A legolcsóbb fotós mobil

Fényképezi már szinte bármilyen mobiltelefonnal lehet, de kimondottan fotózásra tervezett készülékei jelenleg csak a Sony Ericssonnak vannak: ez a Cyber-shot sorozat. Legolcsóbb tagját, a C510-est próbáltuk ki.

Tipikus Sony Ericsson

A fényképező mobilok bő választéka miatt úgy gondoltuk, érdemes lenne a készüléket összehasonlítani valamilyen hasonló modellel, de nem találtunk megfelelő párt neki. A C510 árkategóriájában szóba jöhetett volna még az LG KC55 csúszkamobilja, az azonban több mint fél évvel korábban jelent meg, és a csúszkás megoldás miatt talán nem a legpraktikusabb, igaz, mellette szólt volna az 5 megapixeles kamera.

A többi gyártó kínálatában pedig leginkább csak gyengébb, 2 megapixeles vagy zenehallgatásra kihegyezett készülékeket láttunk a 45 ezer forint körüli árkategóriában, ahová ez a modell is sorolható. Ha van tippjük, mi lehet az ésszerű alternatívája vagy versenytársa ennek a modellnek, írják meg nyugodtan. Mi végül úgy gondoltuk, a Cyber-shot önmagában is megér egy pár szót, mivel úgy tűnik, ha kimondottan fényképezésre szeretne az ember egy olcsó mobilt, akkor ez a kézenfekvő választás.

Külsőre tetszetős

A C510-es egy hagyományos, hasáb formájú készülék, a gyártótól megszokott, emiatt talán már kicsit jellegtelen, de tetszetős külsőt és kiváló minőségérzetet hozza. Kimondottan a modell mellett szól, hogy nagyon kicsi, lapos és könnyű, a gombjai, bár nem túl nagyok, de éppen kényelmes méretűek. Mindezek miatt annak is megfontolandó választás lehet a készülék, aki egy univerzális célú telefont keres.

A telefonon - szintén Sony-Ericsson-os hagyomány - egy miniatűr, gombszerű joystick szolgál a menüben való navigációhoz, ami rendre a készülékek Achilles-sarkának bizonyul, mivel könnyen tönkremegy. Szerencsére használható helyette vagy mellette iránybillentyűnek az azt körülvevő szögletesített krómszínű gomb is.

Maga a fényképezőgép a hátlap körülbelül harmadának félrehúzásával tárul elő. Elegáns, de látszólag nem túl tartós megoldás: lehet tőle tartani, hogy ez a nagy méretű hátlap, amelyet egy emelő-csúsztató mechanika mozgat, idővel kilazul a készüléken, ami zavaróvá válik. Ehhez sajnos többet kellett volna tesztelnünk a telefont, hogy kiderüljön. Így újonnan, ahogy láttuk, a mechanika megbízhatóan működött, de a gyártó korábbi modelljein látott, kisebb kameratakaró lapok időtállóbnak tűntek.

Fotózásban maximum átlagos

A C510-es csupán - nyilván a takarékosság jegyében - 3,2 megapixeles felbontású kamerával látták el, vagyis a manapság elterjedt digitális kompaktgépekkel már nem veheti fel a versenyt felbontásban. A telefon ezt a hiányosságot tudásával próbálja kompenzálni: a Cyber shot mobil az első és egyetlen mosolyfelismerős telefon ebben az árkategóriában, és beállítási lehetőségei is igen gazdagok, körülbelül, mintha tényleg egy kompaktgépet tartanánk a kezünkben. A "mosolyvadász" exponálási módhoz természetesen társul az arcfelismerő funkció, számtalan programopció közül válogathatunk, van a telefonon makró mód, részletes fehéregyensúly-beállítási lehetőség, és még azt is állíthatjuk, hogyan szeretnénk fényt mérni vele.

A fényképező a vakuval: nagy takarólapja van

Mindezek a lehetőségek azonban csak ígéretként hangzanak jól, az olcsó Cyber-shot mobil nem bizonyít valami jól a gyakorlatban. Mobiltelefonhoz képest persze tűrhető, amit produkál, de minket nagyon zavart, hogy szinte mindegyik képünk zajos egy kicsit, az autofókusz pedig igen lassú, ami a mosolykereső funkció használatát nagyon megnehezíti. Tipikus mobilfotós kísérőjelenség, hogy a képeken egy kicsit fátyolosak a fények, ha túl erős a lámpa, a napsütés vagy a szórt fény, sötétben pedig szinte használhatatlan az aprócska objektív, amin a ledes vaku sem sokat segít.

