A webkeresők jövője: a most

Miért állt be az autópálya? Melyik most a legnépszerűbb tévésorozat? Van-e még tej a boltban? Mit csinálnak a haverjaim? A valós idejű keresők ilyen és ehhez hasonló kérdésekre adnak választ a netezőknek, a Google és nagyobb webkeresők pedig még csak most igyekeznek behozni az utcahossznyi lemaradást, amit a Twitter és a feltörekvő konkurencia vert rájuk.

A Google és ambiciózus vetélytársa, a Microsoft által elindított Bing a múlt héten jelentették be: keresési találataik közé integrálnak twitteres üzeneteket. A Bing számára ez már nem újdonság, hiszen az oldalon az amerikai felhasználók pár hónapja már láthattak tweeteket - magyarul csiripeket - a világ legnépszerűbb mikroblog-szolgáltatásáról a hagyományos keresés mellett, azonban a fejlesztők most új twitteres keresőt hoztak ki a http://www.bing.com/Twitter címen.

A Microsoft keresője emellett a Facebookon küldözgetett nyilvános üzeneteket is látni fogja, ahol a felhasználók a Twitterhez hasonlóan nyilatkozhatnak arról, mit csinálnak éppen. A Google ezzel szemben csak mostanra tette meg az első lépést a Twitter integrálásával: Mountain View-ban Social Searchnek, vagyis közösségi keresésnek nevezik majd a megoldást. Azt egyelőre nem tudni, hogy külön oldalon szerepel-e majd a Twitter, vagy a rendes találatok közé vegyítik itt is a 140 karakteres üzeneteket.

Ezzel a két nagy - vagy legalábbis, ami a Binget illeti, az őt övező hírverésben nagy - webkereső is eljutott oda, hogy ne csak a web archívumát tegye elérhetővé, hanem élő keresési találatokat adjon a netezőknek. A Google keresőrobotjai ugyan félelmetes sebességgel indexelik be a legfontosabb weboldalakat - így például ez a cikk is pár perc elteltével már elérhető a keresőn keresztül -, de ez manapság már kevés. A Twitteren és a hasonló mikroblog- és közösségi szolgáltatásokon keresztül ugyanis világszerte felhasználók milliói hoznak létre új tartalmakat minden egyes pillanatban. A világról szóló információknak ez a része pedig azonnal kell, hogy kereshető legyen - mert vannak olyan helyzetek, amikor azonnal szükség lehet rájuk.

Twitterező szemtanúk

Chris Wright, a brit Techradar Londonban élő szerzője, egyébként médiaszakember, egy olyan példát emlegetett fel egy nemrégiben megjelent írásában, amikor egy balesetbe futott bele a metróból feljőve. A baleset miatt igen nagy kavarodás támadt a környéken, az utat lezárták, és mindenhol hemzsegtek a rendőrük. Wright, mint az internetezők legtöbbje, elsőként a Google-hoz fordult segítségért, hogy megtudja, mi történt, de csalódnia kellett. A Twitteren viszont azonnal megtalálta néhány szemtanú leírását arról, hogy mi történt pár perccel korábban a londoni utcán.

A megfelelő metaadatokkal vagy témamegjelöléssel, címkékkel ellátva, vagy a hozzászólások alapján nem csak a szöveges üzenetek, de akár a fotómegosztókra feltöltött képek, a YouTube-ra feltett videók és az ezeket kísérő geoadatok - GPS vagy mobiltelefonos cellainformáció alapján megadott földrajzi koordináták - is hasznosak lehetnek a felhasználó számára.

Wright a gyorsasága mellett azért is dicsérte az új technológiát, mert, mint fogalmazott, a Twitteren keresztül hétköznapi, anyagi vagy politikai érdekektől befolyásolatlan emberek adnak beszámolókat az őket körülvevő világ eseményeiről, szemben a sajtó gyakran kevésbé pártatlan képviselőivel. Ez a fajta lelkesedés azonban már nem új: szinte ugyanezeket a szavakat hallhattuk 2003-2004 táján, amikor az első bloggerek ismertté váltak. A közösségi média azonban nem váltotta le a hagyományos médiát, noha néha, a jókor, jó helyen tartózkodó szemtanúknak köszönhetően valóban megelőzi.

Felgyorsultak és egyre népszerűbbek a szolgáltatások

A ReadWriteWeb szaklap már januárban temette a CNN-t és a Google-t, amikor egy twitterező minden más újságírót megelőzve a mobiltelefonjáról töltött fel képet a Hudson folyón kényszerleszállást végrehajtott repülőgépről. Akkor a fotó és a hír szintén először a Twitteren vált elérhetővé, és csak később jutott el a webkeresőbe - nem is beszélve arról, hogy a riporterek mennyivel később értek a helyszínre.

