Fejezetek a számítástechnika történetéből

Április végéig látható Szolnokon az a vándorkiállítás, mely a számítástechnika  történetét mutatja be. Beszámolónkban a tárlat anyagára építve közlünk szemelvényeket a számítástechnika fél évszázadából. A képekre kattintva megtekintheti a kiállításon készült fotóinkat is.

A számolás megkönnyítésének, gyorsításának óhaja ha nem egyidős is az emberiséggel, mégis meglehetősen régi vágya volt. Az első - máig használt - számolóalkalmatosság az ókori Mezopotámiában jelent meg, majd részben kínai közvetítéssel jutott el hozzánk. Neve: abakusz. Ebből fejlődött tovább több számolóeszköz, így az orosz (szláv) szcsoti és a japán szorobán is. Ezeket sem szabad lebecsülni: egy 1946-ban lezajlott megmérettetésen is a szorobán győzött egy amerikai elektromechanikus számológép ellenében: a japán "szorobánművész" nem csak gyorsabban, de pontosabb eredményekkel is dolgozott, mint az akkori amerikai csúcstechnológia.

Kempelen és Jedlik

Kempelen sakkozógépe

Az első hazai informatikusként jegyzett feltalálónak Kempelen Farkast tartják: híres sakkozógépe korának szenzációja volt (mellyel kapcsolatban sokáig nem tudták eldönteni, hogy egy elmés mechanikus szerkezet egy benne rejtőzködő emberrel, vagy az első robot lett volna). Kempelen másik nagy találmányaként a beszélő gépet tartják számon, mely pusztán mechanikus berendezés volt ugyan, de szinte tökéletesen utánozta az emberi beszédet. A feltalálót követő generációhoz tartozó Jedlik Ányos is alkotott az informatika területén: egy görbéket rajzoló "analóg számológépet", melynek görbéi a mai számítógépekkel újrarajzolva is pontosnak bizonyultak. Később Juhász István találmányát, a légvédelmi ütegek koordinálására alkalmas lőelemképzőt övezte világsiker: az 1920-as évek elején elkészített prototípust követően az 1950-es évekig (tehát a világháborúban is) gyártották és használták a világ több hadseregében is. Ezt a szerkezetet egy korai elektromechanikus analóg számítógépnek tekinti a szakma.

Tranzisztor - kulcs a jövőhöz

A Bell laboratórium szakemberei 1947-ben fejlesztették ki a tranzisztort, feltalálói 9 évvel később Nobel-díjban is részesültek a találmányért. A tranzisztor az elektroncsöveknél jóval  kisebb hely- és energiaigényű félvezető kristály, megjelenésével többek közt lehetővé vált kisebb méretű eszközök megépítése is. A tranzisztor megjelenése azonban nem csak a számítástechnikában okozott forradalmat: olyan "melléktermékei" lettek a találmánynak, mint például a kisebb méretű táskarádió, később pedig a zsebrádiók. Míg az Intel 1978-ban bemutatott, 5 megahertzen működő 8086-os processzora 29 ezer tranzisztort tartalmaz, egy manapság kapható, 3 gigahertzes Pentium 4-es lapkában nagyjából 100 millió található ezekből.

Óriásmemóriától a floppyn át a Neumann-elvig

M-3-as memória

Az 1950-es évek végére készült el az első hazai elektronikus, elektroncsöves, digitális automata számítógép. Az M-3 névre keresztelt komputer tervei - honnan máshonnan, mint - a Szovjetunióból származtak, építői pedig 1956-ban  (politikai vádak és ítélet nyomán) még börtönben ülve tettek javaslatot  összeállítására. Az első hazai digitális számítógépet kétéves munkával hozták létre, s csupán a memóriaegységének a mérete egy átlagos mai mosógépével vetekedett. A gép ugyan nem, de hűtőszekrény méretű memóriaegysége megmaradt: kapacitása mindössze 4,5 kilobájt volt - azaz ez a cikk például  nem fért volna bele. Az M-3 egyébként 1968-ig zakatolt Szegeden, majd leszerelték, alkatrészeit pedig szétosztották a tanszékek között - ezek zöme mára elkallódott.

A kor politikai viszonyainak megfelelően - azaz a KGST irányelvei alapján - hazánk a tehetséges és innovatív mérnöki gárda ellenére sem lett számítástechnikai nagyhatalom. A telefongyárban például egy ígéretes fejlesztői csapatot oszlattak fel, pedig a mai floppy ősének tekinthető fólia-memória is az ő nevükhöz fűződik. Apropó, floppy: mondani sem kell, hogy a mára már kissé divatjamúlt, de egykoron nélkülözhetetlen tárolóeszköz őse - azaz a 3,5 collos kislemez elődje - magyar találmány. Jánosi Marcell, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) magnótechnikai főkonstruktőre vette a fejébe, hogy az akkoriban elterjedt amerikai, 8 collos mágneslemezt kisebb méretben, de legalább akkora kapacitással merev kazettás tokba applikálja. Ez 1974-ben sikerült is, és bátran mondhatjuk: a nemzetközi érdeklődés elsöprő volt: a feltaláló VI. emeleti óbudai panellakásában egymásnak adták a kilincset a Japánból, Amerikából érkező fejlesztőmérnökök, kereskedők és gyártók. Mivel Magyarországon csak 1981-ben gyártottak egy sorozatot a floppyból, majd hagyták elenyészni az ötletet és a szabadalmat is, így végül az egész világnak szóló ajándék lett a találmányból: ma már jogdíj nélkül bárki gyárthat, forgalmazhat floppyt - köszönhetően a japán szakemberek gondosságának, akik végül továbbvitték a fejlesztést a tényleges forgalomba hozatalig.

