Kipróbáltuk az első BenQ-Siemens mobilokat

Megnéztük, mit tud az első BenQ-Siemens néven megjelenő mobil, az S68-as, és a por-, csepp- és ütésálló ME75-ös típus, melyet még teljes egészében a német Siemens tervezett. Az elegáns első fecske és a strapabíró utolsó mohikán - dupla mobiltesztben.

Nézze meg videónkat a BenQ-Siemens mobilokról!

A Siemens mobiltelefonok - főként alacsony áruk révén - mindig nagyon kedveltek voltak Magyarországon - olyannyira, hogy pár évvel ezelőtt a német gyártó készülékei vezették az eladásokat hazánkban. Beszállítói problémák miatt azonban a sikerszéria megszakadt, és a Siemens vezetése hosszú vívódás után úgy döntött, megszabadul a mobilgyártó üzletágtól.

Így történt, hogy a mifelénk eddig elsősorban monitorairól ismert tajvani BenQ vette át a német cég mobiltelefon-üzletágát, és idén év elején mutatta be első készülékeit, amelyek egyelőre BenQ-Siemens márkanéven jelennek meg. Mi pedig nagyon kíváncsiak voltunk rá, milyenek lesznek a BenQ-Siemens mobilok, így ahogy lehetőségünk nyílt rá, ki is próbáltuk a legelsőt, amely hazánkba érkezett, mégpedig az S68-ast. Hogy teljesebb legyen kép, megnéztük azt is, mit kaphatunk jelenleg Siemens márkanéven, és a leteszteltük a már szintén a BenQ által gyártott, de még teljes egészében a német Siemens által tervezett por-, csepp- és ütésálló ME-75-öst, vagyis a német gyártó egyik utolsó mohikánját.

S68: egyszerű, de szép

Kezdjük talán az újdonsággal. A BenQ-Siemens "első fecskéjével" kapcsolatban arra hívta fel figyelmünket a gyártó hazai képviselete, hogy egyszerű, kis tudású telefonnal lesz dolgunk. A készülék külseje, fogása és könnyű súlya mindenesetre elsőre majd' mindannyiunk tetszését elnyerte. A klasszikus, "nyalóka" formájú S68-asnak egyszerre elegáns és modern hatású matt fém borítása van, kellemes tapintású fémgombokkal. Mindehhez még nagyon vékony is: 13 milliméter vastag, és 78 grammos, vagyis az ennél kisebb készülékeknél megszokott súlycsoportban indul.

Az összképet első benyomásunk szerint kicsit rontotta, hogy valamilyen sima, kellemes tapintású műanyag helyett egy kicsit gumis, húzós érzetű csúszásgátlós hátlapja van, de végül megbékéltünk vele: illik a készülék anyagához. A telefonnak pattogós, határozottan, de finoman nyomkodható gombjai vannak, és ezen a modellen debütál majd a sorozat tagjainak ismertetőjegye: a négyszögletes, képkerethez hasonló kis fényes, négy irányba dönthető navigációs gomb.

Ezüstös képkeret

Ennek közepén besüllyesztve találjuk a menügombot, ami elsőre kicsit furcsa volt, de ezt is meg lehet szokni - a Siemenseken megszokott apró botkormánynál mindenesetre jobban használható, pontosabb. A billentyűzet további előnye, hogy a nyomógombok mérete miatt nehéz félregépelni rajta - lapátkezű vagy idősebb felhasználóknál is előnyére válhat ez a tulajdonság -, a sötétben pedig fehéren világít az egész billentyűzet.

Szép fémes külső csúnya menüvel

A vonzó forma és külcsín után már kevésbé megnyerő a belbecs. A készülék hangja egy kicsit nyers: ez már az első bekapcsolásnál feltűnik, amikor a készülék intrója elindul. Szintén ekkor vagy legkésőbb ez után, a menüre vetett első pillantásnál ötlik szembe, hogy a kijelző - hiába 262 ezer színű - bizony nem a legjobb minőségű. A kijelző képe - főleg a nagy fényerő miatt - rendkívül élesen rajzolódik ki, de ugyanígy jól láthatók az LCD képpontjai is, ami már elsőre határozottan bántotta a szemünk. A menü feliratai és grafikája pedig nem valami szép, nem is animált - maradjunk annyiban, hogy mindez elsősorban a funkcionalitást szolgálja. Ez kiábrándító tapasztalat, főleg a megnyerő forma után.

Csak a Bluetooth az extra

Az S68 laposabb

A modell, mint azt már elöljáróban megtudhattunk, extrákkal nem nagyon kecsegtet. Kamerája nincs, diktafonnal viszont ellátták, és Bluetooth-képességgel is, így drót nélküli kiegészítőkkel is használható. Mindemellett 26 megabájt belső memóriája van, ami kamera híján sok mindenhez - nagyobb multimédiás üzenetek, e-mail-csatolmányok fogadásához - elég lehet. Az egyetlen konkrét probléma, amit használata közben tapasztaltunk, hogy néha a menü kis késleltetéssel ugrik a megfelelő pozícióba, illetve az is előfordult, hogy szétesett a grafika.

A telefon mindettől eltekintve külsejének és formájának köszönhetően tényleg figyelmet érdemel, így tulajdonosának nem kell szégyenkeznie, ha "társaságba viszi" - egyszerű képességei és esetleges hiányosságai a külső szemlélő számára nem fognak kiderülni. Valószínűleg a konzervatív felhasználók kedvence lehet majd, akik "csak" telefonálni szeretnének vele, és ehhez nincs szükségük másra, mint egy olcsó, de mutatós és könnyen kezelhető készülékre. Hazai árát még nem tudjuk, Nyugat-Európában kártyafüggetlenül 35-40 ezer forint körüli áron került a boltokba (a szolgáltatóknál ennél minden bizonnyal olcsóbb lesz).