Sony Ericsson P1i - üzlet és mobilinternet

Vágólapra másolva!
A Sony Ericsson P1i a lehetőségekhez mérten egy átlagos méretű telefonban egyesíti a korábbi P-sorozat legfontosabb tulajdonságait a kor követelményeinek megfelelően. A gyenge pont továbbra is az operációs rendszer, illetve a HSDPA hiánya.
Vágólapra másolva!

Háttér

Korábban elkötelezett híve voltam a Sony Ericsson P-sorozatának, ugyanis életem első okostelefonja egy szappantartóra emlékeztető világoskék P800 volt, amely a gyártó történetében az első érintézsérzékeny készülék. A P800 sok tekintetben előremutatotó termék volt: a hátlapba épített VGA-kamera, a színes nagyfelbontású kijelző, a PDA-ra emlékeztető használat és a fejlett szoftveres képességek (Symbian UIQ oprendszer) mind olyan termékjellemzők voltak, amelyek a 2003-2004-ben egyedülállónak bizonyultak a rohamtempóban fejlődő mobilpiacon.

Ezt követte a P900, amely fejlettebb szoftverrel, elegánsabb megjelenéssel, és szebb kijelzővel ejtette rabul az üzleti élet felhasználóit. A P910i jelentette az első komolyabb megtorpanást, ugyanis a kamera négy év után is csak VGA-felbontású maradt - ekkor már volt megapixeles optikája a Sony Ericssonnak -, illetve a legfejlettebb adatkommunikációs technológia továbbra is a jó öreg GPRS volt. Mivel gyakorlatilag csak az egyébként használhatatlanul parányi QWERTY-billentyűzet és a még szebb kijelző változott az elődhöz képest, így a készülék nem is aratott osztatlan sikert az egyébként hűséges felhasználó tábor berkeiben.

Forrás: [origo]
Az elődökkel

Többéves csúszás után a P990i feladata volt, hogy a megcsorbult nimbuszt némileg helyrehozza, és a versenytársakkal szembeni lemaradást egy csapásra behozza. Bár az eredeti specifikáció lenyűgözte a vásárlókat, a készülék olyannyira sokat csúszott szoftveres problémák következtében, hogy mire megjelent, már gyakorlatilag el is avult. Az operációs rendszerrel kapcsolatos gyorsasági és megbízhatósági problémák még tovább rontották a P-sorozat hírnevét. Eközben a gyártó sikert sikerre halmozott a szinte azonos platformú, de a marketingüzenetek tekintve igencsak eltérő modellekkel. A K-sorozat a kamerás telefonok között az élére tört, a Walkman-mobilok pedig a hordozható zenelejátszók és a zenemobilok terén is úttörő szerepet játszott.

Külső

A P1i szakítva a korábbi hagyományokkal sem a sötétlila-szürke (P900 és P910), sem a P800 bilikék árnyalataiból nem örökölt semmit A fekete és a P990i-hez hasonló ezüstös szürke mellet csak a numerikus nyomógombokon alig észrevehető vörös számok jelentenek változatosságot. A hátlap szinte nagyapáink Pentax papírképes fényképezőgépire emlékeztet, éppen csak a műanyagburkot nem rücskös, hanem sima.

Forrás: [origo]
Kicsit a nagypapa gépére hasonlít

A hátlapon található kameraoptikát ezúttal nem védi semmilyen amúgy idegesítő retesz, mindössze némileg lejjebb helyezkedik el a telefon síkjához képest. Az akkumulátort egyszerűen lehet cserélni, ennek ellenére a fedél stabilan rögzül, és nem lötyög. Baloldalt található az M2 Memory Stick foglalata, amelyet frissen levágott körmökkel kész művészet kinyitni. Itt helyezkedik el a telefon kamerájának exponálógombja is. Baloldalt a már megszokott görgő található, amellyel ezúttal is le és fel lehet scrollozni, illetve enter funkció esetén befelé kell nyomnunk.

Forrás: [origo]
A már megszokott scroll-gomb

Alatta helyezkedik el a jobbkezeseknek kézre álló back gomb is. A telefon tetején a remekbeszabott stylus, a bekapcsológomb és az infraport díszeleg. Alul a szokásos Sony Ericsson-töltő és -adatkábelaljzat látható, sajnos normál miniUSB ezúttal sincs a palettán. A készülék egyre kisebb méreteket ölt az elődökhöz képest, szinte hihetetlen, hogy hogyan lehet egy ekkora készülékbe ennyi mindent belezsúfolni. Az elegáns megjelenés biztosan sokak számára elsőre unalmasnak fog tűnni, de összességében egy letisztult, modern terméket tarthatunk a kezünkben.