Forrás: [origo]
Kényszerleszállás a Hudsonon: először a Twitteren

Napjaink mobiltelefonos szemtanúi nem csak azért gyorsabbak a pár évvel ezelőtti bloggereknél, mert nem kell hazakutyagolniuk a számítógéphez, hogy bepötyögjék a híreket, hanem azért is, mert pofonegyszerűen, villámgyorsan használható szolgáltatásokon keresztül kommunikálnak. Bár már a blog is nagyon egyszerű eszköz volt arra, hogy tömegek fejezzék ki magukat rajta keresztül, hiszen egy regisztrációt követően használatba lehetett venni a legtöbb ilyen szolgáltatást egy saját weboldal építgetése nélkül, a mostanában divatos közösségi oldalak és üzenetküldő szolgáltatások, ha lehet, még egyszerűbbek.

Nem is beszélve arról, hogy a közösségi élmény, az ismerősök jelölgetése és követése miatt jóval nagyobb a vonzerejük. Az átlagember számára az újságok vezető hírei mellett ugyanolyan, ha nem nagyobb jelentőséggel bír, ha egy volt iskolatársa megnősült, a kollégájának gyermeke született, vagy a legjobb cimborái éppen meccset néznek valahol - amiről elsőként lehet, hogy a Twitteren vagy a Facebookon adtak hírt, ezért mindennek is azonnal elérhetőnek, kereshetőnek kell lennie.

A technológia is más

Közvetlenül a Twitterrel való megegyezést megelőzően Clive Thompson, a Wired szerzője hívta fel a figyelmet a vezető webkereső, a Google lemaradására a valós idejű keresésben. Thompson szerint erre jó példa volt Michael Jackson halálhíre, ami ugyan a médiából indult ki, de félelmetesen gyorsan, percek alatt körbefutott az egész világon közösségi oldalakon és a Twitteren. A Wired szerzője szerint a feltörekvő konkurencia azért is előzhette meg a Google-t a valós idejű keresésben, mert a világ első számú webkeresőjét sikeressé tévő PageRank algoritmusa egész egyszerűen nem működik ebben a közegben.

A Google PageRank ugyanis azokat a weboldalakat helyezi előre, amelyekre sok külső hivatkozás mutat, elsősorban más megbízható oldalakról. Ha egy helyre hirtelen nagyon sok más oldal kezd el hivatkozni, akkor valószínűleg csalásról van szó, és valaki a saját szájtját igyekszik feljebb hozni a találati oldalon, vagyis ezt kiszűri a Google. A valós idejű információáramlásban viszont pont fordított logikával kell gondolkodni. Több tízmillió twitterezőt nem lehet manipulálni, ha hirtelen mindenki elkezd ugyanarról beszélni, akkor bizony az a fontos. A keresőnek pedig nincs ideje az olyasfajta mérlegelésre, mint a weboldalak esetében.

A Google konkurenciája

Az elmúlt hónapokban igencsak megszaporodtak a valós idejű találatokat adó oldalak, de a legalapvetőbb viszonyítási pont még mindig a legtöbb tartalmat kitermelő Twitter keresőoldala. Ha a http://search.twitter.com webcímen beírunk egy keresőszót, akkor nem csak egy listát kapunk a találatokról, hanem a képernyő tetején azt is láthatjuk, hány újabb találat érkezik rá az alatt az idő alatt, amíg az eredeti listát böngésszük. Ez különösen akkor látványos, ha valami aktualitásra keresünk rá, vagy lekattintjuk a keresőmező alatt listázott, éppen legnépszerűbb kifejezések valamelyikét.

Forrás: [origo]
Collecta: ad magyar nyelvű találatokat, de nem túl frisseket

A valós idejű keresőoldalak többsége hasonló elven működik: van rajtuk ajánlat a legaktívabb témákból, és folyamatosan frissítenek. Bár a legtöbben elsősorban a Twitterről merítenek információkat, igyekeznek olyan más link- vagy tartalommegosztó szájtokat is bevonni az indexelt oldalak körébe, amelyek jó összképet adnak arról: mi foglalkoztatja éppen most a netezőket? A saját élmények és tartalmak megosztása mellett ugyanis a linkek, érdekességek továbbadásával a közösségi oldalak felhasználói folyamatosan átrostálják és újrafeldolgozzák a web tartalmát.

