Obama lehet a bitek felszabadítója

Megmaradhat-e az internet olyannak, amilyennek most ismerjük, vagy a távközlési cégek játékszere lesz? Nagyjából ez a tétje a hálózat semlegességéért zajló küzdelemnek, amiben az elv védelmezői idén erősítést kapnak az új amerikai elnök és emberei személyében.

Obama nem csak az interneten, az internetért is kampányolt

Barack Obama már kampánya során is látványosan kiállt a hálózatsemlegesség (angolul network neutrality) elve mellett, ami - legalábbis annak pártolói szerint - alapjaiban határozza majd meg, milyen irányba fejlődik az internet az elkövetkezendő években. A nemrégiben beiktatott amerikai elnök első és ez idáig egyetlen lépése az volt, hogy a netsemlegesség egyik ismert támogatóját, Julius Genachowskit nevezte ki az FCC, vagyis az amerikai szövetségi kommunikációs bizottság, a legfőbb ottani távközlési és médiaszabályozó testület -  nagyjából a hazai ORTT és az NHH közös megfelelője - élére azok után, hogy már a kormányzást előkészítő átmeneti időszakban is az elvet támogató szakembereket vont be a munkába.

A tét: mi mehet a hálózaton és mennyiért?

A hálózatsemlegességgel vagy netsemlegességgel kapcsolatos vita lényege, hogy a felhasználó és a tartalomszolgáltatók, online szolgáltatások között álló távközlési, illetve kábelcégek mekkora befolyást gyakorolhatnak a vezetékeiken áthaladó adatok fölött. Az internettel kapcsolatban megszoktuk, hogy egy demokratikus platform: ha valaki kitesz a netre egy weboldalt, azt ugyanolyan eséllyel tekintheti meg bárki, mint a legnagyobb multicégek weblapjait. Egy egyszerű blogger beszámolói ugyanolyan eséllyel juthatnak el másokhoz, mint a CNN hírei, egy induló online vállalkozás ugyanolyan sikerrel futhat be, mint az Ebay. Legalábbis eddig így volt.

Az elmúlt években azonban a netszolgáltatók körében gyakorlattá vált, hogy bizonyos tartalmakat előszeretettel szűrnek meg - ilyen például a Skype és a hozzá hasonló VoIP-telefon szolgáltatások vagy a fájlcserélők -, és megszületett egy újfajta üzleti modell is: aki fizet, elsőbbséget kap a szolgáltató hálózatán, vagyis gyorsabban érheti el a felhasználókat. A netsemlegesség elvének védelmezői elsősorban azért aggódnak az adatforgalom ilyesfajta priorizálása miatt, mert egyre több távközlési cég maga is érdekelt bizonyos online szolgáltatásokban.

A legsötétebb forgatókönyvek szerint előfordulhat, hogy egy netszolgáltató ellehetetleníti például a már említett Skype használatát, rákényszerítve ezzel a felhasználókat saját VoIP-telefonjára, vagy blokkolja a YouTube-ot és a fájlcserélőket, hogy csak saját videomegosztóját vagy online videotékáját lehessen igénybe venni. De a dolgot meg is lehet fordítani: ha a a Skype vagy a Google megegyezik a szolgáltatóval, és fizet a sávszélességért, akkor az ő szolgáltatásaik garantáltan célba jutnak majd - míg mások adatcsomagjait a cég hátrább sorolja majd a "várólistán". Ez a megoldás - szaknyelven a tiered service, vagyis egy bizonyos árhoz kötött differenciált minőség - azért ártalmas, mert ellehetetleníti a feltörekvő kicsik, a startup-vállalkozások sikerét, amely előtt eddig nem állt semmi.

A kapacitások miatt van a gond

Hogyan jutott el az internet idáig? A probléma oka abban keresendő, hogy ma már nem csak egyre népszerűbb az internet, de a népszerű multimédiás szolgáltatások egyre nagyobb sávszélességet emésztenek fel. A YouTube egymaga már 2008-ban havi 75 petabájtnyi adatforgalmat generált, többet, mint a világ összes tévé- és rádióadója egy egész év alatt - és ez a szám azóta csak növekedett is. (Az adat Bret Swansontól, a Wall Street Journal szerzőjétől származik.)

