Beyond Good & Evil

Vágólapra másolva!
Beyond good and evil - amikor először hallottam ezt a címet, minden előismeret nélkül felkészítettem a gyomrom egy pszichotikus horror-kalandra. Meglepődve tapasztaltam azonban, hogy a jó és gonosz mögött igazából Michael Ancel, Rayman kiötlője áll. Rayman barátunk jövőre tölti be az első X-et, ami bizony a játékhősök színpadán már nyugdíjas kornak számít, úgyhogy a készítőknek épp ideje volt előrukkolni valaki újjal ebben a kategóriában. De vajon felveheti a trónkövetelő hősnő a versenyt a nagy előddel?
Vágólapra másolva!

Magas a léc, de Jade-nek már lába is van
Rayman játékos múltam egyik legmeghatározóbb főszereplője volt, egész komplexus alakult ki bennem virtuális személye körül. Az első rész demója miatt még géphasználati jogért kellett küzdenem az iskolai számítógépteremben a szakkörösökkel, mondanom sem kell, nem sok sikerrel. A folytatásra már a legelsők között csaptam le, bár féltem, hogy nem lesznek képesek jól áthozni a világot az új dimenzióba, de tévedtem, a gyönyörű 3D-s grafika még mai szemmel nézve is látványos volt. Rayman nagyon jól érezte magát akkor az öregedő Voodoo 2-n, de pont akkor kellett videokártyát cserélnem…három évig egyetlen Nvidia alapú kártyán sem sikerült életet lehelnem belé, és pont most tört meg az átok. Épp félúton jártam a második kalandban, amikor becsapódott a Beyond Good and Evil béta változata. Nem hagyom én ott akármiért az én eddig várt Raymanemet - gondoltam. Hát nem is akármiért tettem...

Fogalmam sem volt, hogy mibe kezdtem bele, de most már látom: amellett, hogy kitűnő gyógyír volt a Rayman-komplexusra, egy újabb függőség kezdete is. Nem hittem volna, hogy egy rajzfilmszerű világ még egyszer ennyire magával tud ragadni, de ez lebilincsel és nem enged el. Tátott szájjal ültem a szinte a semmiből előbukkant remekmű bevezető képsorai előtt is, ami megismertetett a játék helyszínével, Hyllissel és a két főhőssel, Jade-del és Pey'J-vel.

Hyllis kitűnően kidolgozott, szürreálisnak ható csodálatos virtuális szigetvilág, gazdag zoológiai és botanikai berendezkedéssel, és a legváltozatosabb összetételű lakossággal. Nem sikerült még faji egységet felfedeznem a szigetlakók között, minden karakter teljesen egyedülálló. Hősnőnk, Jade egy fotóriporter; ő igencsak emberszabású, gyönyörű arcú, fekete hajú szolid szépség, akinek smaragd szemével megegyező színű rúzsa nem biztos, hogy a mi földünkön is osztatlan tetszést aratna, de egy olyan világban, ahol tehenek a bárpultosok, és rinocéroszok szerelik a járműveket ez igazán nem akadály. Pillanatok alatt bele tudtam élni magam Hyllis világába, ahol a szereplők rajzfilmes külseje mögött valódi emberi vonásokat és a legkarakánabb egyéniségeket találtam. Pey'J, aki a játék során hű társunk és örökbefogadó apánk is egyben, valójában egy malac, szarkasztikus humorral, kellő öniróniával, tele életigenléssel és kalandvággyal. Minden idők egyik legjellemesebb és legszeretetreméltóbb játékfiguráját véltem felfedezni benne, a játékok Oscar-gáláján egyértelműen jelölném a legjobb mellékszereplő díjára.

Bevenni Hillys 90210
A játék egy csúcskategóriás audiovizuális élmény, ami annyira lenyűgözött az első pillanatokban, hogy nem tudtam időben észbe kapni, elindulni együtt az eseményekkel. Az interaktív történet pedig már rögtön az első pillanatokban ránk bízza az irányítást, a megértésre csak később nyílik lehetőség. Ami kezdetben kibontakozik, csupán annyi, hogy Hyllis lakóit idegen mutánsok csoportja, az úgynevezett Domz támadja egyre nagyobb rendszerességgel, és elrabolja a civileket. A kormány ilyen helyzetekre specializált szerve, az Alfa Section látszólag mindent elkövet, hogy visszafogja és visszaverje a támadásokat, de a látszat csal. Jade akaratlanul kerül az események sodrásába, amikor lerohanják az otthonát. A helyi TV riportot akar vele készíteni, miután Pey'J-vel egyetemben sikerrel győzedelmeskedtek az egyik támadójukon. Hamarosan titokzatos megbízást kap, miszerint egy elég egyedi állatfaj hím- és nősténypéldányát kellene lefotóznia, de a szálak ennél sokkal messzebbre vezetnek. Jade-nek kisebb gondja is nagyobb lett volna annál, hogy most valami veszélyesre vállalkozzon, vissza szeretne térni a hétköznapokba. Elvállalja azonban, hiszen elegendő pénzt kell teremtenie, hogy kifizesse a számláit, hogy visszakapcsolják az áramot, amivel védőpajzsot von otthona köré. Ráadásul úgy látszik a támadás sem maradt nyomtalanul, hiszen Secundo, a külön bejáratú virtuális Office segéd megállapítja, hogy pszichotikus befolyás érte Jade karmáját, ami még beláthatatlan következményekkel járhat. Mindennek tetejébe titkos információkhoz is jutunk a kormány és az idegen invázió kapcsolatáról. Alá van aknázva a napi béke rendesen, nem fogunk unatkozni, és mégis: a történet kidolgozottsága és kitűnő fordulatai csak egy indokot szolgáltatnak a sok közül arra, hogy miért kihagyhatatlan ez a játék.

