Ezt a játékot muszáj mindenkinek kipróbálnia

2017.03.08. 10:32

A Horizon Zero Dawn ugyan nem forradalmasítja a nyitott világú akciójátékok műfaját, de olyan jól összerakott, profi és addiktív játékélménnyel várja a játékosokat, amire tényleg csak nagyon ritkán van példa. Bónuszként pedig megkapjuk az elmúlt évek egyik legszimpatikusabb főhősét, és akkor a lehengerlő látványvilágról még nem is beszéltünk.

A Horizon Zero Dawn szerepjátékelemekkel bőven megtűzdelt sandbox akciójáték, ami a távoli jövőbe repít minket, egy olyan világba, ahol már nem az emberiség uralja a földet. Fajunk a civilizáció romjain, törzsekre szakadva igyekszik túlélni, miközben a természet visszafoglalt mindent, a tápláléklánc csúcsán pedig hatalmas és rejtélyes gépek tanyáznak.

Ezen furcsa világ szülötte főhősünk, a vörös hajú Aloy, akinek múltja még a szabadban kószáló robotokénál is homályosabb. Csecsemőként bízzák egy kitaszított férfira, fiatalkorát kénytelen száműzetésben tölteni, és felcseperedve egyetlen vágya, hogy végre fény derüljön a származására.

A törzs törvényeinek hála erre van is esélye, viszont a mindent eldöntő próbatétel során események olyan láncolata veszi kezdetét, aminek hatására feltárul előttünk a Horizon Zero Dawn hatalmas világa, és innentől nemcsak Aloy múltját bogozhatjuk ki, de megpiszkálhatjuk a robotok rejtélyét, ráadásul fontos résztvevői leszünk az egymással torzsalkodó emberek és a különböző törzsek életének is.

Mindent a vörösre!

A Horizon Zero Dawn számos területen kiemelkedően teljesít, és ezek közül az egyik legfontosabb, hogy a játék fejlesztői az elmúlt évek egyik legszimpatikusabb főhősét bízzák a gondjainkra.

Aloy, a főhősnőnk nem az a szokványos videojáték-karakter. Nem modellkülsejű, és a mellét sem nyomják folyton az arcunkba

Forrás: Sony

Ugyan vörös hajú hősnőkkel Dunát lehetne rekeszteni, Aloy mégis kitűnik közülük. A Guerrilla Games nem engedett a kísértésnek, és nem egy újabb modellalkatú lányt kapunk, hatalmas mellekkel, hanem egy olyan nőt, akirőlelhisszük, hogy a vadonban nevelkedve képes felvenni a harcot a méretes gépszörnyekkel.

Aloyt csecsemőként ismerjük meg, majd kicsit irányítjuk gyerekként, együtt sajátítjuk el a játék alapjait, aztán már ifjú vadászként keveredünk vele a dolgok sűrűjébe. A Horizon első órája nemcsak szimpla oktatómód, de hangulatos átvezető videókkal megtűzdelt, jól felépített prológus, aminek hála a szokványosnál sokkal jobban megkedveljük a hősünket.

Annyira, hogy ne nyugodjunk addig, amíg a végére nem járunk a személyét övező rejtélyeknek.

A Horizon persze nemcsak Aloy története, hanem az őt körülvevő világé, az emberiségé, a robotoké és a különböző törzseké, de a több tucat órára nyúló végigjátszás elsődleges motivációját a hősnő adja. A különleges „kapcsolat" persze nem mágia, a Guerrillánál egész egyszerűen jól ráéreztek arra, hogy akkor kötődünk majd hozzá a legjobban, ha egy cipőben járunk vele.

Egy cipőben járunk a főhőssel: egyszerre tanulunk, egyszerre fedezünk fel mindent, és együtt fejtjük meg a titkokat

Forrás: Sony

Aloy pont annyit tud, mint mi, pont úgy csodálkozik rá a játék lenyűgöző és méretes világára, ahogy mi, a válaszok utáni hajszája pedig pár perc alatt magával ragadja a játékost, aki addig nem nyugszik, amíg meg nem kapja őket.

Csont nélkül, elsőre

A Guerrilla Games korábban az FPS-játékokkal (Killzone-sorozat) szerzett magának hírnevet, és ennek fényében kifejezetten dicséretre méltó, hogy egy olyan külső nézetes sandbox akciójátékot tettek le az asztalra, ami másoknak csak a sokadik próbálkozásra szokott sikerülni.

A Horizon Zero Dawn-ban minden benne van, ami manapság vonzó lehet a játékosok számára. A bejárható világ lélegzetelállító, hatalmas és tényleg változatos, a fő szál mellett összetett mellékküldetések várakoznak, és rengeteg az olyan teljesen opcionális feladat, amivel vagy foglalkozunk, vagy nem.

