Merevlemez ABC 2.

Winchesterek vásárlásánál nem csak a kapacitás tartandó szem előtt, a megfelelő modell kiválasztásánál fontos ismerni annak csatlakozási módját, illetve sebességét is.

Ha beindul a pörgés...

A merevlemez sebessége több tényezőtől függ. Fizikai szempontból meghatározó a lemez fordulatszáma, az adatsűrűség, valamint az átlagos hozzáférési idő, amelyet ezred másodpercben adnak meg, és azt jelzi, hogy a fej milyen gyorsan éri el a megcélzott szektort. Az átlagos hozzáférési idő kulcsfontosságú paraméter, és általában hat - kilenc ezred másodperc között mozog - természetesen minél kisebb, annál jobb.

Elektronikus oldalról fontos még a meghajtó gyorstárának mérete és a PC-vel való kapcsolattartást biztosító csatolófelület - ezekről később ejtünk szót. Kevésbé fontos mutató a szekvenciális vagy tartós adatátviteli sebesség, mivel ez csak olyan adattömegek átvitelénél számít, ahol az adatok fizikailag egymás mellett helyezkednek el a lemezen. A gyakorlatban azonban az adatok a lemez felületén szétszóródva tartózkodnak, és a fejnek az egész lemezt tűvé kell tennie utánuk. A modern merevlemezekben a tartós adatátviteli sebesség 30 megabájt/másodperc, de reálisabb mutató a véletlen hozzáférési sebesség, amely csak 5 megabájt/másodperc körül van.

Nem csatalók, csatolók!

A merevlemez a csatolón át továbbítja az adatokat a PC-re, ezek a csatolók gyakran szűk keresztmetszetet jelentenek az adatforgalomban. A külső merevlemezek kiválóan megfelelnek nagy adattömegek PC-k közötti mozgatására, de interfészük gyakran lerontja teljesítményüket. Az USB csatolóval ellátott egységeknél az átviteli sebesség akár egy megabájt/másodpercre is csökkenhet. Sokkal többet bír a FireWire (másnéven IEEE 1394) csatoló, amely elméletileg ötven megabájt/másodperccel is megbirkózik.

Számos külső merevlemezes meghajtó USB és FireWire csatolót egyaránt tartalmaz, csak az a baj, hogy a legtöbb PC-ből utóbbi hiányzik. Ezekbe a gépekbe tanácsos FireWire kártyát telepíteni (kiváló modell például az Adaptec FireConnect 4300-asa).

SCSI-kártya

Gyakorlatilag minden PC-s alaplapon található - legtöbbször két - beépített IDE merevlemez-vezérlő. Mindegyik két-két IDE meghajtót - egy elsődlegest és egy másodlagost - tud kezelni, így maximum négy eszközt használhatunk a rendszerünkben - ebbe azonban a merevlemezeken kívül beletartoznak az IDE csatolós CD/DVD meghajtók, CD-írók, Zip vagy LS120-as meghajtók is. Minden csatorna sebességét a csatlakoztatott leglassabb eszköz határozza meg, emiatt a merevlemezt mindig külön csatornára érdemes rákötni!

Az IDE csatoló maga is komoly technikai fejlődésen ment keresztül, amelynek utolsó három állomása a 33, 66 és 100 megabit/másodperces átviteli sebesség: ezeket a számokat általában az UltraDMA vagy UDMA betűszó (Ultra Direct Memory Access) előzi meg. Az UltraDMA 100-as merevlemezek csak akkor képesek kihasználni a száz megabit/másodperces felület előnyeit, ha UltraDMA 100-as vezérlőre csatlakoznak, és egy speciális, nyolcvaneres kábelt használnak.

Szerencsére minden IDE merevlemez lefelé kompatibilis, így egy UltraDMA 100-as meghajtó UltraDMA 66-os vagy 33-as vezérlővel is működik, de csak 66 vagy 33 megabit/másodperces átviteli sebességgel. A legtöbb merevlemez nem szállítja harminc megabit/másodpercnél gyorsabban az adatokat, úgyhogy ez a korlátozás általában nem jelent valódi veszteséget.

Mire használnánk újdonsült merevlemezünket?

Megbízhatóság és archiválás

Bármilyen strapabíróak legyenek is napjaink meghajtói, azt a hatalmas mechanikai igénybevételt, aminek nap mint nap ki vannak téve, nyilvánvalóan nem lehet a végtelenségig bírni. A gyártók a meghibásodások közötti átlagos időtartammal, az MTBF értékkel jellemzik eszközeik megbízhatóságát. A korszerű merevlemezes meghajtóknál ez a szám nagyjából félmillió óra, vagyis több mint ötven év, de ez csak átlagidő: korántsem biztos, hogy a mi meghajtónk is kibír ennyit, főképp, ha a munkakörülmények nem ideálisak a számára. Közelebb járunk a valósághoz, ha nagyjából tízéves élettartammal kalkulálunk.

A túlmelegedés nagymértékben megrövidítheti a meghajtó életét. Minél gyorsabb a meghajtó, és minél több lemez pörög benne, annál több hő termelődik működés közben, úgyhogy nagy teljesítményű és nagy kapacitású meghajtóknál gondoskodnunk kell a hűtésről. E célból érdemes beépíteni a rendszerbe egy-két kiegészítő ventilátort, amely lefújja a lemezek felületéről a forró levegőt.

Ha videót szeretnénk vágni a PC-n, akkor a terület és a sebesség is fontos. A népszerű kamkorderformátumok, például a DV esetében az anyag minden másodperce 3,6 megabájtot igényel, vagyis egy óra nagyjából 13 gigabájtot foglal el. És ez csak az alapanyag; a vágáshoz és a végtermékhez további tárterületre van szükség, úgyhogy negyven gigabájtos meghajtónál kisebb egységgel bele sem érdemes kezdeni a munkába. Gondolnunk kell arra is, hogy az ilyen hatalmas állományok megnyitása és elmentése időbe telik, úgyhogy a sebességen sem érdemes spórolni: minimum 7200 rpm-es merevlemezt vegyünk két megabájtos gyorstárral! Ha a legkényelmesebb megoldást szeretnénk választani akkor külső meghajtót vegyünk. Ez jellemzően az USB vagy a FireWire kapura csatlakozik.

Gyors adatátvitelre a FireWire alkalmasabb, de ehhez a PC-t is fel kell szerelni FireWire kártyával. A megoldás azonban - bár való igaz, hogy nagy mennyiségű adatok mozgatásának a legkényelmesebb módja - rendelkezik néhány komoly hátránnyal: drágább, lassabb, és kisebb kapacitású a hagyományos, belső merevlemezeknél.

Korábban:

Merevlemez ABC 1.

Karcsú és gyors winchester az IBM-től

WTC: winchester bizonyíthatja a pénzmosást

Könyvajánlat:

PC-építés