Már a jövőkutatóknak sem jut eszükbe semmi

Több mint tíz éve nem változott az emberiség jövőről alkotott képe. A nanotechnológia, a kibővített valóság, a szupergyors mobilhálózatok vagy a 3D-nyomtatás egy évtizede uralja a közgondolkodást - állítja Jamais Cascio jövőkutató. Neal Stephenson sci-fi író szerint az innovációt az utóbbi évtizedek legzseniálisabbnak tartott találmánya, az internet fogja vissza, az emberiség pedig teljesen elfelejtette, hogyan lehet nagy dolgokat alkotni.

Ha megkérdezünk egy jövőkutatót a következő pár év nagy trendjeiről, ugyanazt halljuk, mintha tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt tettük volna fel a kérdést. És nemcsak a jövőkutatók válaszaiból gondolhatnánk azt, hogy egy egész szakma beszélt össze, hanem a tudományos tényekből kiinduló (ún. hard) science fiction-szerzők regényeiben is ugyanaz a pár téma tűnik fel Jamais Cascio jövőkutató szerint.

A szakértő fel is sorolja a lejárt szavatosságú trendeket: molekuláris nanotechnológia, mesterséges intelligencia és robotok, 3D-nyomtatók, kiterjesztett valóság, szupergyors mobilhálózatok, szintetikus biológia, az élet meghosszabbítása és az űrkolóniák. Ezek némelyike valósággá vált, például olcsó műanyagból dolgozó térnyomtatót bárki vehet, aki egy tizenéves autó árát rászánja. Az viszont közös a fenti technológiákban, hogy még mindig a jövő nagy reménységeiként beszélnek róluk. "Az elmúlt tíz-tizenöt évben nem termett új, úttörő technológiai jövőkép - vonja le a következtetést Cascio. - Minden olyan technológiai forgatókönyv, amelyről mostanában beszélnek, apró evolúciós lépésekben különbözik a tíz évvel ezelőtti forgatókönyvektől."

Forradalom helyett lassú evolúció zajlik

Cascio szerint még a szenzorok és mobilkamerák magánszférára, hatalomra és megfigyelésre gyakorolt hatásának kérdésköre a legújszerűbb, ám ez is evolúciósan fejlődött ki, és nem a technológiáról magáról szól, hanem annak társadalmi alkalmazásáról. A társadalmi fókusz helyett a technikai jövőképek keresése egyébként is jellemző a jövőkutatókra, emiatt senki sem látta előre, hogy milyenek lesznek a 2010-es évek - állítja a jövőkutató. A futurológusok nem számoltak az amerikai hegemónia végével, az EU halála felé mutató trendekkel, a gazdasági eltérések növekedésével, a fejlődő országok urbanizációjának tempójával. Vagy például azzal sem, hogy a két Korea nem közeledik egymáshoz, hogy a világ vezetői képtelenek lesznek kezelni a globális felmelegedés kérdését, vagy hogy felbukkanhatnak az Occupy-mozgalmakhoz, az arab tavasz tüntetőihez vagy a Tea Party amerikai konzervatív mozgalomhoz hasonló csoportok.

Cascio egyik korábbi jegyzetén is a slágertémák fedezhetők fel (kép: wilengebroed)

Cascio három okot sorol fel, amelyek a jövőkutatás tudományának kulturális, politikai és társadalmi vakságához vezethettek. Az első szerint a technológiai előrejelzésekre van piaci igény, így ezzel foglalkoznak a futurológusok. A második szerint a kulturális, politikai és társadalmi hatások előrejelzése nehezebb, és ebbe jobban beleszólnak a kutató érzései, elvei is. Végül pedig a technológiai előrejelzés férfias "sportág", igaz, ez változóban van, az Institute For The Future kaliforniai agytröszt már több nőt alkalmaz, mint férfit.

Vége a nagy tettek korának?

A Cascio blogján megjelentetett eszmefuttatáshoz Bruce Sterling science fiction-szerző - aki a feltörekvő és eltűnőben lévő technológiákról ír sokrétű blogot - is hozzáfűzte a gondolatait. Szerinte azért van hiány a technológiai áttörésekből, mert a nemzetállamok nem indítanak a Manhattan-tervhez vagy a teljes titokban kifejlesztett szputnyikhoz hasonló tudományos programokat.

Még negatívabb hangot ütött meg a világ problémáival kapcsolatban a World Policy Journal folyóiratban 2011 őszén megjelent Innovációs éhség (Innovation starvation) című cikkében Neal Stephenson, az avatárokkal teli 3D-s metaverzumot kitaláló tudományos-fantasztikus író. "Attól félek, hogy a hatvanas évek űrprogramját meghaladó eredményekre való képtelenség annak jele lehet, hogy a társadalom már nem tud nagy tetteket végrehajtani."

Stephenson szerint ma nem jöhetne létre a Gemini-program

Az ötvenegy éves Stephenson az ezredforduló innovációs tespedtségét a szülei és nagyszülei generációjának újításaival állítja szembe. Az ő életük alatt terjedt el az autó, vált lehetővé a repülés, elérhetővé a nukleáris energia és a számítógép. Az életének legelején járó, a társadalom átformálására való potenciált tartalmazó internetről azonban nagyvonalúan elfeledkezik a szerző, pedig még ennek felemlítésével is érvényes lenne a két korszak összevetése.

Gúzsba köti a piaci kényszer a cégeket

Stephenson abban látja a problémát, hogy nincs indíttatás nagy tettek elkövetésére. A megelőző korok tudósait inspiráló tudományos fantasztikus irodalom a jelenben létező technológiák árnyoldalait térképezi fel, bátor ötletek ismertetése helyett. Még a fantasztikus ütemben fejlődő Kína is csak olyan projekteket - szuperexpresszt, rakétás űrprogramot, óriási építkezéseket - mutat fel, amelyekre már volt példa Nyugaton.

Több mint tíz éve a jövő eleme a kiterjesztett valóság

A nyugati innovációt Stephenson szerint éppen az utóbbi évtizedek legzseniálisabbnak tartott találmánya, az internet fogja vissza. Míg korábban korlátozott információ állt az egyes projektek elindítása felett döntő menedzserek rendelkezésére, ma a felsült korábbi próbálkozások garmadáját ismerheti meg egy Google-kereséssel. Jaron Laniert informatikai gondolkodót és számítástechnikus idézve azt írja Stephenson, hogy az internet elvette az emberektől a kockázatvállalás képességét.

A huszadik század nagy találmányai viszont a maihoz képest őrülten kockázatos, egyenesen veszélyes világban születtek. Egy olyan világban, folytatja a gondolatot Stephenson, amelyben nem negyedévről negyedévre kellett kedvező trendeket és jó üzleti jelentéseket felmutatniuk a vállalatoknak, így felvállalhattak olyan kísérleteket is, amelyek bukással végződtek. Napjaink menedzserei azonban a folyamatos növekedési elvárások miatt apró tuningokra és kis javításokra vannak trenírozva. "Röviden, a világunkban sosem történnek nagy dolgok" - zárja Stephenson az emberiség temetését.