Web 2.0, avagy amire az új világháló képes

Telepítés nélkül futtatható szoftverek, bárhonnan elérhető online dokumentumok, ingyenes tudástárak, egyre gyarapodó netes közösségek - sorra vesszük, mi mindent nyújt a napjainkban megújuló világháló a felhasználóknak.

Tim O'Reilly - a fogalom megalkotója

Talán hallotta már a cikkünk témáját adó web 2.0 kifejezést, talán nem, lényegtelen. Mielőtt nekiállnánk alaposabban elmagyarázni, miről is van szó, hadd próbáljuk meg egyszerűen lefesteni ön előtt, érzékeltetve, mit is tud az új világháló a gyakorlatban. Képzelje el, hogy nem csak elektronikus levelezését, hanem kedvenc internetes linkjeit, határidőnaplóját, dokumentumait, fényképeit, videó- és hangfájljait is bárhol, bármikor elérheti az interneten egy azonosító és egy jelszó megadása után.

A webböngészőben megnyíló virtuális munkaasztalon minden úgy és ott lesz, ahogyan és ahol az utolsó kijelentkezés előtt hagyta - nem számít, hogy otthoni vagy munkahelyi számítógépén, egy barátjánál, egy netkávézóban, vagy laptopján, kéziszámítógépén, okostelefonján nézi-e meg.

Szoftver helyett szolgáltatás

Egy kattintás a szöveges dokumentumra, és a szintén a böngészőben elinduló szövegszerkesztőben folytathatja rajta a munkát. Kedvére böngészheti kedvenc weboldalait, és vehet fel új linkeket a gyűjteménybe. Bejegyezhet egy találkozót a naptárába, vagy módosíthatja annak időpontját. Levelet vagy üzenetet küldhet ismerőseinek, miután kikereste elérhetőségüket a címtárból.

Mindezeket úgy teheti meg, hogy nem kell magával hurcolnia dokumentumait floppy-n, CD-n, DVD-n vagy egy winchesteren, és nem is kell telepítenie a kezelésükhöz szükséges szoftvert. Fájljai ugyanis egy internetes szerveren tárolódnak majd, az őket megnyitó alkalmazás pedig a kiszolgáló szerveréről fut majd. Ön csak a böngészőablakból vezérli az egész folyamatot - bárhol is van, bármilyen típusú számítógép előtt is ül éppen.

Bedobni a közösbe

Wikipédia - ez is közösségi munka eredménye

Sőt, nem csak saját dokumentumaihoz férhet hozzá: mások is megoszthatják azokat önnel, mint ahogy ön is elérhetővé teheti mások számára azt, ami kell. "Megmutathatja" barátainak határidőnaplóját, ahogy ők is, így közös programjaik ugyanott jelennek meg, de szervezheti így a munkát kollégáival is, a neten megosztva a közösen alakított dokumentumot. Elérhetővé teheti barátai számára a közös nyaraláson készült fényképeket, ahogyan ők is sajátjaikat, így egy közös virtuális albumban lapozgathatják őket.

De nem csak ismerősökkel, munkatársakkal, családtagokkal osztozkodhat, hanem ismeretlen netezők millióival is. Hogy mire jó ez? Képzelje el, hogy úgy választ éttermet, szállodát, vagy autót, hogy elolvashatja vele kapcsolatban "ismeretlen ismerősei" ajánlását - és ön is megoszthatja velük tapasztalatait. Képzelje el, hogy úgy böngészi a netet, hogy az önnel azonos érdeklődésű netezők válogatják, pontozzák, minősítik a meglátogatott oldalakat, elolvasott híreket - amelyeket átrágva ön is minősíthet a többiek számára. Mindenki bedob valamennyit a közösbe, és ki is vehet belőle.

Mi az a web 2.0?

Mindezek a lehetőségek részét képezik a web 2.0-nak, vagyis a kialakulóban lévő "új világhálónak". Az viszont, hogy mit is jelent ez a web 2.0, elég nehezen körbeírható: a körülbelül két évvel ezelőtt megszületett, és azóta is vitatott tartalmú, de bizonyos körökben igen divatos fogalom egyszerre jelöl újfajta weboldalakat és szolgáltatásokat, a mögöttük álló technológiát, és azokat az attitűdöket, módszereket, amelyek mindehhez társulnak. Szülőatyja Tim O'Really, az O'Really informatikai könyvkiadó gazdája, a világháló veteránja. A vállalkozó még 2004-ben indította el az újfajta webes platformok lehetőségeivel foglalkozó Web 2.0 konferenciasorozatot - amely az egész jelenség névadójává vált. Meg persze jól is hangzik, és alaposan felértékelheti egy weboldal vagy szolgáltatás értékét, ha rásütik a "webkettes" címkét.

