Egy csendes hétvége Caprin

A kalandjátékok műfajának egy különleges alkategóriája, melyben nem rajzolt vagy renderelt hátterek előtt játszunk, hanem valós fotókon kell megtalálnunk a tovahaladás kulcsát. Ezen játékok közé tartozik Silvio Savarese munkája is, mely Capri varázslatos szigetére kalauzol el bennünket.

Savarese mester igencsak alapos kalauznak bizonyul, hisz nem kevesebb, mint 4500 fényképen mutatja be számunkra a sziget minden egyes kis szegletét. A játékot már magukért a fotókért is érdemes kipróbálni, hisz nemcsak a természeti szépségeket, hanem a római kori romokat vagy a városok hangulatos kis utcáit is bebarangolhatjuk. A legtöbb helyszínen kommentárokat is hallhatunk egy láthatatlan idegenvezetőtől, aki elmondja, hogy például a sziget vendége volt Lenin vagy Oscar Wilde. Ez a hatalmas fotómennyiség egyébként hátrányára is válik a programnak, mert túl aprólékosan mutat be mindent. Idővel igen unalmassá válik, hogy húszezerszer kell kattintanunk, hogy végigmenjünk egy utcán, mely korzónak semmi szerepe nincs a konkrét kalandban.

Nézzük konkrétan a kalandot! Nézhetjük jó sokáig, mert nem nagyon fogunk rájönni, hogy mit is kellene tennünk. A program elején ugyan kapunk egy szöveges eligazítást, hogy Caprira kell mennünk, ahová egy térképpel a zsebünkben meg is érkezünk, de a megadott hotelen a zárva felirat virít, és alig találkozunk élő emberrel. Ez azt jelenti, hogy szinte vaktában vágunk neki a fényképrengetegnek, ahol már találkozhatunk mindenféle emberrel, de sok esetben ők sem szolgáltatnak semmilyen hasznos információt. Mint minden kalandjátékban, ezúttal is felvehetünk tárgyakat - némelyeket a helybéliektől kapjuk -, de sok tárgyról a játék végéig sem derül ki, hogy egyáltalán miért került hozzánk. A fejlesztő úr nyílván a korlátlan szabadság illúzióját akarta megteremteni, de sokkal inkább az elveszettség rémképét vetítette elénk...

Fejtörők és feladatok. Akadnak ezekből is bőven, de van velük két probléma is: egy - mivel amúgy is bejárhatjuk a szigetet, picit olyan érzése támad a kalandornak, hogy minek is kell teljesítenem ezeket? Jó, mert ez a játék lényege, de más adventurekben ilyenkor feltárul egy új pálya, kapunk valamit cserébe, vagy hasonlók. Kettő - a fejtörők a legegyszerűbb kategóriába tartoznak, vagyis találd meg, vedd fel, vidd el valakinek. Ez persze még nem baj, de ha belegondolunk, hogy a minimális kapott információkkal 4500 helyszínt kell átvizsgálnunk teszem azt egy öngyújtó után, akkor máris aggasztóbb a helyzet.

A kapott feladatok egyébként is túl "póriasak". Adva van ugyebár egy sziget, ahol titokzatosan eltűnik a fél lakosság, erre nekünk azzal kell foglalatoskodnunk, hogy megtaláljunk egy gyümölcsöt, vagy elvigyünk egy régi újságot egy olyan személynek, akiről még sosem hallottunk. Ezen feladatok jó része ráadásul tényleg nem visz közelebb a megoldáshoz, így hamar megsavanyodik a közkatonák kenyere a tábornok szájában.

A grafikáról nehéz értekezni, hisz gyakorlatilag az egész játék fényképekből áll, azokat meg ugye aligha lehet grafikaként értékelni. Vannak azért más elemek is - kézzel rajzolt objektumok, menük, ikonok, illetve szöveges dobozok. Sajnos a játékot fejlesztő Savarese Úr és fia kissé jobban is strapálhatták volna magukat, hogy legalább a szövegeknek válasszanak valamilyen tetszetősebb betűtípust, illetve ne kézzel rajzolják az ikonokat. A képekbe illesztett szabadkézi objektumok pedig egyszerűen feleslegesek.

A hanghatásokkal kapcsolatban sem lehet túl sok jót mondani. A zene még elmenne, de túl rövid ahhoz, hogy ne váljon idegesítővé nagyon hamar az ismétlődés. A kattintásokat kísérő hangeffektusokkal már a tizenöt évvel ezelőtti játékokban is találkozhattunk, ami ismét csalódást okoz. Hogy a szereplők nem szólalnak meg világsztárok hangjain, az nyílván nem várható el egy ilyen "házi" fejlesztésű programtól, de néhány minőségibb effektust azért igazán illett volna komponálni, vagy vásárolni.

Nehéz végső értékelést vonni a programról. Egy olyan alkotásról van szó, melyet gyakorlatilag két ember, Silvio Savarese és fia hozott össze, ami mindenképpen dicséretes a mai világban, ahol százfős profi gárdák laborjaiban születnek a szebbnél szebb játékok, melyek azonban tartalmilag egyre kevésbé ütik meg a minimumot. Ennek ellenére az alkotópáros igazán fordíthatott volna több időt olyan apróbb részletek csiszolására, melyekkel a játék feliratkozhatott volna a nagyok nyomába. De egy szó, mint száz, akik szeretik a mediterrán hangulatot, azoknak tényleg érdemes leülniük a program elé, hogy végignézzék a temérdek szép fényképet.

Rendszerkövetelmény:

Processzor	P2 300
RAM	64 Mbyte RAM
HDD	750 MB