Malacunk van
Nem bírom abbahagyni a dicshimnuszt, mert akármelyik motívumát is próbálom megragadni a BG&E-nek, az kiérdemli az eufórikus megnyilatkozást. Pedig nehezen indult, ahogy kiszakadtam az akciódús kezdetekbol, alig tudtam megbarátkozni a kalandozós résszel. Béta verzió lévén még a PS2-klontroller gombjainak nyomkodására bíztattak az instrukciók, úgyhogy nehéz volt ráérezni, hogy mivel mit is csinálok. Nehezen kaptam el annak is a zamatát, ahogy a fényképezéssel lehet pénzt keresni. Jade egy tudományos centrumtól kapja megbízását, ami a szigeten fellelhető összes állatfaj fotójáért fizet. Aztán ahogy belejöttem a fotósszakmába, rájöttem, milyen nagyszerű ötlet ez. Kalandozás közben figyeljünk arra, hogy mit, kit nem kaptunk még lencsevégre, mert ez a folyamatos jövedelemforrás. A hitelkártyánkon ellenőrizhetjük, mikor mennyi pénzünk van, amin Hyllisben különböző dolgokat vehetünk. Vásárolhatunk ételeket, amik az energiát adják, alkatrészeket, amivel a légpárnás csatahajónkat szerelhetjük fel és tuningolhatjuk tovább, a szigetek közötti közlekedés ugyanis ezzel a járművel történik. Pénzhez nemcsak munkával juthatunk: szerencsejátékozhatunk, vagy köthetünk fogadásokat is.
Több minijáték is helyett kapott a BG&E-ben. Az egyik hajós utcai verseny pl. a Star Wars Racerre emlékeztet. A játékmenetre is ez az összetettség jellemező. Van amikor gyalogszerrel kalandozunk, és különböző feladatokat kell megoldanunk a továbbjutás érdekében. Ezekben nem ritkán kooperálni kell Pey'J-vel, akinek a miénktől eltérő képességei és felszerelései vannak. Őt személyesen nem irányíthatjuk, de mi adhatjuk az utasításokat. Pey'J-re az egész játék során ugyanúgy kell vigyáznunk, mint saját magunkra, az ő energiája is a mi kezünkben van. A kalandozások során olyan is előfordul, amikor elfelejthetjük a gyalog-galoppot és a hajónkkal vívunk vízi csatákat. Ez a szerteágazó játékmenet azonban nem megy az egység kárára, inkább még jobban kiszínezi a szinte leírhatatlan hangulatot.

A párbeszédek vagy a játékmenetet végigkísérő kommentárok, a videobejátszások filmszerű volta, a helyszínek, a karakterek egyszerűen mindent megszüntetnek körülöttünk a valóságból. Csodálatos terepeken járunk, a grafika összességében eszméletlen, még ha nem is kapna díjat egy mai szavazáson, de pl. az Outcast óta nem láttam ennyire szép nyílt tengeri víztükröt. A napszakok állandó - bár szerintem irreálisan gyors - váltakozása pedig varázslatos színezetet ad a tájnak. Szintén az Outcast magaslataihoz ér fel a zene: komolyan mondom, egyszerűen halálos! Nem túlzok, ha azt mondom, a BG&E minden idők legjobb eredeti játék-soundtrackjét hozza. A Mamago garázs jamaicai muzsikája mellett fenomenális az akciózene magában is, de a legegyedülállóbb az, ahogy a kép- és hangelemek egymáshoz igazodnak. Amikor a zene lelassul és bekapcsol a jól ismert bullet time-effekt, az tömény élvezet az érzékszerveknek.

Nem is igen tudnék rosszat mondani erről a darabról, a preview változatban még volt ugyan néhány bug, és át kell írni a PS2-es utasításkészletet, de november 21-re, a játék hivatalos megjelenésére mindez biztosan megtörtént. Talán minimális hátránya, hogy a cselekmény fő útvonala elég lineáris, de ezt ellensúlyozza a sok kis mellékküldetés. A harcról gondolom még azt, hogy élvezetes ugyan, de nem túl izgalmas, elég gyorsan lehet haladni a történetben. Semmiképp nem forradalmi a BG&E, semmilyen szempontból sem, inkább már elterjedt motívumok kitűnő és egyedi atmoszférájú ötvözetét nyújtja - de ezt olyan szinten, hogy azzal könnyen utasíthatja maga mögé a legnagyobb és legfelejthetetlenebb játékokat is.

Rayman!? Ki is az?

Ulukai