Nokia 6110 Navigator

Mostanában csak okostelefonokkal próbáltuk ki a mobilinternetet, így éppen itt volt az ideje, hogy egy jóval hétköznapibb szoftverrel felszerelt készülékkel vágjunk neki a webnek.

Történelem

2007 telén mutatta be a Nokia beépített GPS-szel felszerelt telefonját, a Nokia 6110 Navigatort. Az elődmodellre, az eredeti 6110-re talán az olvasók kisebbik része emlékszik tisztán, mivel a még 1998-ban, tehát csaknem 9 évvel ezelőtt dobta piacra a finn gyártó. A kor követelményei előtt járó, kifejezetten ületi készüléknek 6110 rendkívüli népszerűségének örvendett a célcsoport körében. A viszonylag elfogadható méret (13 cm-es hosszúság, 140 gramm) mellé 5 soros monokróm kijelző, 50 férőhelyes telefonkönyv és infraport is tartozott. A Nokia 6110 szoros kapcsolatban áll az utána következő két sikerkészülékkel, a 6210-el és a mai napig is kapható 6310i-vel.

Célcsoport

A történelmi kitérő után felejtsük el, hogy valamikor a 6xxx széria egyedüli kiváltsága volt az üzleti szegmens, mivel ezt a pozíciót ma már az Eseries tölti be. A 6110 Navigator a Nokia első olyan készüléke, amellyel elérhető áron vehetünk birtokba egy beépített GPS navigációs megoldással felszerelt telefont - tekintve, hogy E90-es és az N95-ös még mindig a magasabb árkategóriában helyezkedik el.

Külcsín

A 6110 a kor divatjának megfelelően szétcsúsztatható mechanizmussal aktivizálható, de még véletlenül se várjunk olyan kecsesen kidolgozott készüléket, mint az aktuális Samsung-modellek. A Nokia a színvilágot sem bízta a véletlenre, így lett a szürke és a fekete a két domináns árnyalat. A telefon alapvetően kellemes fogású, minőségi anyagokból készült, és kifejezetten örültem annak, hogy a csúsztatásért felelős rugó pont ennyire puhára lett kalibrálva. A készülék jobb oldalán található a hangerőszabályzó és a fényképező exponálógombja, alul érdekes módon ezúttal nem találjuk a töltő- és az adatkábel foglalatát - ehhez a kijelző felett kell alaposabban körülnéznünk. Bal oldalt a memóriakártya helye, a miniUSB-port és egy gyorsgomb található.

Kijelző

A készülék kijelzője QVGA-felbontású, tehát 240x320 pixeles, amely a gyakorlatban nem kevesebb, mint 16 millió színnel párosul. Ez a kijelző a Nokia 6131 óta az egyik kedvenc megjelenítőm a finn gyártó esetében, feltéve, ha nem az Eseries-ről vagy az Nseries-ről van szó. Mindenesetre, a fényerőre nem lehet panasz, a kép éles, és a megjelenített színek is élethűek.

A fényerőre sem lehet panasz

Szoftver

A telefont elindítva viszonylag gyorsan a kezdőképernyőre jutunk, ahol beállíthatjuk az aktív kijelzőfunkciót - ezzel a kedvenc alkalmazásainkat, a beérkező üzeneteinket és az adott napra esedékes naptárbejegyzéseinket tudjuk átnézni. A menüt a hívásfogadó gomb alatt találjuk, bár első blikkre talán a pont mellette elhelyezkedő GPS-alkalmazást aktivizáló billentyűre lennénk figyelmesek.

A Series 40 szoftver meglepően gyorsan teszi a dolgát, a sebességre semmilyen formában nem lehet panasz, illetve a megbízhatóságával is meg voltam elégedve - egyszer sem fagyott le a teszt során. Talán annyit jegyeznék meg, hogy a négyállású navigációs gomb fel- és lefelé remekül használható, de jobbra és balra már kevésbé - egész egyszerűen oldalt kisebbek ezek a gombok. A numerikus klaviatúra felső sora - régi Nokia-betegségnek megfelelően - ezúttal is nehézkesen érhető el a kijelző miatt.

A szoftveres ellátottságra nem lehet panasz, ugyanis a QuickOffice dokumentumnézegető mellett PDF-olvasót, egy teljes körű e-mail-klienst, játékokat, havi, heti és napi nézettel felszerelt naptárat és a már jól megszokott, extra funkciókkal felszerelt telefonkönyvet kapjuk kézhez.

GPS

A beépített GPS-re ezúttal nem térnék ki részletesen, mivel nem ez a cikk célja. A beépített Sirfstar I-es chipset lassan áll fel, kissé megbízhatatlan és pontatlan, illetve ne felejtsük el, hogy a hangos navigációért fizetnünk is kell. A térképek letöltése után leginkább útvonaltervezőnek használnám utazás előtt.