Gazdasági háború a világűrben

Vágólapra másolva!
A City Interactive játéka az űrhajós szimulátorok kategóriáját bővíti, melyben máig a Wing Commander sorozat vagy a Freelancer számít a legjobbnak. E játék ugyan nem ér fel a nagy elődökhöz, de azért nyugodtan nevezhetjük színvonalas próbálkozásnak.
Vágólapra másolva!

Ami a történetet illeti, a fejlesztők nem erőltették meg nagyon a fantáziájukat. Adva van egy univerzum, melyben konkurens cégek hadakoznak egymás ellen, mely hadakozás nem csak a tárgyalóasztal mellet zajlik. A játékos az egyik oldalt, a címben is szereplő Project Freedomot képviseli, és társaival egyetemben a világűr harcmezején próbálja kierőszakolni, amit a gazdasági szakemberek nem tudtak elérni a tárgyalások, megvesztegetések és zsarolások segítségével.

Mint fent említettük, az egyes küldetéseken nem teljesen egyedül hajtjuk végre, habár e téren a Space Interceptor: Project Freedom készítői is beleestek a leggyakoribb hibába, amit az ilyen játékok írói elkövetnek. Az ellenfelek akadályt ugyan nem jelentenek, de olyan kevés hatékony segítségre számíthatunk részükről, mintha ott sem lennének. De sebaj, hajónkat elég jól felszerelhetjük ahhoz, hogy egyedül is boldoguljunk az ütközetekben.

A hajóra szerelhető fegyverek közül mindig elérhető az a lézerágyú, ami ugyan túl nagy pusztítást nem végez, de az ellenséges vadászok eliminálására kíválóan alkalmas. Minden misszióra vihetünk magunkkal egy másodlagos fegyvert is, ami lehet egy nagyobb pusztító erejű ágyú - ennek tűzgyorsasága persze lassabb, és hamarabb is melegszik túl -, vagy valamilyen rakéta, esetleg az űrben elhelyezhető akna.

Az ellenségek sosem egymagukban támadnak ránk, kivéve azt a néhány hatalmas bárkát, ami úgy tele van fedélzeti fegyverekkel, hogy még kísérők nélkül is kemény diót jelent. A többi ellenfél csatárláncban érkezik - előbb általában a vadászok, majd a nagyobb hajók. Akadnak küldetések, amikben földi célpontok ellen hadakozhatunk; ezeket általában nagy tűzerejű lövegek védik, amik ellen a levegő-föld rakéták a leghatékonyabbak. E turretek ugyan nem változtatják helyüket, vagyis nem nehéz elmenekülni előlük, de egyetlen tőlük elszenvedett találat is a vesztünket okozhatja.

Ha már a küldetésekről beszélünk, említsük meg, hogy ugyan céljukban ezek elég változatosak, hiszen akad a szimpla űrharc mellett kereskedelmi hajók kísérése, fontos személyek kiszabadítása felszíni bázisokról, ellenséges űrbázisok támadása, és még sorolhatnánk, de gyakorlatilag minden esetben úgy érhetjük el a végső célt, hogy minden ellenséges hadi eszközt rommá lövünk. Ez annyiban nehezíti meg a missziókat, hogy a hatékony harchoz szükséges rakéták és aknák hamar elfogynak, ekkor pedig csak a lézerágyú áll rendelkezésünkre, hogy a maradék ellenséget megsemmisítsük.

Az irányításról nyugodtan elmondhatjuk, hogy rendkívül egyszerű, hisz az egér mellett csupán néhány billentyűre lesz szükségünk az űrhajó irányításához. Az egér mozgatásával határozhatjuk meg az űrhajó haladásának irányát, a görgő forgatásával növelhetjük vagy csökkenthetjük a sebességet, a két gombot alkalmazva pedig a hajó lévő két fegyvert aktiválhatjuk. A billentyűkkel olyan funkciók érhetők el, mint mondjuk a hajtómű leállítása vagy a haladási irány hirtelen megfordítása. A helyzetet csupán az bonyolítja, hogy az űrhajó sosem áll meg, legfeljebb nagyon lassan halad, ami azért némileg megnehezíti a pontos célzást.

Meglehetősen zavaró lehet, hogy elég kevés információt kapunk az ellenséges hajókról, és hiányzik azon automatikus befogó rendszer is, ami oly remekül működött a Freelancerben. Arról, hogy mennyi energiája, vagyis életpontja maradt az ellenséges hajóknak, csak egy apró kijelző tájékoztat bennünket, ami ráadásul a célkeresztbe ágyazódik. A nagyobb hajók, vagy bázisok több szekcióból épülnek fel, és csak akkor minősülnek legyőzöttnek, ha minden szekciót megsemmisítettünk. Ez azért problémás, mert miután szétlőttünk minden olyan részt, ahol voltak fegyverek, teljesen feleslegesnek tűnik a maradék részeket is hosszasan lövöldöznünk.

A program grafikája elég jónak minősíthető, de azért ne számítsunk lélegzetelállító látványra. Kétségtelen, hogy a világűrt aszteroidák, ködök, kisbolygók és üstökösök teszik élővé, és a hajók is rengetek apró részleteket tartalmaznak, de a robbanások effektusai már elég gyengére sikeredtek. Ha nagyon sok objektum mozog a képernyőn, és még robbanások is szabdalják a hajótesteket, a játék igencsak lelassul - ha a még gyengébb gépeken is remek sebességgel futó, remek grafikájú Freelancerre gondolunk, ez igencsak komoly hátrány.

A zene és a hangok terén a fejlesztők igazán előállhattak volna valami színvonalasabb produkcióval is. A muzsika kimerül néhány ötlettelen techno-számban, ami talán még elmenne egy sci-fi programhoz, de a harci kedvet egyáltalán nem pezsdíti fel. Különösen gyengére sikeredtek társaink megnyilatkozásai, amiket folyamatosan hallunk a hangszórókból, amíg le nem lövi őket az ellenség. Ezek a "beszólások" eleinte talán szórakoztatónak tűnnek, de amikor hatvanadszor halljuk, hogy "szép lövés volt", akkor bizonyosan elkezdünk a sound mute opció után kutatni.

A fentebb felsorol gyengeségek ellenére kitarthatunk a bevezetőben olvasható állítás mellett, miszerint a Space Interceptor: Project Freedom színvonalas próbálkozás. Ez persze mindjárt másként nézne ki, ha több konkurenciával találná szembe magát a program, de mivel nem tobzódik a piac az űrhajós szimulátoroktól, nyugodtan beruházhatunk ebbe a játékba is.

Rendszerkövetelmény:

ProcesszorP3 700
RAM256 Mbyte RAM
VGA32 MB VRAM