A Tweetmeme a Twitter és a web keresztmetszete: az oldal a mikroblog-szolgáltatáson keresztül megosztott linkeket monitorozza és teszi kereshetővé. A Topsy ehelyett a legnépszerűbb twitteres kifejezésekből ad áttekintést, és saját "PageRankje" is van, retweet-alapon. A Twitter egyik alapfunkciója ugyanis, hogy az RT paraméterrel újra lehet csiripelni mások üzeneteit, ha az fontos. A Topsy +1 pontot ad minden egyes retweetért az eredeti forrásnak, és elvesz egy pontot attól, aki továbbadta az üzenetet.
 
A Scoopler már valamivel szélesebb válogatást ad a net aktuális terméséből, mivel többek között Flickr, a Digg, a YouTube legfrissebbjeit is beveszi a válogatásba. A Collecta híroldalakat, blogokat, közösségi hírszájtokat is bevesz a válogatásba, és az eddig felsoroltak közül leginkább ez ad vissza magyar nyelvű találatokat. A BlastCasta a Google találatait mixeli össze a vonatkozó twitteres üzenetekkel, a OneRiot pedig nem csak keresőként, hanem tartalommegosztóként is működik.
 
Idehaza még több csiripelő kell hozzá

A fentebb felsorolt valós idejű keresők, ahogy ez a legtöbb webes újdonsággal lenni szokott, elsősorban az Amerikában, Nyugat-Európában élő felhasználóknak hasznosak. Keresni ugyan magyar nyelven is lehet rajtuk, de ilyenkor jellemzően csak néhány twitteres üzenetet kapunk, szemben a multimédás anyagokban, hírekben gazdag angol nyelvű találatokkal. A Topsy, a Scoopler vagy a Collecta nyitóoldalán megjelenített toplisták viszont jó átfogó képet adnak arról, hogy éppen mi foglalkoztatja a netezőket leginkább.

Forrás: [origo]
A Topsy rangsorolja is a twitterezőket

Amikor nincs a világban Magyarországról nézve is izgalmas, mindenkit foglalkoztató esemény, például olimpia vagy amerikai elnökválasztás, a valós idejű keresők témaajánlatai igen vegyesek, és nekünk maximum arra jók, hogy mindenféle vicces videók vagy képek előtúrásával szórakoztassuk magunkat. Ahhoz, hogy az ilyen szolgáltatások minket is segítsenek a hétköznapi életben, még több magyar mobilnetező és twitterező kell majd, hogy a hétköznapi élet szinte minden rezdüléséről bárhonnan beszámoló felhasználók mennyisége átlépje a kritikus tömeget. Ehhez a jelenlegi, pár ezer aktív felhasználó nem elég.

Gépektől is kapunk majd információt

Mitől állt be az autópálya? Esik-e az eső a Balatonnál? Melyik filmet vetítik éppen a moziban? A valós idejű információkra éhes netezőt ilyen és ehhez hasonló kérdések izgatják, amikor az utcán állva előrántja a zsebéből a mobiltelefont, és mindez részben már előre is vetíti, hogy a valós idejű információk egy részét már nem is emberek, hanem gépek - szoftverek, szenzorok, szolgáltatások - generálják. Egy online programajánló arra a kérdésre adhat választ, hogy elkezdődött-e már a mozielőadás, egy GPS-es nyomkövető arra válaszolhat, hogy odaért-e már a vonat az állomásra, egy árunyilvántartó rendszer pedig a távolból súghatja meg, hogy van-e még tartós tej a sarki boltban vagy akciós plazmatévé az elektronikai áruházban. A lehetőségeknek szinte csak a fantázia szab határt, no meg a keresők képességei, amiben most a nagyobbak megpróbálják behozni a lemaradást. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy teljesen el tudják szívni a levegőt a kicsik elől a jövőben.

A hazai felhasználók valószínűleg csak akkor találkoznak majd tömegesen a valós idejű kereséssel, ha az lokalizált változatban is megjelenik majd a Google oldalain. Persze idehaza a twitterezők korlátozott számából adódóan ezek a megoldások még közel sem fedik le olyan teljességgel az élet minden területét, mint az USA-ban vagy Nagy-Britanniában, ahol már az utcán lófráló újságírók is kísérletezhetnek vele, mint a fentebbi példákban. A magyar webről így jelenleg a keresőkön keresztül leginkább a népszerű filmekkel, tévésorozatokkal, internetes és technológiai témákkal kapcsolatos találatokat lehet fellelni, vagyis mindazt, ami a jelenlegi, néhány ezres hazai twitteres közönséget foglalkoztatja - és a jövőben majd mindazt, amit az új technológia a további automatizált információforrásoknak köszönhetően elérhetővé tesz.

KAPCSOLÓDÓ CIKK