A játéktér hatalmas, és szinte minden négyzetméterre jut valamilyen felfedeznivaló, küldetés vagy érdekesség

Forrás: Sony

A harchoz muníciót a begyűjtött hozzávalókból nekünk kell legyártani, váltogathatunk a különböző típusú fegyverek és lőszerek között, az íjakat és egyéb harci szerszámokat felerősíthetjük, akárcsak a ruházatunkat, a főhősnőt pedig 36 képességből fejleszthetjük egyre erősebb és fifikásabb harcossá.

A tartalom bőséges, ráadásul a különböző lehetőségek folyamatosan válnak elérhetővé, így a játék nem laposodik el, nem válik idő előtt unalmassá. Ez pedig elég komoly fegyvertény, főleg annak fényében, hogy csak a sztori végigvitele 20 óránál többet igényel, a teljes kijátszáshoz pedig még a 60 óra is kevésnek bizonyulhat.

A gyűjtögetés, a jobb fegyverek és ruhák beszerzése, a karakter fejlesztése, a tárolókapacitás növelése persze idővel rutinná válik, de a játékmenet ettől még sosem ül le. Mindig találunk valamit (új mellékküldetést, felfedeznivalót, begyűjthető extrát), ami érdekesnek hat, és felkelti a figyelmünket, továbbá az egész világ úgy van felépítve, hogy folyamatosan új dolgokat zúdítson a nyakunkba – legalábbis a Horizon Zero Dawn központi elemének tekinthető robotvadászat terén.

Nem a méret a lényeg

A játék jelentős részét a harc teszi ki, ami sokszor gépek, olykor-olykor pedig embertársaink ellen folyik. Bár a kelléktárunk elsőre primitívnek tűnik (dárda, különböző íjak, csapdák, parittya stb.), az eszközeink kiválóan működnek mind a fajtársaink, mind a különböző robotok ellen.

Bármennyire is legyünk óvatosak, bármikor előfordulhat, hogy fel kell venni a nyúlcipőt

Forrás: Sony

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy szemből nekirontunk a fémszörnyeknek, ütve és lőve őket, ahol csak lehet. Itt tényleg vadászni kell, megbújni az aljnövényzetben, becserkészni a gépeket, kiismerni a gyenge pontjaikat, és a megfelelő eszközöket, sokszor csapdákat bevetve leteríteni őket.

Kezdetben csak sima íjunk van, az első extrát pedig a lángoló nyílvessző jelenti, de idővel szerzünk csapdaállító szerkentyűt, parittyát és egy különleges sorozatlövő eszközt, két újabb íjjal bővülhet a repertoár, lehet többek között sokkoló és páncélromboló lövedékünk, és mindezek mellett szépen bővül a különböző típusú csapdák és bombák sora is.

A legtöbb robot valamilyen állat után kapta a külsejét, és nem céltalanul lézengenek a játéktéren

Forrás: Sony

Ezekre pedig szükség lesz, mert az első, könnyedén leteríthető robotok után egyre nagyobb és egyre agresszívabb gépek kerülnek az utunkba, amiknek a legyűrése minden, csak nem fáklyásmenet. A játék elején hozzánk kerülő csodakütyüvel, a Focusszal szerencsére kiismerhető az összes fémes ellenfél gyenge pontja, és innentől csak taktika kérdése a siker, hiszen kő-papír-olló módon mindennek megvan a tökéletes ellenpontja, csak tudni kell, hogy mikor és hogy érdemes bevetni.

A változatosságot és a folyamatos kihívást pedig pont az adja, hogy a Horizon szépen sorban adagolja az újabb és egyre brutálisabb gépeket, és a korábban bevált taktikák az egyre nagyobb és egyre veszélyesebb lények ellen csak ritkán, vagy egyáltalán nem működnek.

Éppen ezért a harcba nem lehet belefásulni, és olyan érzésünk sincs, hogy egy reménytelen küzdelem részesei vagyunk. Minden csata tanulási folyamat is egyben: fokozatosan kiismerjük az ellenfeleket, és ha nem győzedelmeskedünk azonnal, akkor is közelebb jutunk a végső sikerhez.

A gépeket nemcsak elpusztítani lehet, de a saját szolgálatunkba is állíthatjuk őket

Forrás: Sony

A harc nem frusztráló, nem érezzük úgy, hogy lehetetlen feladat előtt állunk, mindig teljesen világos, hogy a gépek legyőzhetők, csak meg kell találni a megfelelő taktikát, amivel ki tudjuk iktatni őket.

Leesett állal a tévé előtt

Szimpatikus főhős, csavaros és misztikus történet sci-fi köntösben, élvezetes küzdelmek és rengeteg tennivaló – már önmagában ez is elég lenne a sikerhez, de a Guerrilla Games mindezt megfejelte olyan látványvilággal, amitől szó szerint leesett az állunk.

A Horizon Zero Dawn már egy mezei PS4-gyel felvértezett full HD tévén is remekül néz ki, de amit a játék egy PlayStation 4 Próval megtámogatott 4K-s tévén produkál, az valami egészen megdöbbentő.

