Gróf Balázs: ha nincs net, már pesti lenne

Gróf Balázs Magyarország egyik legismertebb kortárs képregényalkotója, de emellett rajzfilmklipeket és reklámfilmeket is készít. Legutóbbi animációs munkái a Magashegyi Underground zenekar slágeréhez készített kisfilm, és a TV2 Mi kérünk elnézést című műsorának politikus-szkeccsei. A '96 óta rendszeresen publikáló kortárs művészt arról is kérdeztük, vajon az ő életében mit jelent az Internet, és mennyire használja ki a manapság egyre bővülő technikai lehetőségeket.

- Hogyan látod, a világháló milyen hatással van a művészi tevékenységedre?

- Az alkotó és a közönsége kölcsönösen elérhetővé válnak egymás számára a neten keresztül, legalábbis a technikai feltételek adottak ehhez. Ha a tizenötödik képregényfórumon is azt olvasom, hogy a Darabolós pingvin a legjobb figurám, akkor ez abban erősít meg, hogy a jövőben érdemes lenne egy önálló kötetben megjelentetni a láncfűrészes madár kalandjait.

- Maga az Internet közvetlenül változtatta, javította, széleskörűen elérhetővé tette alkotásaidat?

- Itt főleg az elérhetőségről van szó. Mostanában a youtube-ra is teszek fel olyan animációkat, melyek eredetileg tévéműsorokban szerepeltek. Így aztán olyanok is rábukkanhatnak ezekre a rövid rajzfilmekre, akik magukat az adásokat nem látták, vagy soha nem is nézik, keresési kulcsszavak (például politikusok nevei) alapján viszont okvetlenül belebotlanak a filmekbe. Szóval az internet valóban széleskörűen elérhetővé tesz, olyanok számára is, akik eddig nem is ismerték a munkáimat.

- Mennyire fontos a munkádban?

- Többek között azért nem költöztem a mai napig sem Pestre (Pécsen élek), mert e-mailben is elküldhetem a heti képregényt a Pesti Estnek. Sose akartam elhagyni a szülővárosomat, nekem pont megfelel, szeretem. Ha nem lenne háló, talán már rég rákényszerültem volna a költözésre.

- Mi célt szolgál a weboldalad? Mit jelent számodra?

- Ez elsősorban egy rendszerezett archívuma az eddigi munkáimnak. Persze az sem véletlen, hogy miért éppen úgy néz ki szájt, ahogy, főleg a nyitóoldal. A dizájnnal egy olyan hangulatot igyekeztem megteremteni, ami a műveimre ténylegesen jellemző.

- Mi ad ihletet a munkád során? Honnan kapod a benyomásokat, ingereket?

- Talán meglepő, de képregényt szinte egyáltalán nem olvasok, mert Magyarországon még mindig nem könnyű hozzájutni olyan kiadványokhoz, amelyek engem igazán lekötnének. Sajnos a Pókember fotórealisztikusan megrajzolt balhéi nem nagyon izgatnak. Magánál az elbeszélt történetnél jobban érdekel a vizuális kísérletezés, például ha a kubizmus festészeti szabályait alkalmazzák képregényfigurákra. Sokat járok koncertekre, külföldre is, ezt 14 éves korom óta még mindig nem tudtam megunni. Azt hiszem csak rockzenei témából is tudnék rajzolni egy egész könyvet. Tévéből, rádióból, napi sajtóból az interjúk, beszélgetések érdekelnek a legjobban, ezekből rendesen túl tudom adagolni magam. És persze egy jó könyv vagy film is lehet inspiráló hatással a rajzolásra, de a leginkább talán mégis a hétköznapi helyzetek és karakterek ihletnek meg: sztorik, emberek, szórakozóhelyen, utcán, bevásárlóközpontban, bárhol. Élményem a múlt hétvégéről: az állatkerti csimpánz vicces mozdulatokkal szórakoztatja a 4 év körül kislányt, aki nevet, majd szüleihez fordulva azt mondja: "Anya, ez a majom nagyon durva!" Az teljesen rendben van, ha a négyévesek ugyanabban az üres szlengben fejezik ki az örömüket is, mint a lelkileg lelakott 30 éves szüleik?.. Az ilyen kérdéseket is igyekszem a heti képregénysorozatban feldolgozni.

- Te magad készítetted a weboldaladat? Milyen gyakran frissíted, gondot fordítasz rá?

- Mostanában elég ritkán frissítem, lustaságból, a Butapest-kollekciót például már május óta nem bővítettem. De már így is fel van rá pakolva egy tonna látnivaló, szóval unatkozni az sem fog, aki már nem először jár ott.

- Szoktál blogot írni?

- Nem blogolok. A heti képregény nekem megfelel naplónak.

- Akkor még nézzük az oldaladat kicsit. Mi ez a "Gyár" pontosan?

- Ez a honlapom első oldala, ahol futószalagon robotkutyát gyártunk, a különböző gombok pedig beljebb visznek a tartalmakba. Ha nagyon okosat kéne mondani a Gyárról, akkor nevezzük mondjuk egy metaforának, amely az életünk monotonitását, gépszerű működését szimbolizálja. Vagy inkább parodizálja.

- Hogyan dolgozol? Papírra rajzolsz?

-Nemrég vettem egy új, digitális rajztáblát, ezt elsősorban az animációkhoz használom, könnyebb vele fázisokat rajzolni, mint egérrel. A képregények pedig még mindig papíron születnek meg.

- Ha tehetnéd, kiülnél az őszi napsütésben az erdő közepére egy laptoppal dolgozni?

- Hát az elég szomorú lenne, ha a munkát még a szabadba is magammal kéne vinnem! Internet nélkül is el vagyok napokig, szóval a laptopot nem nekem találták ki.