A mindent behálózó közösségi szájt

Az "amerikai iwiw" három éve indult, és majdnem húszmillióan használják. A Facebook nevű közösségi oldal több funkciót kínál bármely vetélytársánál: a diákoknak elindított szájt mindent képes magába szippantani, amit az ember használ a weben - igaz, ez sokszor túl soknak bizonyul.

Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója

A Facebook elsőre nagyon puritán felhasználói felülettel fogadja az embert: fehér alapon kék menükben lépkedve töltheti ki a felhasználó a róla szóló adatlapot, tölthet fel képeket, és persze keresgélheti az ismerősöket. A Facebooknak magyar - vagy egyéb az angoltól eltérő nyelvű - felülete nincs, így angol nyelvtudás nélkül nem használható. Ennek birtokában viszont igen szórakoztató, és hosszú órákra képes lekötni az embert.

Piszkálhatjuk a másikat

A puszta kapcsolaton túl ugyanis itt számos eszköze van annak, hogy folyton piszkáljuk ismerőseinket. Ehhez a legalapvetőbb eszköz a Poke, vagyis a "megbökés". Ha nincs kedvünk levelet, üzenetet írni a másiknak, akkor bökjük csak meg bátran. De küldhetünk neki virtuális ajándéktárgyat is. Ennél persze sokkal izgalmasabb, ha vetélkedésbe bocsátkozunk: a Facebookon belül kvízekben, ügyességi játékokban is versenghetünk a másikkal, vagy speciális önismereti teszteket kitöltve hasonlíthatjuk össze és definiálhatjuk magunkat sokféleképpen. (Cikkünk szerzője például a Milyen ital lenne?-teszt kitöltése után egy pohár tömény szesznek bizonyult, ha szín lenne, akkor pedig zöld lenne; kedvenc vetélkedője pedig a Traveler IQ, amelyben városokat, ismert és kevésbé ismert helyeket kell minél gyorsabban megtalálni a térképen.)

Az egyes játékok, tesztek és más eszközök persze nem szerepelnek alapértelmezésben az ember facebookos oldalán: ezeket, ha megtetszettek - mert például egy barátunk invitált, vetélkedésre hívott, vagy láttuk az adatlapján - pár kattintással telepíthetjük a saját profilunkba, és ezek után használhatjuk is. A játékokban, tesztekben elért eredmények kikerülnek az adatlapunkra, hogy ország-világ előtt büszkélkedhessünk velük. A Facebook megkülönböztető erőssége éppen az, hogy a rendszerhez készített, ingyenesen használható API, vagyis alkalmazásfejlesztő készlet segítségével bárki írhat hozzá ilyen alkalmazásokat - vagyis a közösségi oldal kicsit olyan, mint egy webes operációs rendszer, amelyhez szabadon lehet szoftvereket írni.

Elsőre kissé puritán

Csak akkor hasznos, ha nyilatkozunk

A vicces dolgokról már beszéltünk, de lássuk, mi az, amire használhatjuk is a Facebookot? Nos, az API-nak hála, szinte bármire. Sok népszerű, regisztrációt megkövetelő oldal és szolgáltatás már el is készítette saját Facebookos mutációját: a rendszerben elérhetjük a Flickr-es fotóinkat, cseveghetünk a Twitter-en, és lehet belőle telefonálni is a Skype segítségével. Az egyszerűbb, a közösségi oldal alapfunkciójához jobban kötődő hasznosság viszont az, hogy a kapcsolati hálónk felhasználásával rengeteg információt gyűjthetünk és oszthatunk meg másokkal.

Ehhez persze az kell, hogy először megadjuk magunkról ezeket az információkat: kitöltsük például a kedvenc filmjeink, könyveink, sorozataink listáját. A megfelelő alkalmazások segítségével ezeket értékelhetjük is, és megnézhetjük, mi az, amit mások szeretnek, ajánlanak; de maga a rendszer is ajánl azzal, hogy a hasonló műfajú alkotásokat, és a hasonló ízlésű felhasználók választásait összesíti. Meg tudjuk nézni például, hogy az, aki szintén a kedvencének jelölte a mi kedvenc filmünket, mit szeret még. (Hasonló rendszer működik immár lassan évtizede az Amazon.com webáruházban, szóval az ötlet nem új - de nagyon hasznos.)

