Ágnes Vanilla - ha úgy alakul, bárhol, bármikor online

2006 óta nem adott koncertet Ágnes - egykori Ágnes Vanilla. Most, betegségéből felgyógyulva most 36 tagú zenekarával újra színpadra állt. Nemrég jelent meg Titkaid című kislemeze. A 6 dalt és 2 klipet tartalmazó korong többek között az 1987-es Szerelem első/második vérig című kultfilm betétdalának átdolgozását tartalmazza. Az új lemez kapcsán beszélgettünk az énekes-festőnővel, aki nem csak a művészet és a technika kapcsolatáról, hanem az internettel való viszonyáról is mesélt nekünk - még azt is megtudhattuk, hogy milyen a suttogó marketing, vagy mire is használja iPhone-ját Ágnes.

Te mindig is egészen egyedi színfolt voltál a hazai könnyűzenében, még akkor is, amikor úgy látszott, hogy egyéniségekre nincs szükség. Most hogy látod a magyar zeneipar szereplőit és - köztük magadat?
Ez egy érdekes kérdés. Szerintem bizonyos szempontból most is kézzel fogható egy mélypont, de az tény, hogy a felhozatal illetve fejlődés, előtérbe kerülés szempontjából elindult egy nagyon pozitív jelenség, amit nevezhetünk fellendülésnek is, de ez még mindig nagyon sok mindentől függ Magyarországon. Elsősorban a média felelőssége az, hogy a lakossághoz milyen információk jutnak el, egyáltalán eljut-e az a tény, hogy létezik egy bizonyos dolog. Főleg az országos frekvenciával rendelkező kereskedelmi médiumokra gondolok, akik monopolhelyzetben vannak, amiből az adódik, hogy egyszer csak úgy tűnik, mintha nem minden állampolgárnak lenne joga ahhoz, hogy eldönthesse, mit szeretne hallgatni, magáénak tudni.

Ezek szerint a média, vagy a kiadók nem látják az emberek valós igényeit?
A nagy kiadók, nagy méretű médiumok igazgatói, vezetői nem vesznek róla tudomást, vagy egyszerűen csak a légkondis irodában ülve, számítógépen keresztül vizsgálják a világot, és nincsenek ott nap mint nap egy telt házas Pecsa-koncerten. Így nem tudatosult bennük a tény, hogy gyakorlatilag ennek a teljesen önálló internetes generációnak saját igényei vannak, és a zenei ízlése kiszorult a gyakorlatilag teljesen kommersznek mondható, úgymond zenei kereskedelmi csatornákról. Ami még megoldandó a közeljövőben a kortárs alkotók és a médiában dolgozó élenjárók számára, hogy az ország nem csak Budapestből áll.

Azért mégis van változás az utóbbi időben, nem? Az internet egyre nagyobb teret hódít, és már megjelentek új módszerekkel kísérletező médiumok is, mint például a Petőfi rádió...
Egy nagyon jó dolognak tartom, mint jelenséget, hogy egyszer csak lett egy Petőfi rádió, és végre előtérbe kerültek olyan zenekarok, amik lehet hogy már működnek 10 éve, de még senki soha nem hallott róluk. Nagyon klassz, hogy egyszer csak hopp, így kinőttek zenekarok, de ez az internetes generációnak és a zenei portáloknak köszönhető. Fiatalokról, több százezer emberről beszélünk, akik nem tudnak azonosulni az előbb említett kompresszált, kommersz vonallal.

Mi a titka ennek az új jelenségnek?
Érdekes, hogy a kommersz mellett mindig ott lapul az úgynevezett suttogó propaganda. Ez nagyon fontos jelenség szerintem - legalábbis az én esetemben rendkívül fontos. Ennek a jelenségnek az eredménye, hogy egy olyan zenekar vagy előadó koncertjein, akiről egyáltalán nem hallasz folyamatosan telt ház van, mert van közönsége. Az ember értelmes élőlény, intelligens emberekből áll ez az ország is.

Szerinted az internetnek ebben milyen szerepe van ebben a suttogó propagandában, előnyt jelenthet a művészeknek?
Fantasztikus előnyt, hiszen ma már mindenki sokkal szabadabban dönthet. Csak a saját tapasztalataimról tudok nyilatkozni: noha '99-ben jelent meg az első szólólemezem, előtte szárnybontogatós tinédzserként körbejártam az országot az első kis zenekarommal, s az elmúlt kilenc év begyűjtött tapasztalatai alapján úgy látom, hogy bár a monopol médiumok gyakorlatilag nem veszítették el a szerepüket, egy teljesen új típusú internetes generáció nőtte ki magát, ami megreformálta az egész hazai piacot. Nekünk, zenészeknek rendkívüli nagy csapás jelentett, főleg kereskedelmi szempontból, hogy a lemezpiac majdnem hogy kihalófélben van, egy teljesen új felfogás és megközelítés kell hozzá. Ez ugyanakkor egy érdekes szelekciót is elindított, mert mindazok a zenészek, akik az élőben nyújtott teljesítményük megismételhetetlenségével és atmoszférájával élni tudnak, azokat ez a probléma annyira nem érinti. Modigliani mondta a festészetről, hogy egy igazi festő nem tud nem festeni. Én is úgy zenélek, hogy ha belehalok is zenélek, egyszerűen nem tudok nem zenélni. Olyat elképzelni sem tudok, hogy holnap majd butikot nyitok, mert nem tudok megélni.

Akkor nem zavar, ha a netről töltik le a zenédet? Vagy inkább a klasszikus lemezformátumot tartod fontosnak, mint zenész?
A közönségnek van egy olyan rétege - főleg, ha tartalmilag olyat nyújtok, amiért érdemes beszerezni az eredetit, olyan borítót, vagy pluszinformációkat adok, ami már nem letölthető az internetről - aki ezt igényli, az megveszi, ezt látni abból, hogy mennyi lemezt adok el. Én magam is ilyen vagyok: egy Dreamtheatre, Muse, Korn, DM következő albuma előtt alig várom, hogy megjelenjen, félreteszek rá pénz, és megveszem, mert az eredetiben kell. Klassz dolog azt tudni, hogy van néhány ezer, tízezer ember az országban, aki ugyanígy gondolkodik az én lemezemről. Én pedig mindig nagyon sok pénzt áldozok arra, hogy világszínvonalon szóljanak a lemezeim.