Google Chrome webböngésző-teszt

Gyorsnak gyors, szépnek szép, stabilnak stabil, de sok minden hiányzik belőle, és még nem jó mindenre. Megnéztük, mit tud a Google vadonatúj webböngészője.

A Google alaposan felkavarta a webböngészőfronton az állóvizet a Chrome bemutatásával. 2008 őszére a Firefox éppen kihverte az előző verziók betegségeit és visszanyerte korábbi megbízhatóságát, az Internet Explorer számos kényelmes funkcióval gazdagodott, így elmondható róla, hogy felzárkózott a kor igényeihez, a legújabb szereplő, a Safari még csak most kezd magának felhasználókat toborozni PC-n, az Opera rajongói tábora pedig szokás szerint csak legyint az egészre, mivel az ő kedvenc szoftverük már régóta tud mindent, amit csak elvárhat az ember egy böngészőtől.

Az internetes vállalat nagy érdeklődést kiváltó szoftvere tulajdonképpen nem más, mint egy nagyon gyors, a kezelhetőség és a funkciók terén leegyszerűsített, hatékonyságra törekvő webböngésző. A gyorsaságot a Safarival közös alapok (a Webkit keretrendszer) és az garantálja, hogy a fejlesztők a nulláról írták újra, alkalmazkodva a mai igényekhez. Eddigi tapasztalataink szerint az is igaz, hogy a böngésző jól bírja a terhelést, bár nem lehetetlen kiakasztani. A rutinosabb Firefox-felhasználóknak biztosan hiányozni fognak belőle az alapfunkciókat gazdagon kipótoló kiterjesztések, és a Google-hoz illő, esztétikus, de leegyszerűsített kezelőfelület azzal jár, hogy bizonyos máshol megszokott funkciókat nem találunk meg a Chrome-ban. Igaz, ezeket a hiányosságokat könnyen orvosolhatják majd azok a fejlesztők, akik a nyílt forráskód lehetőségével élve továbbgondolják a szoftvert.

Letisztult, szépen animált felület

A Chrome első igazán szembetűnő szimpatikus vonása a gyors telepítés lehetősége. Az egész folyamat nem tart tovább egy percnél, még akkor sem, ha élve az első indításkor felajánlott lehetőséggel, importáljuk a korábbi alapértelmezett böngészőből a könyvjelzőinket és jelszavainkat. Ennek sikere érdekében csak annyit kell tenni, hogy bezárjuk az érintett szoftvert, és ha abban mesterjelszó védi az eltárolt belépési információkat, akkor azt oldjuk fel. Itt kell megjegyeznünk, hogy a Chrome-ban viszont már nem tudjuk mesterjelszóval levédeni ezeket.

Éppen kidobunk egy fület új ablakba

Amikor elkezdtük birtokba venni az új szoftvert, igen zavaró volt, hogy a leegyszerűsített felület miatt nehezen találtunk rá mindazokra az újdonságokra, amelyeket a fejlesztők beharangoztak. A grafikus felületet nagyon leegyszerűsítették, a menüktől, minden felesleges sallangtól megszabadultak - mint megtudhattuk, a cél az volt, hogy a felhasználó ne a böngészővel foglalkozzon, hanem a benne lévő tartalommal -, de ez egy kicsit vissza is üt. Az újítások nagy része ugyanis elsőre nem egyértelmű, és csak a Súgó megnyitásával jutottunk hozzá a magyarázatokhoz. A Súgó viszont nem a szoftver része, hanem a Google Chrome weboldalán található - néhol kissé hiányos magyarítással. Vagyis ha nincs net, akkor nem is tudjuk tanulmányozni a szoftver funkcióit.

A Chrome fejlesztői az egész böngészőt a fülek segítségével elérhető böngészőlapok köré írták, így ezeket a füleket helyezték legfelülre. A megnyitott füleket szabadon huzigálhatjuk, és minden ilyen mozdulatot ízléses animáció kísér. Új fül megnyitásához kattinthatunk a mellettük található + gombra is. A böngésző vékony kerete és az ablakának gombjai a Windows Vista grafikus felületéhez illeszkednek (gyanítjuk, a maces és linuxos verzióban kicsit máshogy néznek majd ki ezek az elemek), a keret halványkék színét pedig nem lehet módosítani.

Hol vannak a kedvenceim, hol az RSS?