A koncepció lényege, hogy a felhasználó nem csak nézegetni való weboldalakat kap, hanem sokoldalúan használható eszközöket. Ezek az eszközök akár egyes szoftverek funkcióit is átvehetik, és arra is alkalmasak, hogy használójuk másokkal is megossza tevékenysége eredményét, sőt, egész közösségek profitáljanak ebből. Talán ezt már nem olyan egyszerű elképzelni, itt az ideje hát, hogy lássunk egy-két konkrét példát.

A "születésnap" népszerű címke (Flickr)

A web 2.0 két "zászlóshajója" a del.icio.us és Flickr. Előbbi egy online linktár: a felhasználók kedvük szerint állíthatják össze kedvenc webes "könyvjelzőik" listáját, amelyet a rendszer tárol számukra. Minden egyes linkhez rövid leírást, és ami még fontosabb, címkét (angolul taget) lehet fűzni. A leírás egyértelmű: a link "tulajdonosát" emlékezteti arra, mit is tárolt el tulajdonképpen, a címkézés már kicsit bonyolultabb.

A közösség magának válogat

Egy linkre tetszőleges számú címkét lehet aggatni, amelyek leírják és kategóriákba sorolhatóvá teszik azt. A Techbázis linkjéhez például hozzá lehet fűzni a "számítógép", "internet", "mobiltelefon" vagy "vírusok" címkét is; de a "híroldal", "portál" címkék is jól jellemzik, vagy - lévén a del.icio.us angol nyelvű, nemzetközi szájt - megkaphatja a "Hungarian" vagy "magyar" címkét is. A rendszer begyűjti az összes ilyen címkét, és nem is kell, hogy minden felhasználó minden weboldalhoz minden lehetséges jelölés hozzáadjon, hiszen ezeket a szájt összesíti, így aztán ezen kulcsszavak - a linkekről szóló metaadatok - szerint is kereshetővé válik a közösség által összedobott adatbázis.

A Flickr is hasonlóan működik: az online fotótárba feltöltött képeket tulajdonosuk el is zárhatja az idegen szemek elől, de ami még vonzóbb lehetőség, felcímkézve maga is közzéteheti őket. A rendszerben ezek után címkék alapján lehet nézegetni a fotókat szinte a végtelenségig - de lehet van közös "gyűjtőkbe" (pool) is irányítani a feltöltött képeket, ahol a megadott téma iránt érdeklődők könnyebben rátalálnak.

Az ötlet nem új

E két webszájt példája is jól mutatja, hogy miért fontos a fejlesztők számára a webkettővel kapcsolatos hírverés: már mindketten a Yahoo, az egyik legnagyobb internetes vállalat portfóliójába tartoznak... A "nagyok" ugyanis felfigyeltek az "új világhálóban" rejlő lehetőségekre, és le is csapnak az ígéretes szolgáltatásokat nyújtó oldalakra. Egyesek szerint a web 2.0 éppen ezért egy hasonló "buborék", mint ami a kilencvenes évek második felében kezdett el felfúvódni az informatikai világában. Akkoriban bármilyen internetes vállalkozásra képesek voltak irdatlan összegeket - akár dollármilliókat - áldozni a befektetők.

Amikor viszont rájöttek, hogy ezek a befektetések soha nem hozzák meg a tőlük remélt profitot, akkor - 2000 elején - a dotcom-buborék kipukkant, és internetes vállalkozások ezrei mentek csődbe, de a nagy cégek lendülete is megtorpant. A túlélők között azonban voltak olyanok is, amelyek már akkor felvonultatták a web 2.0 ismertetőjegyeit - vagyis azt, hogy jól használható eszközöket adtak a felhasználók kezébe.

Del.icio.us - magyar linkek

Ilyen például az Amazon.com webáruház, amely eredetileg csak könyveket forgalmazott, ma viszont már szinte mindent. A cég  a vásárlók értékítéletét és visszajelzéseit katalógusa részévé téve segíti az árukészletben való eligazodást; adatbáziság pedig úgy építették fel, hogy egy adott könyv (vagy más termék) vásárlója azt is látja, mit vettek meg mások, akik ugyanazt választották ki, mint ő. Szintén az ezredforduló nagy válságának túlélője az eBay internetes aukciósház, ahol bárki szinte bármit árverésre bocsáthat, a termékekre pedig online lehet licitálni. Ez is egy jól működő, jól használható webes szolgáltatás, amelyet felhasználói töltenek meg tartalommal.

Talán ez volt túlélésük egyik záloga: ezek a cégek nem csak eladni akartak valamit a netezőknek, vagyis rájuk tukmálni árujukat vagy szolgáltatásukat, mint a legtöbb befuccsolt vállalkozás - így például az egyik legnagyobb bukta, a kisállat-kereskedéssel foglalkozó pets.com -, hanem kibontakozási lehetőséget adtak nekik. Napjainkban pedig kis, egy-két fős netes vállalkozások tucatjai igyekszenek az újfajta szolgáltatásokkal megnyerni maguknak az internetezőket - és esetleg felkelteni a befektetők figyelmét.