A spam 30, a kéretlen levél viszont több mint 100 éves

A spam ugyan valóban 30 éves, de a spam elnevezés csak tizenegy, a kéretlen levélküldés - ha hinni lehet a marketingtörténészek emlékezetének - már 104. Igaz, a korabeli "spam" még morzeábécével "íródott".

Gary Thuerk, az 1978-as spamküldő

1978-ban születhetett az első spam, azaz kéretlen, hirdetést tartalmazó elektronikus levél. A DEC-spamként elhíresült levél május 3-án íródott, és a DEC (Digital Equipment Corporation) számítógépgyár egyik új termékének bemutatására invitálta a címzetteket. A dolog érdekessége, hogy akkoriban még internet sem volt, hanem az ARPANET nevű előd, a tulajdonképpen katonai célra kifejlesztett, majd az akadémikusok, informatikusok által is igénybe vett hálózaton árasztott el 320 postafiókot - írja a Spamwiki, ennek a sok bosszúságot okozó internetes jelenségnek a dokumentálására szakosodott tudástár.

A történtek akkoriban nagy visszhangot kaptak, lévén nem mindenki volt kíváncsi a DEC számítógépére, ráadásul egy olyan szabályt szegett meg a levél küldője, ami a legrégebbi internetes klauzulák egyikének számít ma is: kéretlenül nem szabad bombázni senkit semmilyen nem személyes üzenettel.

A spam szót azonban csak később akasztották a jelenségre: 1993. március 31-én egy üzenetküldő rendszer tesztelése során véletlenül ment ki 200 kéretlen levél. Az érintettek - miután kiderült, hogy véletlen "balesetről" van szó -, inkább viccelődtek a jelenségen, és - állítólag - itt merült fel először a spam, mint kifejezés (egyébként tavaly is "ünnepeltünk" spam évfordulót: az elnevezés okán a tizediket).

Miért éppen spam?

A Monthy Píthon csoport egyik jelenetében akármit kér a kedves vendég, spamet - löncshúst - mindig kap hozzá - ha kéri, ha nem.A spam-videó

Érdekességképpen: a Spamwiki szerint a marketingtörténet első kéretlen üzenete 104 éves: 1904 szeptember 13-án küldtek morzetávírón üzenetet, melynek szövege az volt, hogy "brown doktor életelixírje 50 százalék stop" (a távirat morzés eredetije látható cikkünk illusztrációjaként). Ezt valószínűleg jónéhány távirat-spam megelőzhette, de a Brown-féle életelixírt az első megmaradt, archivált kéretlen levélként (illetve táviratként) tartjuk számon.

A spam szabályozás - legalábbis Magyarországon - meglehetősen egyértelmű: a címzett előzetes jóváhagyása kell ahhoz, hogy e-mailben bárkit reklámmal keressenek meg. Az előzetes jóváhagyást szabályosan úgy lehet kérni, hogy például a cég a saját honlapján felajánlja, hogy aki megadja az e-mail címét, azt tájékoztatják a cég akcióiról - de úgy már szabálytalan, ha innen-onnan szedett címlistára írnak az internetezőknek, hogy adjanak beleegyezést a reklámküldéshez - ugyanis ez is kéretlen megkeresésnek számít. Hazánkban a Nemzeti Hírközlési Hatóság jár el a spammerekkel szemben, bejelentéssel is hozzájuk lehet fordulni.

Az első kéretlen levél táviratként - még morzeábécével

Amerikában épp ennek a szabálynak a fordítottját sikerült elfogadni: bárkinek küldhető kéretlen levél, de csak addig, amíg az illető le nem mondja. A törvény persze épp emiatt könnyen kijátszható, hiszen más terméket, vagy egy cégcsoport más cégétől származó levelet elküldhet a spammelő, állandó lemondási kényszerbe hozva a bosszús internetezőt.