Mi a helyzet PS4 Prón?
A Horizon Zero Dawn már azok közé a játékok közé tartozik, amelyek kihasználják a tavaly novemberben debütált PlayStation 4 Pro erősebb hardverét. A Settings menübe lépve, a Visual opciót kiválasztva egyrészt ki- és bekapcsolhatjuk a HDR funkciót, illetve két grafikus mód közül választhatunk. A Favor Performance lehetőséggel a konzol arra fog törekedni, hogy a lehető legmagasabb (lehetőleg 60 fps) képfrissítéssel, a lehető legszebb grafikai megjelenítéssel jelenítse meg a programot, míg a Favor Resolution opció 2160p felbontásban jeleníti meg a játékot – ilyenkor értelemszerűen csökken a képfrissítés gyakorisága, illetve a grafika minőségéből is visszavesz a konzol, ugyanakkor ez utóbbi szabad szemmel csak alig érzékelhető változással jár.

A játék minden PS4 típuson csodás: változatos, területenként eltérő környezettel, buja erdőkkel, poros kanyonokkal, havas csúcsokkal, folyókkal, tavakkal, kisebb településekkel, egy hatalmas várossal és föld alatti létesítményekkel, de a Sony tavaly ősszel debütált erősebb konzolján a látvány tényleg álleejtős.

A képek nem feltétlenül adják vissza, de a látvány sokszor egészen lenyűgöző

Forrás: Sony

Mi egy LG OLED 55C6V tévét használtunk a teszthez, és tátott szájjal ültünk a nappaliban, még többórányi játék után is. Fantasztikus színek, hihetetlenül részletes karaktermodellek, gyönyörűen kidolgozott környezet, normális látótávolság, gyönyörű animációk, mindez akadásmentes képfrissítés mellett, akár 2160p felbontásban – emellett még az Uncharted 4: A Thief's End is elbújhat.

LG OLED 55C6V: ívelt képernyő, 139 centis képátló, 4K felbontás és HDR

Fotó: Polyák Attila - Origo
PS4 Pro mellé 4K tévé dukál
A Horizon Zero Dawn tesztünk mellé az LG egyik jelenlegi csúcstévéjét, az OLED-paneles, 139 centi képátlós C6V modellt vetettük be, ami nemcsak az ultra HD okán volt jó választás, de a készülék támogatja a HDR-t is, így a játék és a PlayStation 4 Pro minden extra funkcióját ki tudtuk vele próbálni. A készülék viszont nemcsak a Sony konzolja mellett, játék közben állta meg a helyét, de a lenyűgöző színeknek, a tűéles képnek, a remek kontrasztnak és a gyönyörű feketéknek hála a film- és sorozatnézés élményét is új szintre emelte - ráadásul nem kizárólag a 4K-s tartalmak, de a felskálázott Full HD mozgóképek esetében is.

A cikkünk mellé külön galériát is készítettünk a játék Photo Mode-jában készített képekből, viszont még ezek sem adják vissza pontosan azt a gyönyörű összképet, amit a játék egy profi panellel felszerelt, 4K-felbontású, HDR-képes tévén produkál.

Az év játéka?

Bár a cikk alapján nyilvánvaló, hogy rajongunk a Guerrilla Games legújabb játékáért, azért muszáj elismerni, hogy a Horizon Zero Dawn sem hibátlan. Az amúgy remekül működő harcrendszer például nyögvenyelőssé és kifejezetten kaotikussá válik, amikor a program beszorít minket az arénaszerű helyszínekre (ez főleg a küldetések végén fordul elő), illetve az is visszás kicsit, hogy az íjakkal felszerelt emberi ellenfelek néha gyorsabban gyűrnek le, mint a hatalmas gépszörnyek.

Mindez persze nem megy a nagybetűs élmény rovására, csak olykor felmerül az emberben, hogy egy kis csiszolás még ráfért volna a játékra. Viszont a Horizon Zero Dawn még így is az idei év első negyedévének legjobb játéka, átlagon felüli tartalommal és kivitelezéssel, kifejezetten olyan program, amit tényleg mindenkinek ki kellene próbálnia.

Néha egészen hatalmas gépek erednek a nyomunkba. A képen látható fenevad például még csak egy közepes példány

Forrás: Sony

A gond csak az, hogy erre nem feltétlenül van lehetőség, hiszen a Horizon kizárólag PlayStation 4 konzolra érhető el. És hiába hörren fel ezen mind a PC-s, mind az Xbox One-os tábor, a Guerrilla Games munkája tipikusan olyan videojáték, amiért érdemes beruházni a Sony konzoljára.

A Horizon Zero Dawn 2017. március 1-jén jelent meg Európában, kizárólag PlayStation 4 konzolokra. Tesztünket egy PlayStation 4 Pro konzolon végeztük, kiegészítve egy LG OLED 55C6V tévével.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK