Viking kaszabol szamurájt, de a szerver kicsinál

A Ubisoft egyik legújabb játéka a többszereplős online csatározások állóvizét igyekszik felkavarni, hiszen az unalomig ismert lövöldözés helyett ezúttal középkori környezetben, lovagokkal, szamurájokkal és vikingekkel kell helytállnunk a többi játékossal szemben. Maga az ötlet remek, viszont a technikai megvalósítás hamar elveszi az ember kedvét az ellenfelek kaszabolásától.

A For Honor egy közelharci küzdelmekre kihegyezett, külső nézetes akcióprogram, meglehetősen soványka single player résszel, illetve az egész játék lényegével, egy masszív többszereplős komponenssel,

ahol a játékosok lovagokat, vikingeket és szamurájokat irányítva esnek egymásnak.

Hogy ez a meglehetősen valószerűtlen felállás miképp jön össze, annak magyarázatával a program nem nagyon foglalkozik: beüt a középkori apokalipszis, a korszak legnagyobb harcosai szemtől szembe találják magukat, egy háttérben meghúzódó nőszemélynek hála pedig szépen egymásnak esnek.

Ugyan mindhárom kaszt rendelkezik saját egyjátékos kampánnyal, de válaszokat ezekben sem kapunk. A happy endre kifutó, főellenfelekkel megszórt, vérszegény single player rész csak azt a célt szolgálja, hogy a végeláthatatlan kaszabolás közben szépen betanuljuk az irányítást, elsajátítsuk a legszükségesebb alapokat, a kombókat és a különböző támadási módokat, hogy ne teljesen felkészületlenül érkezzünk az online csataterekre.

Bele a sűrűjébe!

A For Honor felépítése persze nem számít újdonságnak, hiszen a közelharcra koncentráló küzdelem régóta népszerű a videojátékokban, középkori környezetben már a Mount & Blade-játékokban is találkozhattunk vele, a Chivalry névre keresztelt program pedig pont az ilyen kardos/pajzsos csatákat házasította a többszereplős online játékmenettel.

Lovagok csapnak össze szamurájokkal. A videojátékokban minden lehetséges Forrás: Ubisoft

Igazán nagy kiadó viszont még sosem állt be egy ilyen játék mögé, így a játékosok részéről a programot komoly érdeklődés és elvárások előzték meg, viszont az utóbbinak a For Honor csak részben tudott megfelelni.

Ami a játékmechanikát illeti, azzal pont nincs semmi probléma:

a harcrendszer egészen jól ki van dolgozva, és kasztonként négy eltérő harcmodort képviselő karakterrel vághatunk bele a csatákba, így a változatosságra sem lehet panasz, illetve mindenki megtalálhatja azt a típust, aki a legjobban passzol a játékstílusához.

A csatatéren három irányból (jobb, bal, felül) lendíthetjük támadásra a fegyverünket, ugyanígy védekezhetünk, illetve kitérhetünk, megtörhetjük az ellenfél támadását, illetve a választott karaktertől függően ezeket a mozdulatokat mindenféle kombókba fűzhetjük az eredményesség érdekében.

A látványra nem lehet panasz, egészen lenyűgöző helyszíneken eshetünk egymásnak a többi játékossal Forrás: Ubisoft

A harcrendszert elsajátítani nem olyan nagy ördöngösség, a mesterévé válni viszont már egészen más tészta, de a 8-10 órányi játékidőt biztosító kampányok ledarálásával már bőven szerezhetünk akkora rutint, hogy

bátran kimerészkedhessünk az online hadszíntérre.

A multiban játszhatunk szimpla párbajokat (Duel), illetve két- (Brawl) és négyfős csapatokban is küzdhetünk (Skirmish, Elimination, Blood Bath), továbbá adott a területfoglalós Dominion játékmód, ahol a térkép három pontjáért folyik a botokkal is feldúsított, meglehetősen brutális küzdelem. Apropó botok: minden játékmód játszható gépi ellenfelekkel szemben is, ami szintén kiváló módja lehet a gyakorlásnak.

Fejlődni élmény

A játékmenet persze nem csak arról szól, hogy kitanuljuk a harcrendszert, aztán mindenkit lekaszabolunk. A For Honor tartalmazza az elmúlt évek online shootereiben népszerűvé vált megoldásokat, így a küzdelmek során tapasztalati pontot és jutalmakat gyűjthetünk, megnyithatunk új kasztokat, a megvásárolt ládákból a legapróbb részletekig fejleszthetjük a felszerelésünket, egészen egyedivé varázsolhatjuk a hősünket, sőt

a magasabb szintek elérésével egyre ritkább összetevőkhöz juthatunk hozzá a harcok során.

A kasztok alá sorolt karakterek ráadásul nemcsak a fegyverzetükben és harcmodorukban különböznek, de mindenféle egyéni, különböző előnyöket biztosító és az ellenfélnek kellemetlen meglepetéseket okozó képességekkel is rendelkeznek, és idővel olyan extrákat (életerő-visszatöltés, füstbomba, íjászok segítsége stb.) „aggathatunk” rájuk, amiket a harc hevében lehet ellőni.

A karaktereinket kedvünkre cicomázhatjuk a begyűjtött cuccoknak hála, és a begyűjtött extrák még a képességeinkre is kihathatnak Forrás: Ubisoft

A harcrendszernek hála a küzdelem alapvetően élvezetes, a rengeteg megnyitható cuccnak és lehetőségnek köszönhetően van miért küzdeni, ráadásul mindezt kifejezetten látványos körítés kíséri, hiszen a For Honor grafikájára nem lehet panasz. Mind a karaktermodellek, mind a ránk váró térképek gyönyörűen ki vannak dolgozva, így alapvetően minden adott volt ahhoz, hogy egy kifejezetten élvezetes program kerekedjen a középkori multis őrületből. De mégsem jött össze.

A rendszer a legnagyobb ellenség

Félreértés ne essék, a For Honor játékmenete teljesen rendben van, ami megöli az élményt, az a program mögé pakolt rendszer, ami a sebességet és a felépítést illetően is a játékosok ellen dolgozik.

Azon persze még túllendülne az ember, hogy a játék rengeteget tölt, és hosszú percek telnek el a képernyő bámulásával, ennél sokkal fájóbb pont, hogy a Ubisoftnál egész egyszerűen

nem foglalkoztak azzal, hogy normálisan kiegyensúlyozzák a harcokat, és biztosítsák a zavartalan játékot.

A legnagyobb gond, hogy a For Honor-hoz nincsenek dedikált szerverek, a játék P2P kapcsolatot használ, azaz mindig valamelyik játékos a Host, ami elég nagy hazárdjáték, ugyanis ha az illető kilép a meccsből, akkor szerencsés esetben csak megakad a játék, rosszabb esetben pedig egyszerűen szétkapcsol, és megy a levesbe az egész küzdelem – és az utóbbi eset a normálisnál sokkal többször fordul elő.

A látvány csodás, de még ez sem mentség azokra a hosszú töltési időkre, amiket a játék produkál egy-egy meccs előtt Forrás: Ubisoft

A program ráadásul semmilyen módon nem szankcionálja, ha a csalódott vagy dühös játékosok még a küzdelem vége előtt elhagyják a virtuális csatateret, így tízből négy csata során simán előfordul, hogy hiába hoztuk a legjobb formánkat, sem tapasztalati pont, sem jutalom nem üti a markunkat, mert

egész egyszerűen nem jutunk el a meccs végéig.

Mindez elég frusztráló tud lenni, főleg a sokszor idegőrlő várakozások után, és a helyzetet csak súlyosbítja a játékosok meglehetősen random szétosztása, aminek hála előfordul, hogy a kezdők olyan ellenfelekkel találják szemben magukat, akik már rengeteg időt öltek a programba, így sokszor esélyük sincs érvényesülni a csatatéren.

Hiába látványos és élvezetes a játékmenet, a For Honor mögötti rendszer pillanatok alatt képes tönkretenni az élményt Forrás: Ubisoft

Éppen ezért hiába jól felépített és működőképes a játékmenet, az élményt rengetegszer teszi tönkre a lassú és átgondolatlan háttérrendszer. Tíz félbeszakadt meccs után az embernek egyáltalán nincs kedve játszani, és minden ilyen alkalom után rohamosan csökken annak az esélye is, hogy újra elindítsa a For Honor-t.

A For Honor 2017. február 14-én jelent meg PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re, mi a Microsoft konzoljára megjelent verziót teszteltük.