A böngészőfülek pakolászása során arra is lehetőség van, hogy azokat "kivegyük" egy új ablakba vagy az ablakok között könnyedén dobáljuk őket. Azt viszont nem lehet állítani, hogy az újonnan megnyitott fülek hogyan viselkedjenek, vagyis hogy a többi után vagy előtt nyíljanak meg, és nem lehet megmondani azt sem, hogy automatikusan váltson át a legújabbra a Chrome. Szokatlan, hogy a legutóbb bezárt lapot sem lehet egy kattintással visszahozni, csupán a Ctrl+Shift+T billentyűkombináció segítségével. A PC-s szoftvereknél megszokott menüket - fájl, szerkesztés, nézet stb. - hiába is keressük a szoftverben, azok fontosabb funkcióit két, a címmező mellett elhelyezett gomb alatt helyezték el a tervezők. Az "oldal" menüben a fájlműveletek, a szerkesztés és a nézet (nagyítás, karakterkódolás) opcióit találjuk meg, a mellette található, csavarkulccsal jelölt "Chrome" menüben pedig a hasznos elemeket (letöltések, előzmények, könyvjelzők) megjelenítését kapcsolgathatjuk, valamint innen érhetők el a beállítások is.

Némileg újszerű helyen a kedvencek

A címmezőtől balra találjuk a szokásos navigációs gombokat, a mező bal szélén pedig a kedvencekhez adhatjuk hozzá az éppen megnyitott oldalt. Hiányzik viszont innen az RSS-ikon, amellyel az oldal hírcsatornáit lehetne egy kattintással felvenni - ehelyett ezeket magunk kell hogy megkeressük a lapon. Ez az első igazán bosszantó és egyben érthetetlen hiányosság, amibe a Chrome-nál belefutottunk, mivel az RSS-ek automatikus kiszűrésének funckióját minden más böngésző támogatja (és azt is be lehet állítani bennük, hogy milyen alkalmazással szeretnénk olvasni a híreket).

Amikor a Chrome-ot használatba vesszük, feltűnő, hogy a böngésző hiába importált be mindent, a kedvenceink/könyjelzőink nincsenek sehol. A Google böngészője nem egy külön menüben vagy oldalsávon jeleníti meg ezeket, hanem egy vízszintes sávon a címmező alatt. Már ha ezt a könyjelző sávot bekapcsoljuk a csavarkulcsos menüben vagy megnyomjuk a Ctrl+B-t. A kedvenc hivatkozások között tárolt linkek alapértelmezésben az igen szerencsétlen nevű "Más könyvjelzők" mappába kerülnek az importálással, amelyet a könyvjelző sáv szélén találunk. Innen a gyakrabban használt hivatkozásokat kitehetjük magára a mezőre, ahol további mappákat is létre lehet hozni ezek számára. Ez a módszer eddig talán a Firefox-felhasználók körében volt a leginkább elterjedt.

A frissen eltett hivatkozásokkal egy másik felületen is találkozhatunk, mégpedig az automatikusan generált nyitólapon. A Chrome egyik Google-ra jellemző újítása, hogy a böngésző figyeli az internetezési szokásainkat, és a leggyakrabban látogatott kilenc oldalból egy gyors előnézeti képpel illusztrált válogatást készít a frissen megnyitott üres lapon. Itt a korábbi keresések és a legújabb hivatkozások, valamint az előzmények is láthatók és kereshetők. A kezdőlap egyetlen hátránya, hogy nem lehet szerkeszteni, pedig biztosan sokan vannak, akik rendre ugyanazokat a weboldalakat, szolgáltatásokat nyitják meg - igaz, erre más megoldás is van, például egy linkgyűjtemény vagy az iGoogle kezdőlapnak való beállítása.

Webkeresés: sok-sok mező helyett omnibox

A fejlesztők egyik legfontosabb újítása a keresődobozzal egyesített címmező. Az omniboxnak nevezett eszköz megalkotása mellett elsősorban az az érv szólt, hogy a felhasználók legtöbbje nem is tudja megkülönböztetni a böngésző különböző mezőit, vagy egyszerűen a webkereső segítségével navigálnak, például úgy, hogy a Google-ba írják be a keresett oldal nevét. Tegyük hozzá: egy átlagos mai webböngésző egy feltelepített eszköztárral már egyszerre két keresőablakot jelenít meg folyamatosan a címmező mellett, és a felhasználó akár egy negyediket is láthat, ha éppen egy webkereső van előtte megnyitva (vagy a rendszerint keresőablakkal is rendelkező, gyárilag beállított kezdőoldal, ami az Operában és a Firefoxban a Google-ra, az Internet Explorerben a Live.com-ra mutat.)

