijelöli egy kattintással, majd megkeresi a pályán, hogy hova szeretné katonáit küldeni, végül kijelölve azt, hogy például mely objektumot támadja meg.

A hangutasításokat az EndWar a megjelenésekor csak a nagyobb világnyelveken ismeri majd fel, de szerencsére azokra is gondolnak, akik nem jártasak például angol vagy német nyelvekben. Annak érdekében, hogy más nyelvterületeken élő, kevésbé tökéletes kiejtéssel rendelkezők is élvezni tudják a programot, a hagyományos vezérlővel is lehet majd irányítani a játékot - persze ez továbbra is a fent ismertetett kényelmetlenséggel jár majd.

Egy biztos: többjátékos módokban a sima irányítást használók biztosan hátrányt szenvednek majd, egy "Unit one, attack hostile seven - unit four, secure Lima" parancs kiadása hanggal öt másodperc alatt megvan, míg a kissé nehézkesebb vezérlőre alapuló irányítással ugyanez jóval hosszabb ideig eltart. A játék csak Xbox 360 és PlayStation 3 konzolon jelenik meg, október elején.

Babzsák, amit csak szeretni lehet

Veszített népszerűségéből az egyik legrégibb stílus, a Super Mario nyomán ismertté vált platformjáték is. Ennek ellenére, pár évente elkészül egy formabontó, újító alkotás, ilyen volt tavaly a Super Mario Galaxy, és ilyen lesz jelenlegi kedvencünk, az október végén megjelenő LittleBigPlanet is.

Az alapötlet - kedvességet és bájt sugárzó ugrálós játék - egyszerű, mégis évek óta nem készült ennyire élvezetes, minden korosztályt megcélzó, kreativitásra ösztönző játék. Minden objektum a háztartásban megismert anyagokból épül fel. Kalandozás közben bútorkárpittal borított házakat, kartonból kivágott papírmasé fákat láthatunk, a pályán magán hintalovak szaladgálnak. A kalandosabbak kedvéért gördeszkák is várnak arra, hogy felpattanjunk rájuk egy gyors száguldozás erejéig. A szoftverbe épített fizikai motornak köszönhetően ráadásul minden tárgyat megfoghatunk, elhúzhatunk, meglökhetünk, feldönthetünk a pályákon.

Cuki bábfigurák a LittleBigPlanet-ben

A LittleBigPlanet-ben szinte mindent a saját ízlésünk szerint átalakítható. A játékos gondjaira bízott kis babzsákfigura arcára ugyanolyan könnyen varázsolhatunk mosolyt mint szomorúságot, több tucat különböző gombszemet rakhatunk a fejére, és a ruháját is hasonló könnyedséggel változtathatjuk meg. Az már csak extra, hogy ráadásképpen még a kezeit is külön-külön irányíthatjuk, így akár John Travolta kedvenc tánc mozdulatait is le tudjuk utánozni vele.

A küldetések kiválasztására, a menükben történő navigálásra szolgáló házikót a  játékos kedve szerint feldíszítheto a pályákon felvett matricákkal, tárgyakkal. Ha úgy tartja kedve, akkor saját pályákat is készíthet a programba épített pályaszerkesztővel, melynek használata tényleg gyerekjáték. Egy konzolon ketten, az online módokat használva négyen is végig lehet jutni a pályákon, amelyeket a fejlesztők mind egyedi stílusban építettek meg, majd az adott stílushoz tartozó zenével fűszereztek meg. Lelkesedésünket, úgy tűnik, a Sony is osztotta, és rögtön lecsaptak a fejleszőtcsapatra. Emiatt a játék október végén csak PlayStation 3-ra jelenik meg, a friss pletykák szerint pedig később lebutított verzióban feltűnhet a PSP-k képernyőin is.