Nagyban kábelez  a Comcast - és szűri a bittorrentet

A felhasználókat kiszolgáló távközlési és kábelcégek nem tudtak lépést tartani az irdatlan növekedéshez szükséges fejlesztésekkel, és úgy gondolták, a sikeres online vállalkozások megsarcolásával vagy éppen saját kezdeményezéseikkel tehetnek szert némi extraprofitra. A távközlési cégek különösen a fájlcserélőkre allergiásak, amelyek akár a hálózati kapacitásuk felét is lefogják. A legnagyobb amerikai kábelnet-szolgáltató, a Comcast vezetője szerint különösen megnehezíti a dolgukat, ha valamelyik előfizetőjük torrentezni kezd, mivel náluk 50-100 ügyfél "lóg" ugyanazon a kábelvégen - derül ki a Wired magazin márciusi számából.

Mentsük meg az internetet!

A netsemlegességgel kapcsolatos vita egyébként már hosszú évek óta tart, de a média csak 2005 után kezdett el látványosan foglalkozni vele. Akkor az FCC úgy döntött, hogy csak irányelvek szintjén szól bele a dologba. A regulátor ezzel a lovak közé dobta a gyeplőt, amit a szolgáltatók ki is használtak. A már említett Comcast blokkolni kezdte a hálózatán a fájlcserélő-forgalmat, ami miatt az FCC később ugyan felelősségre vonta, de cég fellebbezett az amerikai Legfelsőbb Bíróságon - az ügy jelenleg is ebben a szakaszban van. Még ezt megelőzően egy kisebb észak-karolinai netszolgáltató szűrte ki a hálózatán a VoIP-telefonforgalmat, de őket akkor eredményesen dorgálta meg a testület.

A Bush-kormányzat alatti, regulációellenes légkör alaposan megrémítette a netsemlegesség híveit, ezért aktívan kampányolni kezdtek az ügy érdekében. Több mozgalom is indult: a legnagyobb visszhangot a Save the Internet nevű tömörülés érte el, amelynek soraiban egy sor civil szervezet, például az amerikai fegyvertartók vagy könyvtárosok szövetsége mellett ott találjuk sok online vállalkozás, például a Craigslist.org alapítóját, több ismert bloggert vagy Lawrence Lessig amerikai jogászprofesszort, a Creative Commons atyját.

A mozgalom egyik arca a könnyűzenei életből ismert világsztár, Moby lett, aki szerint a netsemlegesség nélkül a független zenészeknek sincs esélyük arra, hogy megismertessék magukat a weben. Az elv mellett 2006-ban olyan nagy internetes vállalatok is kiálltak, mint a Microsoft, a Yahoo, az Amazon vagy az Ebay, egyik legfőbb támogatója pedig a Google. A hálózatsemlegesség fenntartása mellett szólalt fel a webet feltaláló Sir Tim Berners-Lee és az IP-protokoll, vagyis közvetve az internet egyik megalkotója, Vint Cerf.

A Save the Internet kampányfilmje

A hálózatsemlegesség elvét a legpontosabban Tim Wu, a Columbia egyetem jogászprofesszora definiálta, még a kilencvenes években. Az ő olvasatában az elv három fontos elemből tevődik össze. Az első a diszkriminációmentesség, vagyis hogy a hálózat minden egyes bitet egyformán kezel. A második az összekapcsolódás, vagyis hogy minden egyes hálózatüzemeltetőnek kötelessége és joga más hálózatokhoz kapcsolódni. A harmadik a hozzáférés joga, ami azt jelenti, hogy a végfelhasználóknak - legyenek azok személyek, cégek, alkalmazások vagy hardvereszközök, hálózatok - joguk van használni a hálózatot.