Gyorskeresés előre beállított kulcsszóval

Itt tehát csak egyetlen mező van, ahová akár webcímet, akár keresőszót beírhatunk. Az alapértelmezett kereső a Google, de egy sor más szolgáltatás is rendelkezésre áll a beállítások között, ahová a korábban használt firefoxos keresőszolgáltatások is bekerülnek. A Chrome "menet közben" megjegyzi azt is, hogy mely oldalakon volt keresési opció, és ha egy ilyen szájt nevét kezdjük begépelni, akkor jelzi, hogy a Tab billentyű megnyomásával az oda való navigálás helyett egyenesen kereshetünk is az oldalon. Ha pedig sok kedvenc keresőszolgáltatást összegyűjtöttünk már, akkor ezekhez egy kulcsszót is rendelhetünk, így a továbbiakban elég azt és a kívánt kifejezést beírni a keresés elindításához. (Nálunk például a W + kulcsszó a Wikipédián keres.) Az egyes kereszolgáltatásokhoz tartozó kulcsszavakat a Beállítások menüpontban, az Alapértelmezett kereső melletti Szerkesztés gombra nyomva tudjuk egyenként változtatni.

A Chrome-ban az előzmények visszakeresését is okosabbá tették: ha egy ismerős webcímet kezdünk el beírni, akkor a böngésző a már meglátogatott linkhez tartozó főoldalt ajánlja fel első helyen böngészési javaslatként. Így nem fordulhat elő, hogy például az origo beírása nyomán az automatikus javaslatoknak köszönhetően egy korábban megnyitott cikkre navigálunk el, mivel a böngésző mindig az [origo] nyitóoldalát kínálja fel.

Inkognitó és rugalmas letöltések

A böngésző egyik kiemelt szolgáltatása az inkognitó mód, amely már a 8-as Internet Explorerben is megjelent. A Ctrl+Shift+N lenyomásával egy olyan új ablakot nyithatunk, amelyen egy kis detektív-ikon és a szürke szín is jelzi: titkos ügyben járunk. Ebben az üzemmódban a böngészőben végzett tevékenységünknek nem marad nyoma a gépen: a szoftver nem tárol el cookie-kat, és nem jegyzi az előzményekben sem, hogy merre jártunk. A hivatalos Google-PR azzal a példával kommunikálja a funkciót, hogy így nem derül rá fény, ha a feleségünknek kerestünk valamilyen webshopban ajándékot, de a köznyelv a rosszabbik énre alapoz, és egyből "pornómódnak" nevezte el a diszkrét böngészés lehetőségét.

Az óvatosság egyébként már csak azért sem árt, mert a fentebb is ismertetett automatikusan generált kezdőlap a többi böngészőhöz képest látványosabb formában tálalja az előzményeket, így ha a felhasználók egymást váltják a gépen, nagyon könnyű a másik által esetleg felkeresett kényes tartalmakba botlani. Ami a böngészés biztonságát illeti, ezen a speciális üzemmód már nem változtat, mivel a szoftver eleve korlátozza a megnyitott oldalak és alkalmazások jogosultságait.

A Chrome a letöltéseket is kicsit máshogy kezeli, mint ahogyan azt megszokhattuk. A letöltési lista nem egy apró, felugró ablakban jelenik meg, hanem a böngészőablak alján feltűnő sávon. A folyamatban lévő letöltéseket egy böngészőfülön lehet kilistázni, ahonnan közvetlenül "le is lehet venni", vagyis ki lehet listázni azokat az állományokat, amelyekkel már végzett a szoftver. Ez az egyszerűsítés a letöltési mappában vagy az asztalon való keresgélést teszi feleslegessé.

Megkülönböztetett figyelem a webes alkalmazásoknak

Alkalmazás-ablak

A Google saját böngészőjének kifejlesztése mellett az volt a cég által hangoztatott fő érv, hogy ma már nagyon máshogy használják a felhasználók a webet, mint amikor a "többi" szoftver megszületett. A fejlesztők itt elsősorban a webes alkalmazásokra gondoltak: a böngészőből elérhető levelezésre, a videó- és fotómegosztókra, a közösségi oldalakra, a webes szövegszerkesztőkre, térképekre. Természetesen e tekintetben a Google-nak leginkább maga felé hajlik a keze, hiszen ők is egy sor ilyen szolgáltatást üzemeltetnek a Gmailtől kezdve a Google Mapsen át a YouTube-ig.

Hogy a korszerű webes alkalmazások használata még zökkenőmentesebb legyen, a Chrome-hoz a JavaScript nyelvet futtató engine-t is újraírták, és egy V8-ast raktak a böngészőbe: a dán fejlesztők által készített motor ugyanis ezt a nevet kapta. Amellett, hogy a Webkit-alapú böngésző szépen, gyorsan dolgozik, a legnépszerűbb webes alkalmazásoknál tényleg érezhető volt a sima működés. A Flickr fotómegosztó rendszerint döcögős diavetítése vagy a beágyazott YouTube és más videók lejátszása például gyönyörűen működött. Érdekes módon a Gmail vagy a Google Reader RSS-olvasó, vagyis a cég saját alkalmazásai viszont meg tudták akasztani a "csodaböngészőt", amelyet egyesek egyenesen úgy fogadtak, mint valami új, webes operációs rendszer első elemét.