A szerző adatlapja

Egy másik kedvenc példánk az utazáshoz kapcsolódik: van olyan alkalmazás (a TripAdvisor  nevű népszerű utazási oldal fejlesztése), amellyel bejelölhetjük, mely országokban, mely városokban jártunk már. Ha ezt sok ismerősünk használja, utazás előtt csak meg kell néznünk, ki járt már ott, ahová indulunk, és máris kérhetünk tőle jó tippeket. De ugyanígy éttermet is lehet ajánlani egymásnak - és így tovább. A Facebookban az ismerőseinket nem úgy érjük el, hogy az adatlapokat nézegetjük - az inkább csak egy díszes tabló -, hanem a közösen használt alkalmazásokon keresztül.

A "hagyományos" közösségi oldal-funkciók terén, bár nem emiatt kiemelkedő, szintén okos lehetőségeket kínál a Facebook. Az ismerőseinket megkereshetjük úgy is, hogy az e-mail- és üzenetküldő- (például MSN) címtárunkban futtatunk le egy keresést, ki van már bent a kontaktok közül. A felhasználók rendeződhetnek hálózatokban (Network) is, amelyek eredetileg leginkább oktatási intézmények, diákklubok voltak: a szájt ugyanis a harvardos diákok kapcsolatépítő rendszerének indult. Ma országokat, cégeket, és változatlanul alma matereket találunk hálózatok között.

A "virtuális" felhasználóknak pedig itt is vannak csoportok (Groups), amelyeken keresztül lehet fotókat feltölteni, linkeket megosztani egymással. A rendszer népszerűségéhez az is nagyban hozzájárult, hogy fényképet bármennyit fel lehet tölteni a profil alá - csak az limitált, hogy mennyi fotó lehet egy mappán belül. A képekre címkéket is aggathatunk, megjelölve, hogy ki látható azokon, és ezzel együtt az illető profiloldalára is továbbítjuk a képet - mivel ő is láthatja, mely fotókon szerepel. Az alapszolgáltatások közé tartozik még az eseményszervező naptár és az ingyenes apróhirdetés is.

Egy perc nyugtunk sincs

Persze van a nagy "facebookozásnak" hátulütője is. A rendszerben egy perc nyugtunk sincs: folyton történik valami, megkínálnak az ismerősök vicces, hasznos, vagy teljesen értelmetlen alkalmazások meghívójával, piszkálnak minket, vetélkedőkre hívnak ki és így tovább. Ez nagyon szórakoztató egy bizonyos szintig, de idővel lehet, hogy jobbnak látjuk kikapcsolni az e-mailes értesítőket. Ezekre már csak azért sem lesz szükségünk, mert ha sikeresen beszippant a rendszer, akkor napi fél-egy órát biztosan elidőzünk benne, vagyis úgysem maradunk le semmiről. Már csak azért sem, mert a nyitóoldalon egy folyamatos eseménynaplót látunk a rendszeren belüli történésekről, és nem csak azt látjuk, ha minket ismerősnek jelöltek, hanem azt is, hogy az ismerőseink közül ki kivel lépett kapcsolatba, milyen eredményt ért el a legutóbbi vetélkedőben, vagy mire hív ki minket. Aki igazán belejött, hamarosan szembesül vele, hogy a facebookozás bizony nagyon időigényes és könnyen a munka vagy a tanulás rovására megy.

A másik lehetséges hátrány a közösségi háló közösségi háló mivoltából fakad: mivel az egész rendszer egyetlen hatalmas adatbázis, csak akkor működik jól, ha önként és dalolva mi magunk töltjük fel adatokkal. A szájton a "játékszabályok" szerint csak valódi névvel és adatokkal lehet regisztrálni, és ha igazán belejövünk, rengeteg információt adunk ki magunkról a játékos butaságoktól kezdve a fogyasztó és kulturális szokásainkon kívül egy csomó mindenig. Ez pedig nagyon értékes információ a hirdetőknek, hiszen az ő érdekük az, hogy olyasmit adjanak el nekünk, amire szükségünk van.