A fenti hibákat valamennyire ki lehet küszöbölni, ha körültekintően, figyelmesen fotózunk, odafigyelve a megfelelő komponálásra. Korlátozott képességeiből adódóan viszont a Cyber-shot telefont nem cserélnénk el még a legolcsóbb kompaktgépre sem, ha csak az egyikkel fényképezhetnénk végig mondjuk egy nyaralást. A telefont így csak kiegészítő szerepben tudjuk elképzelni, hogy legyen nálunk egy második fényképezőgép, amit bármikor elő lehet rántani. Erre pedig azért nem a legjobb, mert a szoftver kicsit lassú: mire előkapjuk és üzembe helyezzük a telefon fényképezőjét, valószínűleg lecsúsztunk arról, amit el szerettünk volna kapni vele. A másik nehézség ezzel kapcsolatban az, hogy a mobil a kamera lezárása után is megjegyzi a korábbi beállításokat, így velünk is előfordult, hogy makró módban lőttünk néhány portrét, mire felfigyeltünk erre.

Jól navigálható menü, sok beállítási lehetőség

Megszokás dolga, hogy ezt ki tekinti előnynek vagy hátránynak. A telefon menüjében lépegetve viszont, még a jól áttekinthető menürendszer mellett is nehezebb gyorsan beállítani az adott  szituációhoz megfelelő opciókat, mint egy fényképezőgépen, amelyen például a programtárcsa birtokában ez egy mozdulat, nem pedig legalább öt gombnyomás. A telefonon szerintünk praktikusabb lenne, ha dolga végeztével a kamera mindig visszaállna automata, vagyis univerzális üzemmódba. A végeredmény szempontjából az sem lenne sokkal rosszabb, mint a szofisztikált beállításokkal elérhető legjobb képminőség.

Bár a kis kijelző a mobil kezeléséhez még kényelmes, de a képek visszanézéséhez már nem a legjobb: a fotók hibáit csak a számítógépre lementve lehetett kiszúrni a felvételeken, volt, hogy még azt is csak ott tudtuk megállapítani, jó-e az élesség egy képen. A 3 megapixeles felbontás az apró kijelzőn már elrejti a hibákat.

Zenemobilnak sem rossz

A telefont a korszerű helyfüggő mobilszolgátatások kezelésére is alkalmassá tették, így képes helymeghatározásra - igaz, csak a mobilos cellainformációk alapján. Google Maps kliens viszont van rajta, és a kedvenc helyeinket is bejelölhetjük, a fényképezőgép pedig geotaggeli a fotókat. Egy másik, jól működő kényelmi funkciót szogáltat a beépített gyorsulásmérő, amely érzékeli a telefon elfordítását, és ennek megfelelően forgatja a kijelző képét. Az eszközt olyan jól kalibrálták be a mobil tervezői, hogy még az azt támogató játékok vezérlésére is használható.

Munkában a mosolyfelismerő: lassan exponál

Sony-Ericsson mobil lévén, a telefon másik fontos funkciója a zenehallgatás, hiszen gyártója a Walkman márkanév gazdája is egyben. A C510-hez ugyan csak egy nagyon puritán vezetékes headset jár, de még azon is szépen szól a sztereó, ekvalizerrel kényelmesen konfigurálható zenelejátszó és a rádió. A mobilt remekül kezeli a Windows Media Player, így akár kliensprogram nélkül is boldogulhatunk vele.

A hozzá mellékelt CD-n külön alkalmazást találunk a naptárbejegyzések és névegyadatok szinkronizálására és a médiafájlok kezelésére, de mivel az utóbbit csak azonnali online regisztrációt követően vehettük volna birtokba, letettünk róla. Aki okosan szeretné menedzselni a készülékét, annak egyébként is inkább a Sony Ericsson mobilokhoz írt alternatív kliensprogramot, a MyPhone Explorert ajánljuk. A zenehallgatással kapcsolatos egyetlen kellemetlenség, hogy a mobilhoz csak a gyártó saját headsetjeit lehet közvetlenül csatlakoztatni, mivel nincs rajta jack kimenet.

Értékelés

A Sony Ericsson C510 hozza a korunk mobiljaitól elvárható kötelezőt, de ami a gyártó által kihangsúlyozott extrákat illeti, azok nem nyűgöztek le minket. A beépített fényképező hiába rendelkezik egy kompakt kamera szoftveres tudásával, képminőségben messze elmarad attól, és rendelkezik a fotós mobilok minden gyermekbetegségével. Emiatt az olcsó Cyber-shotot nem találtuk kimondottan jó fényképezős mobilnak. Univerzális célú mobiltelefonként viszont elfogadnánk, főleg a saját árkategóriájában, már csak azért is, mert szeretjük és elismerjük a svéd-japán mobilcég által produkált minőséget és a sallangmentes, visszafogottan elegáns, modern designt. Összességében inkább szerettük, miután beletörődtünk a fényképezőjének tökéletlenségébe.