És apropó magyarok: Neumann János neve elhagyhatatatlan egy számítástechnika-történettel foglalkozó - mégoly szemelvényes - anyagból. Neumann, aki tudományos munkásságát az Egyesült Államokban végezte, olyan feltételrendszert dolgozott ki és jelentetett meg 1945-ben ("Neumann-elv"), melynek valamennyi mai számítógép megfelel - gyakorlatilag tehát egy fél évszázados elv alapján fejlődik még ma is a számítástechnika. Ez az elv azt fogalmazta meg, hogy a számítógép legyen teljesen elektronikus, kettes számrendszert használjon, az adatok és a programok ugyanabban a belső tárban,  memóriában legyenek, és külön vezérlő-végrehajtó egysége legyen. Ezen elvek alapján építette Neumann is - és később a kor kibernetikusai is - az első híres számítógépeket.

Spectrum, Commodore, IBM

1971-ben jelent meg az első mikroprocesszor, majd az Apple és az IBM rukkolt

ZX Spectrum 48 K

elő olyan gépekkel, melyek már nem szobányi méretűek voltak. A nyolcvanas évek elején terjedt el a magánszemélyek által is megvásárolható - tehát relatíve olcsó, és ha nem is hordozható, de szállítható számítógép. Ezeket már talán többen ismerik: itthon a Commodore és a ZX Spectrum volt a korszak két favoritja, magyar turisták százai hozták haza nyugati útjaikról a számítógépeket. Magyarország is belépett a komputergyártók közé: az első iskola-számítógépet a Híradástechnikai Szövetkezet gyártotta, majd megjelent a PRIMO (SZTAKI), és a TVC (Videoton). Meg kell említeni, hogy készült egy magyar Spectrum is, ám csak a prototípus és egy kisebb széria készült belőle - ismert tehát legfeljebb a szakmában lehetett. Ez az időszak már az amatőrmozgalmak korszaka is: lelkes fiatalok, nyitott idősek egyaránt foglalkoztak a számítógép-építés, a programozás és mindezek - valamint a tapasztalatok - csereberéjével is. A budapesti Metro-klubban gyűltek össze hetente vagy még gyakrabban a nyolcvanas évek elejének amatőr számítógépesei, avagy ahogy magukat nevezték: a Házi Készítésű Computer Club, azaz a HCC lelkes hívei. 1982-ben zajlott az első hazai számítógépes kiállítás, ahol megjelent a HCC-ből kinőtt Homelab nevű számítógép. A Homelabnek volt vakok számára épített változata is, azonban annak ellenére, hogy gyártása is megindult, sosem terjedt el igazán: a két magánszemély (Lukács József és Endre) által gründolt vállalkozás a multik lobbizása mellett sosem nőhetett fel. (Nem mellesleg a HCC-mozgalom amerikai őséből lépett ki a hetvenes években Steve Jobs is, hogy garázsában megalkossa az Apple I-es gépet...)
A Commodore és a Spectrum, illetve a ZX 81 mellett felbukkant az Enterprise is. A 4, majd 64, sőt, 128 kilobájtos memóriával rendelkező "szupergépek" népszerűsége töretlen volt. Azonban míg ezeknek a gépeknek a gyártói szép sorban tönkrementek (akkoriban a "nemzeti" számítógépgyártás dívott: a britek a Spectrumot, a franciák a Thompsont, az amerikaiak a Commodore-t gyártották, s versengtek egymással), az IBM és a processzorgyártó Intel és Motorola felvirágzott. A processzorok és az operációs rendszerek fejlődésével tehát egyre inkább elterjedt a nemzetköziesített PC. 1992-ben jelent meg a Windows 3.1-es, 1995-ben pedig - többéves agónia után - végleg lehúzta a rolót a Commodore cég. Ettől kezdve az IBM-kompatibilis gépek terjedése megállíthatatlan volt. Az igazán felhasználóbarát Windows 95 elterjedésével pedig már az internet sem csak informatikusok és akadémiai hálózatok kivételezettjeinek privilégiuma, hanem a széles nagyközönség kifogyhatatlan információs tárháza lett.

Rátonyi Gábor Tamás - Straub Ádám