Nem ölik meg a mozikat a filmkalózok

Tizedannyi filmkalóz van, mint mozijegy-vásárló, állítja egy nemrégiben elkészült hazai kutatás, amely a torrentoldalak és a moziforgalmazás közötti kapcsolatokat, illetve a magyar letöltők közösségeinek sajátosságait vizsgálta. A kutatás vezetőjét kérdeztük arról, hogy mit töltenek le a legtöbben, kik a magyar kalózok, és vajon elpusztítják-e a filmipart.

Egy évig vizsgálták a magyar torrentoldalakra felkerülő filmeket a BME MOKK kutatói. Az adatbázist nem magában értékelték, összevetették a moziban épp játszott filmek listájával, hogy megválaszoljanak két, a fájlcserélés működését érintő alapvető kérdés. A Bodó Balázs vezette csoport arra volt kíváncsi, hogy mitől függ az, hogy egy film a moziba kerüléssel egy időben kikerül-e a torrentoldalakra, illetve, hogy mi befolyásolja a letöltések számát.

Meglepő válasz született: mindkét mérőszám attól függ, mennyi pénzt fektettek a film reklámozásába, illetve hány kópiával kezdték meg a vetítését a mozikban. A feketepiacon befutott karrier függetlennek bizonyult az eladott mozijegyek számától, a termelt bevételtől, egyedül a film bemutatását megelőző hírverés számított. Azok a művek, amiket alaposan beharangoztak, aminek a plakátjával tele volt a város, hamar megtalálják útjukat a torrentoldalakra is. A kevesebb kópiával induló filmeknek jóval kevesebb az esélye a warezolók közti sikerre is.

A legtöbbet azokat a filmeket töltötték le, amik egyszerre voltak elérhetőek a moziban és a fájlcserélő hálózatokon. Azonban még így is csak egy letöltés jutott tíz eladott mozijegyre. Az adatokból az nem derül ki, hogy az az egy letöltő nem vett-e később mozijegyet is.

Romantikus filmet inkább moziban nézünk

A fájlcserélőkön feltűnő filmek életciklusában nagy szerepet játszik a műfaj is. Sokkal valószínűbb, hogy a vetítéssel egy időben jelenik meg a feketepiacon egy animációs film, egy akciófilm vagy egy thriller, mint egy romantikus film vagy dokumentumfilm. Bodó szerint ennek az lehet az oka, hogy a romantikus film tipikus mozis műfaj, inkább elviszi az ember a csaját-pasiját, nem ülnek kéz-a-kézben a számítógép előtt.

Zenefilmekből, dokumentumfilmekből, drámákból nagyobb hányad kerül fel hosszabb idővel a bemutató után. Ezeknek a műfajoknak a forgalmát nem elsősorban a marketing generálja. A stabil kereslet, igény pedig azzal jár, hogy a hálózatokon megjelennek ezek az alkotások is, csak épp később.

Nem mozi, de nem is tévé

Az online videózás természete, attól függetlenül, hogy legális szolgáltatáson, vagy kalózhálózatokon  keresztül zajlik, eltér a hagyományos megoldásoktól. A netes filmnézés nem olyan, mint a tévé vagy a videotéka - állítja a kutató. A torrentoldal nem hasonlít a tékákra, mert folyamatosan változik a kínálat, nem tudni mit találni benne, megosztja-e valaki, mennyi idő alatt töltődik le. Bizonytalan körvonalú, nem túl jó archívum - fogalmaz Bodó.

Nem is tévécsatorna a torrentoldal, hiszen nem jönnek egymás után a tartalmak. A felhasználónak nem azt kell eldöntenie, hogy megnézi-e vagy sem, amit épp adnak. Ott van a száz legfrissebb torrent, amire ha rákattint, akkor körülbelül egy óra múlva rendelkezésére áll a film. A kétféle tartalomfogyasztási csatorna zabigyereke a torrent, olyan - fogalmaz a kutató - mint egy videotékákból összerakott közösségi tévé.

A közös tévé műsora - azaz hogy mi látszik a legújabban feltöltött torrentek listájában - nem csak a tagok ízlése miatt különbözik az egyes trackeroldalakon. Az is eltér a különböző kalózcsoportok között, hogy mit gondolnak a filmek, zenék letöltéséről. Akad olyan tracker, ahol az újdonságokra utaznak, nagyobb szorzót, elismerést jelent, ha valaki egy friss anyagot tesz elérhetővé a többiek számára. Máshol úgy gondolják, hogy a magyar alkotókat védeni kell, ezért a legújabb tartalmakat tiltólistára teszik, hogy még véletlenül se rontsa a kalózkodás az eladásokat. A letöltögetőkről festett sötét képnek nem felel meg, de a fájlcserélő közösségek közül nem kevés olyan van, ami megpróbálja támogatni az alkotókat.

Hol terem a magyar kalóz?

A kutatás során nem készült statisztika arról, hogy valójában kik a magyar kalózok. Csak lakóhely szerint vizsgálták a letöltőket, de ez nem hozott értékelhető eredményt. Kalózzá nem a kor teszi az embert, hanem a hiány, a szükség - magyarázta a magyar fájlcserélők demográfiai vizsgálatának hiányát Bodó.

 

Kalózok mindig is voltak - Bodó Balázs előadása a Hacktivityn

 

A digitális szakadékok átugorhatóak. Ha egy hatvanéves, frissen nyugdíjba ment nő egy internetes tanfolyam után azzal szembesül, hogy sehol sem lehet megvenni, meghallgatni a fiatalsága tánczenéit, előbb-utóbb megtalálja az ezek megmentésével foglalkozó netes közösségeket - hozta a példát a kutató.

A Bodó Balázs blogjáról és a BME MOKK oldaláról is letölthető tanulmány csak a moziban vetített filmek és a P2P-hálózatokra felkerülő forgalmának összefüggéseit vizsgálja. Az egy évnél is hosszabb ideig zajló kutatás alatt összegyűlt adatokból pedig csupán két hónapnyit dolgoztak fel. A csoport következő lépésként a DVD eladási adatok és a kalózkodás kapcsolatát vizsgálná.

Egy buksisimogatást megérdemelnek a kalózok

A kutató szerint P2P kutatás rávilágított arra, hogy a kalózokról máshogy is lehet, sőt érdemes beszélni, mint ahogyan eddig tettük. Nem csak időnként lebukó, és borzasztó büntetéseket kifizető személyekként kell rájuk gondolnunk. Nem csak az arctalan, masszaszerű tömeg létezik, akik mindent ellopnak, amire rátehetik a kezüket. Sokkal inkább értékekkel, szándékokkal, normákkal, értékrenddel, betyárbecsülettel rendelkező közösségek ezek.

Éppen ezért a fájlcsere nem egyszerűsíthető le egy jogi vagy gazdasági problémára. Épp annyira szól a magyar kulturális örökség digitalizálásáról, az emlékezésről, mint a moziban futó filmek letöltéséről. Nem kell, hogy Kossuth-díjat kapjanak ezek a közösségek, de minimum egy amnesztiát és egy buksisimogatást megérdemelnek azért, amit a digitalizálásért tettek - foglalta össze a kutatás tanulságát a kutató.