Sms-es átverések: csak a fogyasztó jár pórul

A jogi lefedetlenség miatt könnyen pórul járhatnak azok, akik beleestek egy emelt díjas sms-es csapdába. Ugyanis azt a pénzt, amivel átverték őket, csak akkor kapják vissza, ha a tartalomszolgáltató kegyet gyakorol.

Két pénztárca

Az utóbbi időben többen is megégették a kezüket emelt díjas sms-sel. Egyes tartalomszolgáltatók ügyes trükkökkel húzták csőbe a figyelmetlen felhasználókat. Jellemző fogás, hogy nem tüntetik fel, emelt díjas számról vagy szolgáltatásról van szó, de az is előfordult, hogy egy vállalkozás saját maga gyűjtött innen-onnan telefonszámokat, majd ráfogta: ezeket valakik az interneten adták meg, mintegy feliratkozva az általa kínált emelt díjas szolgáltatásra.

Csak az a biztos, ami le van tiltva

Elmondható, hogy a mobiltelefon-tulajdonosok közül senki nem érezheti magát biztonságban - hacsak le nem tiltja a fogadott emeltdíjas szolgáltatást, valamint a 06-90-es és 06-81-es emelt díjas számok hívhatóságát saját telefonjáról. Ez azonban képtelen elvárás, hiszen a jelenleg egyetlen biztosnak számító módszer egyszersmind véget vetne a mobilos vásárlási lehetőségeknek, holott az átveréseken kívül számos legális és népszerű szolgáltatás is így érhető el (filmvásárlástól kezdve a csengőhang-letöltésig).

A pénz visszaszerzését nehezíti, hogy a szolgáltatások számos vállalkozáson keresztül érkeznek meg a felhasználóhoz, akinek - kellő tájékoztatás híján - fogalma sincs, kinél reklamáljon. Van ugyanis egy tartalomszolgáltató vállalkozás, amely bérel egy emeltdíjas hívószámot valamelyik telefontársaságtól. Van továbbá az a mobil- vagy vezetékes szolgáltató, melynek ügyfele feltárcsázza az adott számot vagy kap egy olyan sms-t, amely után fizetnie kell. Bonyolítja a helyzetet, ha a tartalomszolgáltató nem közvetlenül egy telefontársaságtól bérli az emelt díjas számot, hanem egy úgynevezett aggregátor cégtől - amely a mobil- és a tartalomszolgáltatók közt álló vállalkozás. A kacifántos üzleti struktúra pedig megnehezíti - ha nem  is teszi teljesen lehetetlenné -, hogy egy előfizető rábukkanjon az őt félrevezető vállalkozásra, hiszen nem ritkán három-öt cégen keresztül lehet csak felfejteni a szálakat.

A szolgáltatók is segíthetnének

Mit kell közzétenni?

Emelt díjas sms-sel vagy hívással igénybevehető szolgáltatásnál közzé kell tenni
-azt, hogy a hívás tarifája eltér a normáltól
-hogy pontosan mennyibe kerül a hívás
-milyen tarifát alkalmaznak (egyszeri díj vagy percdíj)
-melyik cég üzemelteti a szolgáltatást
-és egy normál díjazású ügyfélszolgálati telefonszámot

Egy kormányrendelet szerint nem csak a tartalomszolgáltatónak kell közzétenniük legfontosabb adataikat és elérhetőségeiket, de a hirdetés közzétevőjének is biztosítania kell, hogy ügyfele megtudja: kivel szemben érvényesítheti az igényét. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha valaki sms-ben kap értesítést emelt díjas szolgáltatásról, a saját mobil-szolgáltatójának biztosítania kell (például az ügyfélszolgálaton keresztül), hogy megtudja: ki, mi üzemelteti a szolgáltatást.A kormányrendeletben előírtaknak azonban a mobilszolgáltatók nem tesznek eleget: az ügyfélszolgálatok rendre azt a választ adják, hogy emelt díjas számokról nem tudnak felvilágosítást adni. A vezetékes tudakozó (198) sem áll a helyzet magaslatán: ha az emelt díjas szám tulajdonosa kéri, nem kerül be a tudakozóba. Egyedül a Nemzeti Hírközlési Hatóság tud felvilágosítást adni (illetve teszi elérhetővé honlapján is), hogy melyik emelt díjas számmező melyik telefontársasághoz tartozik: ezután pedig annak ügyfélszolgálatát tárcsázva ismerhetjük meg a vállalkozás adatait, elérhetőségét. Ha utánaszámolunk, annak telefonköltsége, hogy kiderítsük, milyen vállalkozás is palizott be, már az emelt díjas sms árához közelít.