A hazai felhasználóknak pedig az is gondot okozhat, hogy a Chrome-ban egyelőre több hazai bank online szolgáltatása elérhetetlen, és például a Magyarország.hu dokumentumfeltöltő eszközeit sem tudtuk vele használni megfelelő plugin híján. Több olyan szájtba is belefutottunk, amelyek egyenesen elutasították az új, ismeretlen webböngészőt, és megkértek minket, hogy használjunk valami mást - és biztosak vagyunk benne, hogy hosszasan sorolhatnánk még a friss szoftverrel nem használható oldalakat.

23 nyitott fül: eddig bírta

Az újraírt motor mellett a webes alkalmazásokat a felhasználói felületen is megkülönböztetett figyelem illeti. Ha egy ilyen szájthoz külön parancsikont rendelünk hozzá (az oldalmenüben találjuk ezt a funkciót), akkor egy teljesen lecsupaszított, címmező és gombok nélküli ablakban jelenik meg, az onnan megnyitott linkek pedig szintén külön ablakba kerülnek, hogy ne zavarják meg a munkát. Ez a koncepció viszont éppen egy Google-szolgáltatásnál, a cég online dokumentumkezelőjénél nem működik, amely rendre új ablakban nyitja meg az éppen megnyitott fájlokat - amelyekkel az ember rendszerint dolgozna, mégsem alkalmazás-ablakként jelennek meg.

Az alkalmazás-ikonok létrehozásának értelme is megkérdőjelezhető, mivel az ilyen szolgáltatásokat használó felhasználók előszeretettel fordulnak harmadik fél által készített megoldásokhoz is, és nem feltétlenül a Start menüből vagy az asztalról szeretnák indítani a megfelelő szoftvert. (Csak egy példa: a levelezést számos más, például üzenetküldő szoftverbe is be lehet csatornázni.) Ennél azonban talán fájóbb hiányosság, hogy menet közben nem lehet átváltani alkalmazás-ablak üzemmódba, mivel böngészés közben csak a könyvjelző sáv tüntethető el. Hiányzik a Chrome-ból a teljes képernyőre váltás lehetősége is - itt nem a teljes képernyőre méretezésre gondolunk, hanem a Firefoxban és Explorerben F11-gyel elérhető funkcióra, amely a böngésző keretét is eltűnteti.

Nem nagyon tudtuk kiakasztani

A fő kérdés persze az, hogy a Chrome ténylegesen mennyire gyors, mennyire stabil és mennyire biztonságos. Egynapos próbálgatás után az utóbbira még nem tudunk választ adni, mivel a sebezhetőségekre rendszerint folyamatosan derül majd fény a szoftver élettartamának előrehaladtával. Ami a stabilitást illeti: összeomolnia egyszer sem sikerült az egynapos tesztelés során, bár előfordult, hogy a megnyitott alkalmazások megfogták a szoftvert. A rekordunk az volt, amikor 23 böngészőlapot nyitottunk meg benne, ezek között több videó- és zenei streammel és webes alkalmazással - ráadásul eközben még képernyőmentés is készült. Ekkor is az történt, ami a szoftver jellemző viselkedése túlterhelés alatt, vagyis, hogy a böngésző percekig semmire sem reagált, és az alkalmazások között sem tudtunk váltani, majd nagy nehezen életre tudtuk kelteni saját feladatkezelőjét Shift+Esc kitartó nyomkodásával, hogy egyenkétn lelőjük a böngészőlapokat. Kipróbáltuk azt is, hogy a Chrome hogyan teljesít a többi webböngészőhöz képest: a számok önmagukért beszélnek, táblázatban foglaltuk össze az adatokat.

Böngésző	Memóriahasználat 8 megnyitott lappal (MB)	Oldal betöltődésének ideje (mp)	Böngésző indulási ideje (mp)
Google Chrome béta	204	5,1	4-6
Internet Explorer 8 béta	304	9	4-5
Firefox 3	101	11	10-12
Opera 9.5	88	9,1	10

Nem könnyű ilyen rövid idő után alapos következtetést levonni a Google webböngészőjéről. A szoftver használhatóság és funkciók terén, mint láttuk, nem veri mindegyik vetélytársait, de kétségtelenül gyors, vannak kényelmes megoldásai, és kiakasztani sem könnyű. A Chrome most kiadott béta-változatának azonban még sok mindenben érnie kell, és még ahhoz is idő kell, hogy az Internet Explorer-Firefox kettőst befogja elismertségben - vagyis hogy minden szükséges webszájtot és szolgáltatást elérhetővé tegyenek a Safarival közös alapú böngésző számára is. Addig is, akinek tetszik, használja bátran - mindarra, amire jelenleg tudja.