Tennis Masters Series 2003

Vágólapra másolva!
A Microids TMS 2002-je egy ígéretes próbálkozásnak minősült, de számos apró kellemetlenség lerombolta a játék ázsióját. A folytatásban a fejlesztők igyekeztek kiküszöbölni ezeket a gikszereket, így remélhetőleg egy élvezetes játékot telepíthetünk gépünkre.
Vágólapra másolva!

Nézzük is mindjárt, hogy mik is voltak ezek a kellemetlenségek, melyeket a bevezetőben említettünk. Elsőként az irányítással akadt gondja minden játékosnak. A karakterek, vagyis teniszezők enyhén szólva is úgy mozogtak az előző részben, mintha már hosszú órákat töltöttek volna a napon játékkal. Minden egyes ütés után a helyükön maradtak, és néhány tizedmásodpercig, ami ahhoz azért bőven elég volt, hogy a következő labdához ne érjünk oda, érthetetlenül ácsorogtak, mintegy ülve babérjaikon, hogy lám, sikerült eltalálni a labdát.

Szerencsére ez a probléma abszolút megszűnt. Immár a leglassabb játékos is robog a pályán, mint a gyorsvonat, és ehhez nem kell szétvernünk a billentyűzetet. Sőt, a fejlesztők tán át is estek ezen a téren a ló túlsó oldalára, mivel a játék annyira felgyorsult, hogy most meg nincs időnk alaposan megtervezni, hogy hová és mekkora erővel szeretnénk ütni a lasztit.

Megváltozott a szerválás folyamata is. A szerválás erősségét, illetve a labda megütésének pillanatát jelző indikátor maradt, de immár egy ívvel találkozunk a lineáris megjelenítés helyett. Ez persze csak külsőség, de mindenképpen jobban néz ki. Sokkal kevésbé külsőség, hogy most már nem célszerű minden szervát tiszta erőből bebikázni az ellenfél pályájára, mivel könnyen, az előző részben megtapasztaltnál jóval könnyebben üthetjük szélesre, vagy hosszúra a labdát.

Egy másik komoly, ámde jogos kifogás az ellenfeleket mozgató mesterséges intelligenciára vonatkozott. Az előző epizódban az ellenfelek agyatlan robotokként adogatták vissza a labdát, a kilencvenes évek elejének női teniszezőire jellemző fantáziátlansággal, és szinte sosem vétettek ki nem kényszeríttet hibákat. A 2003-mas részben evvel szemben egyrészt sokkal önállóbbak, trükkösebbek, és a kezdő játékosok szerencséjére szépen ütögetik a kettős hibákat és az unforced errorokat.

Szerencsére megmaradt az előző játékot is igen feldobó karriermód, melyben játékosunk fokozatosan fejlődik képességeiben, minek következtében egyre nagyobb eséllyel pályázhat a nagyok elleni győzelmekre. Az már kevésbé szerencsés, hogy helyszínekkel most sem vagyunk elkényeztetve, így túl gyakran kell ugyanabban a stadionban ütlegelnünk a labdát.

Nagyon látványosat fejlődött a program grafikája is. A Microids oldalán azt olvashatjuk, hogy a játékosok hatezer poligonból épülnek fel, és mintegy ötszáz motion capturelt mozdulatra képesek, mely számadatokat el is hihetjük, megfigyelve hőseink mozdulatait. A játékosok mellett a stadionok kidolgozása is jóval életszerűbbé vált, különös tekintettel a nézők megjelenítésére.

Sajnos a hanghatások területén nem erőltették meg magukat a fejlesztők. Először is nincs semmiféle kommentár, aminek bizonyos játékosok nyílván örülnek, de manapság elég alapvető elvárás egy sportjátékkal szemben. Emellett a különféle hangok, mint például az ütéseké, vagy a nézők reakciójáé szintén nagyon laposak, a kilencvenes évek elejének játékait idézők.

Sajnos a 2003-mas játékban sincs lehetőség online játékra, meg kell elégednünk a saját gépünkkel, vagy a helyi hálózattal. Ezen hiányosságok ellenére a Tennis Master Series 2003 sokkal jobban sikerült, mint elődje, és méltán remélhetjük, hogy egy patch, vagy végső esetben a következő rész végleg megszünteti a gikszereket.

Rendszerkövetelmény:

RAM64 Mbyte RAM
HDD500 MB
VGA16 MB VRAM