Dark Fall - The Journal

Vágólapra másolva!
Aligha lehet megfelelőbb helyszínt találni egy horror kalandjátéknak, mint egy angol kisvárost, ahol az egyetlen élő lelket, a játékost legfeljebb az egykori lakók kísértetei fogadják.
Vágólapra másolva!

A játék elején egy rejtélyes telefonhívással kezdődnek a bonyodalmak. A vonal túl végén testvérünk hangját halljuk, aki a kis vidéki angol városban, Dowertonban működtet egy építési vállalkozást. Mivel az utóbbi időben rejtélyes letűnések riogatják a helybélieket, az üzlet sem megy valami jól, így igazán szép volna tőlünk fivérünk szerint, ha ellátogatnánk a városkába.

Amint megérkezünk a városba, szomorúan konstatálhatjuk, hogy az eltűnések meglehetősen krónikus méretet kezdtek ölteni, lévén egyetlen élő lakossal sem találkozunk. Problémáinkat tovább fokozza, hogy a lakosok mellett fivérünk is felkerült az eltűntek listájára. Nincs más választásunk, mint felkerekedünk, és megpróbálunk a rejtélyek kulcsára lelni.

Sajnos a rejtély kulcsának említett keresgélése során időnk legnagyobb részét a hotelben töltjük, melyben testvérünk is megszállt. Ugyan számos szoba van, és nem mindegyik egyforma, azért hangulatosabb lett volna, ha több időt kell a kisváros más régióiban is barangolnunk.

Mint minden kalandjátékban, a rejtvények megoldása mellett az eltűnt karakterek által hátrahagyott üzenetek olvasgatásával derül fel előttünk a történet. A Dark Fallban azonban a fejlesztők eltúlozták ennek jelentőségét, és a rengetek üzenet, levél, naplóbejegyzés és egyéb elolvasgatása során már-már úgy érezzük, hogy regényt olvasunk, és nem számítógépes játékkal múlatjuk az időt.

A program kezelőfelülete szerencsére szintén követi a klasszikus kalandjátékokat, ami igazán örömteli. A pointer annak megfelelően változik meg, hogy az adott tárggyal mihez tudunk kezdeni, vagy mondjuk éppen a képernyő szélére vonszolva az egeret, elhagyhatjuk a szobát. Igaz, sok esetben kissé túl precízen kell céloznunk az egérrel, hogy használhassuk az adott tárgyat. Szintén nagyon egyszerű az inventory használata, de sajnos nem vehetjük fel az említett leveleket és üzeneteket, minek következtében kénytelenek leszünk előhalászni emlékeink és táskáink mélyéről a papírt és a ceruzát.

Fentebb panaszkodtunk, hogy túl sokat kell a hotel szobáiban barangolnunk, de szerencsére a szálloda a játék többi helyszínéhez hasonlóan igencsak szépen és hangulatosan került kivitelezésre. A fő hangsúly az utóbbin, vagyis a hangulaton van, hisz mégiscsak egy horror játékkal van dolgunk. A kellően vérfagyasztó aláfestésért gondoskodhatnak a mindenütt ácsingózó árnyak, a viktoriánus korabeli bútorok, valamint a falakon időnként feltűnő, baljóslatú jelek.

A hanghatásokról már kevésbé lehet elégedetten nyilatkozni. A zene elhanyagolható, a keresgélés közben fel-felhangzó, vélhetően kísértetiesnek tűnő hangok pedig leginkább a korai és meglehetősen silány horrorfilmek világát idézik.

A Dark Fall – The Journal jó játék, de tipikus példája annak, hogy mennyivel többet is ki lehetett volna hozni az ötletből. Gyakorlatilag elég lett volna annyi is, hogy jóval több, tipikus helyszínt, például középkori kastélyt, vagy hasonlókat vetnek be a fejlesztők. Akik kedvelik a kalandjátékokat, mindenesetre mindenképpen próbálják ki a programot egy sötét, esős, novemberi éjszakán...