Háború és béke a számítógépen

Vágólapra másolva!
Érdemes óvatosan közelíteni a War & Peace című játékhoz. A XIX. századi környezetben játszódó program felemás érzéseket támaszthat a történelmi stratégiák rajongóiban.
Vágólapra másolva!

A Microids francia fejlesztői szívükhöz oly közel álló időpontot választottak új játékuk létrehozásához: mégpedig azt, amikor népük Európa legrettegettebb hadseregével felvértezve sorra aratta a nagy hadisikereket. A készítők ígértek fűt-fát, hogy micsoda "fícsörös" lesz, kezdve onnan, hogy országunk összetett gazdasága a mi kezünkben összpontosul, egészen a 179 lemodellezett egyedi városképig. Hümm-hümm - mondanánk, ez tényleg mind benne van a kész játékban?


A plusz pont...

A W&P legnagyobb erénye az, hogy rengeteg módozatban játszhatjuk újra meg újra (már aki képes vele egynél többet játszani...). Valóban sok választási lehetőség tárul elénk induláskor, hiszen játszhatunk nyolc történelmileg hiteles környezetben (1796 és 1815 között), hat nagyhatalom közül választva (francia, porosz, angol, orosz, osztrák és oszmán) vagy akár üres térképen, egy várossal indulva, amolyan Civilization-módra. További lehetőségeket teremt a győzelmi beállítások konfigurálása, ahol célként beállíthatjuk egy konkrét ország leigázását (imperial war), általunk megszabott mennyiségű város elfoglalását (conquer the world) vagy egy főváros bevételét (conquer capital cities). Ha túljutottunk a választás sokrétűsége okozta frusztrációnkon, máris a dragonyos lovasság paripái közé vághatunk: induljon a hódítás!



...meg a sok mínusz

Alapvető célunk városainkra támaszkodva ütőképes sereget kovácsolni, amivel újabb városokat foglalhatunk el. Szép városainkban, azok méretétől függően, adott számú épületet húzhatunk fel (no nem sokat, maximum ötöt); itt sikerült például rálelnünk a "kezünkbe adott komplex gazdasági irányításra". Ez nem más, mint hogy építhetünk gyárat, ami pénzt termel, a pénzen pedig seregeket veszünk. Hmm...

A többi épületet földi egységek, ágyúk, hajók, kémek gyártására, gyógyításra, kutatási pont generálására, stb., hozhatjuk létre. A városok elfoglalása, mely a központi eleme kellene, hogy legyen az egésznek, rögtön unalomba fullad, amint elég ostromtankot gyártunk és porrá bombázzuk célpontunk falait... Jó-jó: a várost birtokló ország a falak alá vezényelheti éppen seregeit, akikkel kedvünkre megütközhetünk, többféle egységformációt, vagy speciális támadást alkalmazva. Zord szívünkről azonban ezek a dolgok hatás nélkül lepattantak...


Közelebbről rátekintve

A stratégiai játékok alapfelszereltsége, a minimap kis figyelmet érdemel: rajta keresztül egy szempillantással eljuthatunk a 3D-ben modellezett Föld bármely pontjára (a csaták nem korlátozódnak az Öreg Kontinensre: háborúzhatunk a piramisok árnyékában, vagy Dél-Amerika esőerdőiben is). Végigvándorolhatunk valós időben az egész világon, aminek értelme nem sok van, de legalább jó sokáig tart. Ez a nagy terület a grafikán érezteti hatását, ami nem túl megnyerőre sikeredett. Bár szép természeti képződmények (az Alpok, a Szahara, stb.) tarkítják a játékteret, értelmük nem sok van. A csatákban manapság alapkövetelmény, hogy a környezeti tényezők nagy befolyással jelentkeznek (vegyük pl. a készülő Rome: Total War-t). Ez itt semmit sem jelent, ha ágyúimat magaslatra állítom, vagy seregeim dombra masíroznak fel.



A másik csúnyaság maguk az egységek, melyek nem elég, hogy szörnyen néznek ki, de minden népnél egyformák, csak a színük változik. Annyi fantáziát azért már belevihettek volna a készítők, hogy más küllemet dobnak a katonákra, ha egyszer az egyik francia, a másik meg angol. Ugyanez a probléma a "lemodellezett 179 egyedi várossal" is: egyszerűen tök egyformák az egy népen belüli városok, egyediséget csak az egyik nagyhatalomhoz sem tartozó, még független városkák mutatnak.


Befejezetlen szimfónia

A W&P összességében elég összecsapottra sikeredett. Ami igazán jól kivitelezett, az a tutorial rész, amely részletes, kidolgozott, általa pik-pakk megtanulhatjuk a kezelést. Az egysíkú egységek és városok viszont már közel sem tükrözi ezt a szellemiséget. A zene például kellemes, de mivel egy szám tartozik minden néphez, és azt kell hallgatnunk az egész kampány alatt, egy idő után falra lehet mászni tőle. Ez a probléma felvetődik az egyéb hangok területén is; a katonák az anyanyelvükön szólalnak meg, de mindig csak egyféleképpen, a csatazaj pedig enyhén szólva is a felejthető kategóriába sorolható.

A War & Peace gyorsan el fog tűnni a "tucatstratégiák" számára fenntartott süllyesztőben, mi meg toljuk csak szépen az olyan nagyágyúkat, mint a C&C Generals...


Rendszerkövetelmény

Processzor800 MHz
RAM128 MB
HDD900 MB
VGA32 MB VRAM