Van, aki nem bízik a regulációban

A Savetheinternet.com mellett persze ugyanilyen lelkesedéssel indult el az ellenkampány is, amelyben elsősorban a nagy távközlési cégek és hardvergyártók - például az AT&T, a Comcast, a Cisco, a Verizon - vették ki a részüket legerőteljesebben. Ezek a cégek igazságtalannak tartják, hogy beruházásaikból  elsősorban az internetes vállalkozások húznak hasznot, és azzal érvelnek: ne csak a felhasználókkal fizettessék meg a használatukhoz szükséges infrastruktúra árát. (Az USA-ban ugyanis a DSL szerepét egyre inkább az ultragyors üvegszálas kábelnet veszi át, amelynek telepítése igen drága.) A többek közt a dontregulate.com weboldalon hangoztatott érveik szerint nevetséges, hogy az internet szabadságáért kampányoló felek még több szabályozással szeretnék megvédeni az addig szabadon fejlődő hálózatot.

Néhány szószólójuk, például Vint Cerf egykori munkatársa, az internet másik atyja, Robert Kahn azzal érvelt, hogy a távközlési cégek kezének megkötése hátráltatná a piaci versenyt és ellehetetlenítené az internet fejlődéséhez szükséges beruházásokat. A BitTorrent protokollt feltaláló Bram Cohen szerint az is kérdéses, hogy a szerencsétlenül megfogalmazott jogszabályok nem tennék-e lehetetlenné a spamszűrést vagy a hackertámadások kivédését, ha a szolgáltatóknak nem lesz lehetőségük a hálózatukon áthaladó tartalom ellenőrzésére.

Egyszer már elbukott az ügy

A netsemlegesség pártolói 2006-ban odáig jutottak, hogy az amerikai törvényhozásban négy különböző tervezetbe került bele az elv védelme, azonban ezek mindegyike elbukott. Ezek helyébe az első változatában még 2007-ben megszületett, majd 2008-ban némileg felfrissített Internet Freedom Preservation Act léphet, amelynek támogatói között ott találjuk Barack Obama (akkor még) szenátort, de Hillary Clintont és az egykori demokrata elnökjelöltet, John Kerryt is.

Bár az eredeti törvénytervezet még egyértelmű tiltásokat fogalmazott meg a tartalom szűrésére vagy a differenciált szolgáltatásokra vonatkozóan, a 2008-as változat már csak arra kötelezné az FCC-t, hogy mérje fel, jogtalanul korlátozzák-e bizonyos tartalmakhoz a szolgáltatók a hozzáférést. A tömegkommunikációs regulátort arra is köteleznék a képviselők, hogy szervezzen legalább nyolc érdekegyeztető fórumot, amelyen az ügyben érdekelt felektől kellene visszajelzéseket begyűjtenie a hálózatsemlegességgel kapcsolatos kérdésekben.

Felpuhult a mezőny

A Kindle is elsőbbséget kap

2006 óta nem csak a törvényhozás részéről puhultak az elvet védelmezők érvei, hanem a mozgalom több támogatóját is elveszítette. Egyik beszédében Larry Lessig is úgy fogalmazott, hogy a netsemlegesség erőltetése károsan hatna a piaci versenyre. A Microsoft kerek perec kijelentette, hogy a továbbiakban nem látja támogatásra érdemesnek az ügyet - és IPTV-szoftvert szállít az AT&T telefontársaságnak. A Yahoo szintén kötött hasonló szolgáltatással kapcsolatban megállapodást ugyanezzel a céggel, az Amazon pedig, bár névlegesen a Save the Internet kampány mögött áll, a Sprint mobilszolgáltatóval egyezett meg, hogy a Kindle e-könyv-olvasójára gyorsabban lehessen letölteni a megvásárolt műveket. Ezek a lépések jól demonstrálják: bizonyos értelemben az internet semlegessége már csak a múlté, de hogy szélesebb körben való alkalmazásuk valójában mennyire csorbítaná az egyszerű internetező lehetőségeit, még nem lehet előre látni.

A továbbra is a hálózatsemlegességet védelmező Google akkor tett ellentmondásos lépéseket, amikor saját szolgáltatásának gyorsítása érdekében az internetszolgáltatóknál kezdett el szervereket elhelyezni. Az edge-cachingnek nevezett megoldás révén a leggyakrabban lekért webes tartalmakat a felhasználók fizikai közelében tárolja a kereső, így azokat rövidebb távolságon kell "utaztatni" a hálózaton, meggyorsítva ezzel a hozzáférést. A Wall Street Journal tavaly novemberben rántotta le a leplet a Google megoldásáról, az internetes vállalat azonban hangoztatja: ez a technológia nem sérti a netsemlegesség elvét, mivel nem mások kárára történik a gyorsítás, és a lehetőség bárki előtt nyitva áll (már persze, ha azt meg tudja fizetni). 

