Heaven and Hell

A Black and Whitehoz hasonlatosan a Heaven and Hellben is egy istenség szerepében tetszeleghetnek a játékosok, akiknek mindent el kell követniük, hogy oldalukra állítsák a hitetleneket.

Képek

Minden egyes küldetés térképén városokkal találkozunk, ahol háromféle emberke él. Egyikük bennünk hisz, másikjuk az ellenkező oldalban, a harmadik csoportba pedig azok tartoznak, akik még nem döntöttek egyik oldal mellett sem. Hogy minél több tétovázó polgárt állítsunk a mi oldalunkra, arra felhasználhatjuk a már bennünk hívőket prófétaként, akik között akad egy, amolyan főpróféta, akik a már hozzánk elég közel kerülteknek megadják a végső lökést.

Persze nem azért vagyunk istenségek, hogy mindent a prófétákra bízzunk. Vannak nekünk szép számmal isteni hatalmaink, melyek erőssége és mennyisége attól függ, hogy mennyi mannával rendelkezünk. A manna akkor csordogál kezünk alá, hogyha egy polgárt az oldalunkra állítunk, vagy egy házat átalakítunk mannaforrássá. Idézhetünk földrengéseket, meggyőzve a hitetleneket, hogy jobb lenne minket követni, vagy éppen villámmal sújthatjuk agyon az ellenfél prófétáit, bebizonyítva, hogy nekik aztán nincs igazuk.

Hogy egy települést véglegesen a mi oldalunkra állítsunk, szükség lesz épületek korábban említett módon mannaforrássá alakítására. Ezt csak akkor tehetjük meg, hogyha már elég hívünk van a településen, de ha már vannak ilyen épületeink, prófétáinknak sokkal könnyebb dolga lesz. Ha a falu már a „miénk”, akkor az ellenséges prófétákat a lakosok kedves kőzáporral fogadják. Mivel a mesterséges intelligencia nincs a helyzet magaslatán, ellenfelünk folyamatosan fogja küldeni prófétáit a halálba, úgyhogy az oldalunkra állított településeket akár sorsukra is hagyhatjuk.

Akadnak problémák a játék irányításával, ami talán furcsa lehet egy valósidejű stratégia esetében. Na azért nem kell megijedni, nem kell joypadet, vagy valami hasonló konzolos cuccot beszerezni, csupán arról van szó, hogy kissé túl sok feladatot rendeltek az egérgombok megnyomásához a fejlesztők. A prófétáinkat a bal egérgomb megnyomásával küldhetjük valahová, de ugyanevvel kell egységeket kiválasztanunk is. Ez még nem is lenne nagy gond, hogyha egy unitra kattintva az utóbbi, vagyis a kiválasztás hajtódna végre, de ehelyett a már kiválasztott próféta kezd el arrafelé masírozni. A jobb gombbal megszüntethetjük a kiválasztást, viszont ehhez rendeltettek az isteni hatalmak is, úgyhogy a deselect helyett lehet, hogy egy villámot fogunk a falu közepébe küldeni, a lakosok nagy-nagy örömére.

A küldetéssorozatok mellett nekifoghatunk a többjátékos módnak, vagy választhatjuk a skirmish opciót. Utóbbiban minden egyes polgár semleges, és csak arra vár, hogy valamelyik oldal maga mellé állítsa. Az MI hiányosságai itt is kiütköznek, hisz a gépi ellenfél nagyon könnyen kiismerhető, de az sem ritka, hogy egyszerűen nem tesz semmit, csak megvárja, hogy szépen döntő fölényt harcoljunk ki.

Grafikailag a játék nem üt el nagyon az elvárhatótól, de nem is emelkedik ki semmiben. Az épületek ugyan szépen megrajzoltak, és a lakosok sem csak Settlers formára gyártott manók, de mozgásuk nagyon darabos, és az sem előny, hogy igazából nem igazán tesznek semmit, csak úgy téblábolnak. A játék alatt hallható zene kellemes, változatos, a hanghatások viszont már nem emelhetőek az átlagos fölé.

A Heaven and Hell tipikus példája annak, hogy miként lehet egy jó ötletet alaposan elbaltázni. Pedig tényleg nem lett volna nagy megerőltetés kitalálni igazán eltérő karaktereket, varázslatokat, vagy használható stratégiákat a két oldalnak, és az MI-t sem hiszem, hogy annyira lehetetlen lett volna legalább egy manapság minimálisan elvárható szintre fejleszteni...

Rendszerkövetelmény:

RAM	64 Mbyte RAM
HDD	950 MB
VGA	4 MB VRAM
DirectX verzió	Directx 8.1