Magyarországon lopás a wardriving

Idén nyáron adtunk hírt arról, hogy egy nyitott wifi-hálózatot internetezésre használó fiatalembert kapott el a rendőrség. Azóta megszületett a szabálysértési határozat és az elsőfokú bírósági ítélet is: lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértésért figyelmeztetésben részesítették a fiatal felhasználót. Az okozott kár kilenc forint volt.

Netezés az utcán (képünk illusztráció)

Júniusban egy hazai kisváros mellékutcáján talált laptopjával nyitott wifi-hálózatot egy fiatalember, és azt elkezdte használni. Internetezés közben azonban az otthon lakók kiszúrták a laptoppal az utcán téblábolót, és riasztották a rendőrséget. A nyomozóhatóság - mivel az okozott kár vélelmezhetően nem érte el a bűncselekmény mértékét -, az illetékes szabálysértési hatósághoz továbbították az ügyet. A szegedi önkormányzat lopással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés elkövetéséért figyelmeztetésben részesítette a fiatalembert.

Lopásnak minősül a wardriving

Fellebbezés után a Szegedi Városi Bíróság tárgyalás nélkül hozott ítéletében helybenhagyta a szabálysértési hatóság határozatát, ami végül jogerőre emelkedett. Így született meg a - vélhetően első - hazai wardriving ítélet, amely szerint a védtelen hálózatra való csatlakozás lopásnak számít. Az első ítéletet nyilván befolyásolta az is, hogy adatforgalmi korlátos kapcsolatot használt a hálózatát nyitva hagyó ügyfél, így a kár mérhetővé vált. A károsult saját becslése szerint 3,79 megabájtnyi adat csorgott le az internetről azalatt az idő alatt, amíg ő maga ugyan nem netezett, de a fiatalember a ház előtt tartózkodott. A házban lakó, adatforgalmi korlátos internet-előfizetési csomaggal rendelkező ügyfél kára ez alapján 8,63 Ft volt, amit a határozatban kilenc forintra kerekítettek fel.

A fiatal "elkövetőnek" lehetősége lett volna meghallgatást kérnie a bíróságtól, ezzel azonban nem élt, így emelkedett jogerőre az ítélet. Hazánkban ugyan nincs precedensítélkezés (azaz azonos ügyben születhetne teljesen más ítélet is), mégis sokan úgy tekintettek erre az ügyre, hogy egyértelműsíti a hatóságok bizonytalankodó álláspontját. Még a történet elején a rendőrségi jegyzőkönyv rögzítette, hogy a helyszínen lefoglalt számítógép asztalán olyan ikont találtak, amelyik a kilenc forintos kárt szenvedett lakó vezetéknevével volt jelölve, s mellyel két kattintással rá lehetett csatlakozni a hálózatkoz. A határozat szerint már csak a vezetéknév is utalt arra, hogy az általa használt hálózat "idegen hely", s aki idegen dolgot mástól elvesz, az lopást követ el.

Adatforgalom bemondásra

A szabálysértési határozat ellen a fiatalember azért nyújtott be kifogást, mert szerinte az adott időszakban bárki használhatta az internetet - lévén az teljesen védtelenül volt felkínálva az utcai járókelőknek. A bíróság előtt ugyan nem érvelt ezzel, de lapunk érdeklődésére kifogásolta azt is, hogy a hatóság az okozott kárt bemondásra elhitte, semmi nem bizonyítja, hogy azt az adatforgalmat egyedül ő generálta. Nyilván nem a kilenc forintnyi kárösszeg a jelentős, hanem, hogy az, hogy a lopás tényét bemondásra elhitte a hatóság.

Másrészről érthető az is, hogy az internet előfizetője aggódott a ház előtt laptoppal bóklászó ismeretlen miatt, hiszen egy adatforgalmi korlátos hozzáférésnél nem jó ómen, ha többen használják az internetet - ki tudja mire. Ekkor viszont felmerült  kérdés: ha nem akarta, hogy idegenek használják internetkapcsolatát, miért nem védte le a hálózatát?

Sokak szerint méltányos, sokak szerint nem

Türk István, a hazai vezetéknélküli közösség egyesületének, a Huwico korábbi elnöke érdeklődésünkre elmondta: szerinte egy ilyen ítéletnek az elrettentő szerepe megkérdőjelezhető, ám ebben az esetben méltányosnak tartja. Türk elsősorban annak a felelősségét boncolgatta, aki nyitva hagyja az eredetileg otthoni használatra szánt hálózatát, hiszen köztudott, hogy a rádiójelek nem állnak meg a szobák falainál. Ugyanakkor korábban is jelezte: az, hogy létezik egy nyitvahagyott hálózat, még nem jelenti azt, hogy az korlátlan internet-hozzáférést biztosít a járókelőknek.

Olvasóink a korábbi cikkünk után kifejtett véleményeikben is inkább arra az álláspontra helyezkedtek, hogy aki nem teszi biztonságossá az otthoni internetkapcsolatát, az magára vessen, ha illetéktelen felhasználást tapasztal. Az internetes érdekvédő szervezetek ugyanakkor arra figyelmeztettek: sok esetben álnaívság azt hinni, hogy minden nyitott hálózat közkincs, amit bárki szabadon használhat. A közvélekedésre némiképp rácáfolta hozta meg ítéletét a bíróság: a védtelen hálózatokra belépni, és ott internetezni ugyanis lopás, még akkor is a hálózat tulajdonosa - hanyagságból vagy hozzá nem értésből -szabad hozzáférést biztosít.