Internet a szocialista országokban

A Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet nemrégiben összeállított egy kötetet az "internet ellenségeiről", azaz azokról az országokról, amelyek korlátozzák a netezők szabadságát.

A világháló jótékony vagy éppen káros hatásának elemzésében sajátos szempont a politikai. A demokráciának, illetve a totalitarizmusnak lehet mércéje az internet engedélyezésének, illetve korlátozásának szintje. A legjobb példát erre a magukat szocialistának nevező államok kínálják.

Az internet helyzete Kínában a legellentmondásosabb. Itt hivatalos becslés szerint 57 millióan használják a netet. 1997 és 1999 közt Peking a "Nagy Cyberfal" politikáját követte, azaz a Közbiztonsági és az Állambiztonsági Minisztérium közösen felügyelt minden információáramlást. A világháló használatának elterjedésével ez a módszer kivitelezhetetlenné vált, így a szolgáltatókra és a felhasználókra bízták az ellenőrzést, bár szúrópróbaszerűen még mindig felügyelik működésüket. Kína a tavalyi APEC-csúcsértekezlet előtt feloldotta a külföldi oldalak (pl. BBC, CNN, Reuters) elérésére vonatkozó tilalmat is, ám a hirtelen kitört szabadság tiszavirág életűnek bizonyult: amint George W. Bush amerikai elnök elhagyta az országot, visszaállították azt, sőt tizenhétezer internetkávézót zárattak be. A szabályok be nem tartásának nagyon súlyos büntetőjogi következményei lehetnek. Persze azért a kormányzati szervek Kínában is felismerték a hálóban rejlő lehetőségeket. Van az országnak hivatalos, külföldieknek szóló portálja (www.chinaonline.com).

A legkeményebb diktatúrában, Észak-Koreában az internet persze kevesek privilégiuma, leginkább a kommunista párt vezetőié. Híres anekdota, hogy amikor Madeleine Albright amerikai külügyminiszter az országban járt, Kim Jong Il elnök elkérte az e-mail címét, holott korábban az internetet - a nemzetközi kommunikáció minden más formájával együtt - betiltották az országban. Az észak-koreai kormány azonban enyhített némileg ezen a tiltáson, mert engedélyezte a Silibank nevű elektronikus levelezőszoftver óránként egyszeri használatát azoknak, akik a 10 Kbyte-onként másfél amerikai dolláros árat meg tudják fizetni. Ahhoz pedig, hogy a sztálini elveket valló országban igénybe lehessen venni a szolgáltatást, a felhasználóknak a személyes elérhetőségükön kívül meg kell adni még a nemzetiségüket is.

Laoszban mindössze két-három ezerre becsülik a világhálóhoz hozzáférők számát. 1996 óta van lehetőség a web használatára, de az előfizetés nagyon drága. A fővárosban, Vientianéban mintegy harminc netcafé működik, a legtöbben ezt használják, azonban csak a hatalom által jóváhagyott oldalak látogathatók, sőt az e-maileket is elolvassák, és a "nem megfelelő" tartalmú leveleket kiiktatják. A hírek közül is csak azok kerülhetnek fel a netre, amelyek átjutottak a "hagyományos" cenzúrán.

Vietnam - hivatalosan - az internetet gazdaságilag hasznosnak, politikailag azonban veszélyesnek tartja, így csak a belföldi webpublikációk érhetők el. Ugyancsak hivatalos források szerint mindössze százezer felhasználó van az országban. Ez azért is tűnik kevésnek, mert a törvény szerint az egyetemistáknak biztosítani kell a hozzáférést, ők pedig nyolcszázezren vannak. Bár hat szolgáltató cég van, mind állami tulajdonú, és vezetői a pártelithez tartoznak. Mindenesetre a párt már felismerte a világhálóban rejlő lehetőségeket, és létrehozták a Vietnami Kommunista Párt honlapját (www. cpv.org.vn), amely négy nyelven olvasható (vietnami, kínai, japán, angol), és például Ho Si Minh legjelentősebb írásai hozzáférhetőek.

Kubában a távközlés minden formája drága és rossz minőségű. Az internetet körülbelül ötvenezren használják, ami meglehetősen sok, mivel az országban csak egy nyilvános internetkávézó van, ahol óránként úgy öt dollárért lehet netezni - ez az átlag kubai havi bérének fele. A böngészést azonban a jövőben tovább szigorítják. Mivel Fidel Castro úgy tartja, hogy az internet "a kapitalista manipuláció eszköze, ahol a legtöbb információ angol nyelven érhető el", ezért hamarosan csak a kubai politikusoknak lehet számítógépe és világhálós hozzáférése. A független kubai weblapokat elsősorban a Floridában élő kubaiak tartják fenn. Igaz, a párt hivatalos napilapjának, a Granmának is van online változata (www.granma.cu).

Gecse Mariann

Korábban:

Tovább épül a kínai virtuális fal

Kuba betiltja a számítógépek forgalmazását