Pénz beszél

A mobiltársaságok hozzáállásának kettősségét jól jellemzi, hogy míg az ügyfélelégedettség megtartása dominál, mikor a nagyon durva átejtések esetén előfordul, hogy minden átvert ügyfélnek önként visszatérítik az emelt díjas sms árát. Ám egy kevésbé nyilvánvaló - fifikásabban kieszelt - átverés egyik áldozata arról azonban számolt be lapunknak: visszakapta ugyan az sms árát, de csak azért, mert régi ügyfele a telefontársaságnak. Ha feltöltőkártyás vagy alig néhány hónapos ügyfélként kérte volna a jóváírást, nem kapta volna vissza a pénzét. A mobiltelefonos cégek Janus-arcára magyarázat, hogy valamennyi emelt díjas sms árából vastagon részesednek - így minden visszafizetett szöveges üzenet és hívás ára nem csak a tartalomszolgáltatóktól, hanem saját szájuktól is megvonja az sms-falatot.

A panaszok elbírálását segítheti, hogy a T-Mobile ügyfélszolgálatán jegyzik azokat az emelt díjas számokat, melyekkel kapcsolatban észrevételt tettek az ügyfelek. A szolgáltató sajtóosztályán tiltakoztak a feketelista elnevezés ellen, mondván: itt csak a napi szintű, informálódást segítő információkról van szó. Hasonló jegyzéket ugyanakkor a másik két mobiltársaság nem hozott létre.

Pofon a semminek

Létezik továbbá egy etikai kódex, amely kifejezetten az emelt díjas fogadott sms-eket szolgáltató vállalkozások (mobil- és tartalomszolgáltatók) hoztak létre. A kódexben részletesen szabályozzák, hogy miként kell közzétenni a hirdetéseket és mit kell a leendő ügyfelek tudomására hozni. Az egyébként szimpatikus kezdeményezés jelentőségét azonban csorbítja, hogy egyik aláíró sem fáradozik azon, hogy megismertesse a közönséggel a kódex tartalmát - egyáltalán létezését -, sőt, azt sem hozták nyilvánosságra, hogy mely cégek tekintik magukra nézve kötelezőnek a kódex tartalmát. Teljesen elértékteleníti a kódexet az is, hogy aláírói közt szerepel egy olyan vállalkozás is, amely a közelmúltban saját telefonszám-adatbázist felépítve, ezreknek kezdett kiküldeni fogadott emelt díjas smst anélkül, hogy azokat bárki kérte volna.

Aki átverve érzi magát, és sms-ben elköltött pénzéhez szeretne hozzájutni - emlékezzünk, 500-1000 forint körüli összegekről van itt szó -, csak a tartalomszolgáltatóhoz fordulhat tehát - egy nyilvánvalóan megtévesztésre alapuló vállalkozásról azonban legalább annyira életszerű feltételezni, hogy visszaadja a becsapottak pénzét, mintha ugyanezt a mobiltársaságról gondolnánk. A fogyasztók valamennyi érdekét figyelmen kívül hagyó, jelenlegi helyzetre valószínűleg az teszi fel a koronát, ha megtudjuk: ha visszaélés miatt a szolgáltatásból kizárnak egy tartalomszolgáltatót, az még hónapokon keresztül megkapja az emelt díjas sms-ből befolyó összegeket - a polgári jog ugyanis rákényszeríti a telefontársaságokat, hogy a telefonszámlákból később befolyó díjakat át kell utalniuk a cégeknek.