Visszavonták a Nagy Testvér-funkciót

A szájt egyik mostanában lezajlott botránya is ehhez kötődik, ami a Facebook néhány hete elindított új, Beacon (Nyomkövető) nevű hirdetési rendszerét érintette. Ez ugyanis nem csak azt követi figyelemmel, hogy a felhasználó mit csinál a rendszeren belül, hanem azt is, amit a Facebookot elhagyva annak partneroldalain művel.

A Nagy Testvér-jellegű funkció ellen fel is lázadtak a felhasználók, és azt követelték az üzemeltetőktől, hogy automatikus aktiválása helyett kérjék ki egyenként a felhasználók engedélyét arról, kívánják-e használni a Beacont. A szájt lejáratásán, vagy azon, ha a hasonló hiányosságok miatt a felhasználók tömegesen elvándorolnának róla, sokat nyernének a riválisai.

Ezért tulajdonképpen nem is meglepő, hogy szerdán a Facebook blogján a szájt alapítója, Mark Zuckerberg maga kért elnézést a Beaconnel kapcsolatos malőrökért, és azt is elismerte, hogy hibáztak a funkció bevezetése kapcsán, nem találták el a helyes egyensúlyt. Annak érdekében, hogy a felhasználók haragját lecsillapítsák, a facebookosok ezen az oldalon most már letilthatják azt, hogy a külsős oldalak tevékenységükről információkat továbbítsanak a Facebook rendszerének.

Seregnyi alkalmazást lehet aktiválni

Egyetemi oldalból indult

Biztos, ami biztos, a harvardi egyetemisták belső közösségi hálójából kinőtt szájt méretes követ dobott a közösségi oldalak körüli állóvízbe, és a hagyományos hirdetésekkel, vagyis a kémkedéses trükk nélkül is szép summát hozott az alapítóknak. A szájtot 2004 februárjában indította el a Harvardon belül a most 23 éves Zuckerberg, aki most a cég elnök-vezérigazgatója.

Maga a Facebook név is egyfajta egyetemi telefonkönyvet jelent: az amerikai oktatási intézmányekben ilyen kiadványok listázzák a hallgatókat, és Zuckerberg ötlete "egyszerűen" abból állt, hogy ezt ülteti át az internetre. A szájt hamarosan a fél Harvardot meghódította, majd fokozatosan más egyetemeket, idővel az USA-n kívül is, majd középiskolákat is hozzáadtak, és 2006 szeptemberében megnyitották minden 13 évesnél idősebb felhasználó előtt. A szájt népszerűségét eredendően az hozta, hogy a fiatal netezők szívesen böngészgették egymás adatlapjait, és a rendszert sokat szimpatikusabbnak találták, mint a MySpace-t. Az oldalon belül elhelyezett hirdetésekkel Zuckerbergék állítólag másfél milliárd dollárt kerestek tavaly.

A minialkalmazások fejlesztését lehetővé tévő API sem régóta létezik: csak idén májusban indították el, ám azóta is rohamosan növekszik az alkalmazások száma. Jelenleg több mint 9 ezer alkalmazás csatlakozik a rendszerhez és ezeknek köszönhetően a Facebook valósággal behálózza az egész internetet - igaz, a 9 ezerből elenyésző azon alkalmazások száma, amelyet számottevő mennyiségű felhasználó használ aktívan. 

A kommunikáció garantált siker

A modell sikere nem meglepő, hiszen az internet legnépszerűbb funkciója a kommunikáció. Ez kezdődött az e-maillel, és aki akart, saját weboldalt is készíthetett magának, majd a blogok jöttek divatba, manapság pedig közösségi oldalakon tölt ki magáról profilt az ember, az őt, kapcsolatait, kedvenceit és újabban az API-knak köszönhetően alkalmazásait is "körülölelő" szájt sok terhet levesz a válláról. Ami eddig sok helyen volt külön-külön, azt most a Facebook szépen összefűzi, és egy helyen, egy jelszóval teszi elérhetővé - és ott vannak hozzá a legértékesebb kapcsolatok is, a barátok. A rendszernek már csak etikusan kellene működnie ahhoz, hogy tényleg szívesen használják.