Filbert Fledgling

Bölcs dolog manapság egy kétdimenziós platformjáték fejlesztésébe fogni PC-re? A Neuron Entertainment mindenesetre látott fantáziát a kategóriában, és megalkotta a Filbert Fledgling című játékot.

Igen, egy klasszikus, scrollozós, 2D-s platformjátékról van szó, mely a számítógépes játékok hőskorát idézi – de csak műfajában. A Filbert Fledgling ugyanis egy igencsak igényesen megalkotott játék, mely elsősorban a fiatalabb korosztályt célozza meg, és ennek függvényében nagyban mentes a játékokban egyre gyakrabban feltűnő erőszaktól.

A játékban Filbertnek, aki mellesleg egy fészekből kipottyant két tojás, tíz világot kell végigjárnia, hogy visszajusson fészkébe. A világok közt vannak „hagyományosak”, mint például erdei, vagy föld alatti helyszínek, de főhősünk a kalandok során még a világűrbe, sőt, egy temetőbe is elkerül.

A játék irányítása műfajából adódóan nagyon egyszerű. Filbert mindösszesen három dolgot tehet: mozoghat a talajon, ugorhat, és rátámadhat ellenfeleire. A mozgások nagyon egyszerűek, mindössze a nyilakat kell nyomkodnunk, és az ugráshoz is elegendő egyetlen billentyű. Az már kissé bonyolultabb, hogy pontosan kiszámítsuk, hogy honnan kell elugrani egy platformra.

Azt írtuk, hogy a játék nagyban mentes az erőszaktó, ami igaz is, viszont azért akad némi harc. Filbert fészekbe történő visszajutását nem nézi mindenki jó szemmel, így minden világban akadnak jellemző ellenfelek, akiket el kell tenni az útból. Szerencsére a fejlesztők nem szakadtak meg, hogy valami egetverő mesterséges intelligenciát alkossanak, így ezeket az ellenfeleket könnyen be tudjuk csapni, és le tudjuk győzni.

Minden világban találhatunk hat különleges tárgyat. Ezek legtöbbje a pontszámunkra van igen jó hatással. Más tárgyak különleges tulajdonságokkal, vagy bonusz élettel ruháznak fel bennünket. A különleges objektumok mellett akadnak „kötelező” tárgyak is, melyekből legalább húszat össze kell gyűjteni, hogy a következő világba léphessünk. A húsz tárgy összegyűjtése mellett a szintváltás feltétele, hogy győzzük le a világok főszörnyeit, melyek jóval keményebbek, de semmivel sem értelmesebbek a többi ellenségnél.

A játékban nemcsak előre-hátra, hanem fölfelé, és lefelé is gördül a képernyő. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a világnak csak egy nagyon kis része fér el egyidejűleg a képernyőn, akkor már nem is olyan egyszerű game ez a Filbert Fledgling. A pályák rafkósan vannak megszerkesztve, és gyakran kell visszamennünk, mert nem szedtük össze a húsz szükséges tárgyat, vagy nem láttuk el a baját egy főszörnynek.

A játék grafikája kétdimenziós, és a legnagyobb választható felbontás 640x480, de ennek ellenére nem illethetjük negatív kritikával ezt a területet. A három dimenzió hiányát értelmezhetjük úgy is, hogy áttekinthetőbb a játék, a kis felbontás pedig nem tűnik fel a szép, színes háttereket nézve. És persze az sem hátrány, hogy a játék egy „múlt századi” gépen is szépen fut.

A hiper-szuper 3D-s csodákhoz szokott játékosok biztos húzzák a szájukat, hogy miféle játékról olvashattak, de már többször láttunk rá példát, hogy nem feltétlen kell egy játéknak minden létező erőforrást kihasználnia, hogy szórakoztató legyen. A Filbert Fledgling egy újabb példa e tény igazolására.