2009 lehet a fordulópont

Maga Obama szintén a Google vezérigazgatója, Eric Schmidt oldalán kampányolt a leglátványosabban a hálózatsemlegesség mellett. A politikus még 2007 őszén tett látogatást az internetes vállalatnál, amikor is az online szólásszabadság védelmében kifejtette: "Ahogy a netszolgáltatók előnyhöz juttatnak bizonyos weboldalakat és szolgáltatásokat másokkal szemben, a kisebb hangokat kiszorítják. És ezzel mindannyian veszítünk."

Obama a Google-nál

 

Az új amerikai elnök eltökéltségét jól mutatja, hogy a hangzatos kampányígéretek után megtette az első lépést, és a hálózatsemlegesség védelmében eddig is kiálló harcostársát (és harvardos évfolyamtársát) állította az FCC élére. Az Obama-kormány munkába állása tehát fordulatot hozhat az ügyben Amerikában, ahol 2009 már csak azért is izgalmas év lehet, mert idén jár le az AT&T-t a netsemlegesség elveinek betartására kötelező, 30 hónapos FCC-moratórium. A távközlési regulátor még 2006-ban kötötte meg az online  szolgáltatások differenciálása terén a legnagyobb amerikai szolgáltató kezét annak feltételeként, hogy jóváhagyja a Bell South telefontársaság felvásárlását. Ezzel a tranzakcióval ugyanis a még 1984-ben feldarabolt amerikai távközlési monopólium két jelentős darabja egyesült ismét.

Új frontok: a mobilnet és Európa

A vezetékes internetes piac mellett a hálózatsemlegesség a mobilnet-szolgáltatásoknál is egyre fontosabb kérdés, mivel az internetforgalmat a mobilcégek még erőteljesebben az ellenőrzésük alatt tartják. Ennek egyrészt az az oka, hogy a mobilos széles sávú kapacitások kiépítése még drágább és még inkább gyerekcipőben jár, mint az üvegszálas kábelezés, és a mobiltársaságok hagyományosan saját szoftvereiket, tartalmaikat és szolgáltatásaikat csatornázzák be a készülékeikre.

Ennél erőteljesebb tartalomszűrésre is van példa: Kanadában az időjárási híreket szolgáltató weboldalakban érdekelt  Pelmorex Media - a Weather Channel és a  MétéoMedia gazdája - panaszolt be mobilcégeket, mert blokkolják az oldalain megjelenített hirdetéseket, extra díjat számítanak fel a hirdetéseket is tartalmazó sms-ekért, illetve késleltetik a harmadik fél által fejlesztett mobilos alkalmazások jóváhagyását. Ilyen szempontból persze visszás az Apple eljárása is az iPhone-ra fejleszthető alkalmazások elbírálását illetően, ami egyrészt minőségi garanciát biztosít a felhasználóknak - másrészt ellehetetleníti a gyártó szolgáltatásaival konkuráló cégeket.

Azon túl, hogy az amerikai szabályozási gyakorlat hatással lehet a világ többi részére is, a netsemlegesség kérdése az Európai Unióban is napirenden van. A mobilszolgáltatók nálunk is rutinszerűen tiltják és megszűrik a mobilneten fájlcserélő-szolgáltatások használatát, és az elv érvényesítésének az EU-n belül is látványos ellenzői is vannak. A brit távközlési regulátor, az Ofcom például ugyanazokkal az érvekkel él, mint amelyeket már az USA-ból is hallhattunk, vagyis hogy a reguláció korlátozná a piaci versenyt és az innovációt. Az elmúlt év elején az egyik legnagyobb brit internetszolgáltató, a Virgin frissen kinevezett vezérigazgatója, Neil Berkett kelt ki látványosan a netsemlegesség ellen, mondván: az egész egy nagy baromság, és a cége már egyezkedik is a tartalomszolgáltatókkal, amelyek gyorsabb szolgáltatást kapnak majd tőlük némi prémium megfizetésének fejében.