Retró játékmustra

Emlékszik még? Commodore 64, ZX Spectrum, Amiga és társaik. A PC-k elterjedtéig igazi sikersztori volt az övék. Cikkünkben régi játékokról olvashat, sőt, segítünk abban is, hogy némelyiket újra kipróbálja!

Alig használt (2 éves) C64 + 1541/ II floppy drive, + magnó (beépített fejbeállítóval), + 2 joystick, + 300 lemez (melyen kb. 500 régi és új játék található), + 2 gyári kazetta + 120-as lemeztartó + szakkönyvek eladó. Irányár: 34 ezer forint. Lehet alkudni!

A fentihez hasonló hirdetéseket a kilencvenes évek elején tucatjával lehetett olvasni a számítástechnikával, számítógépes játékokkal foglalkozó havilapok apróhirdetés rovataiban. Ekkoriban egy új Commodore 64-es alapgép és egy floppy meghajtó évvégi akció keretében nagyjából egy hazai dolgozó kéthavi átlagkeresetébe került. Ennek fényében érhető, hogy a C64-est sok tinédzser és gyermek látta volna szívesen a karácsonyfa alatt a kilencvenes évek elején, ám a jóval nagyobb tudású, remek grafikai és zenei képességekkel rendelkező Amiga típust kevesen engedhették meg maguknak.

Akkoriban az egyik legnépszerűbb játékos magazin a Commodore Világ, (rövidebb nevén CoV) volt: a lap egyik 1992-es számában közölt felmérése szerint olvasóinak döntő többsége (60,7 százaléka) Commodore 64-essel birtokolt, a második legnépszerűbb típus a PC volt (17,3 százalék), a harmadik helyen pedig az Amiga állt (11,6 százalék). A Commodore Plus/4-esek tábora 6,1 százalékot tett ki, a többiek pedig vagy egyéb típust használtak, vagy egyáltalán nem rendelkeztek komputerrel. A PC-k egyre nagyobb térhódítása nyomán a C64 a kilencvenes évek elején, az Amiga néhány esztendővel később eltűnt a köztudatból. Ám fanatikus felhasználók azóta is adják-veszik az ős-masinákat: itthon egy-egy jobb állapotú, nem is kimondottan ritkaságszámba menő ősgépért több tízezer forintot is elkérnek.

Érdekesség, hogy az Amiga operációs rendszeréből közeljövőben új, kereskedelmi verzió fog megjelenni, a jól csengő Commodore márkanevet pedig újjáélesztették: itthoni áruházakban is kapható ezen a néven egy tévéhez kapcsolható joystick, amely gyakorlatilag egy teljes C64-est tartalmaz, s harminc beépített játékot lehet játszani vele.

Ötletekkel tuningolták a béna grafikát

Bár a tizenöt évvel ezelőtti személyi számítógépek nem rendelkeztek olyan mérvű grafikai képességekkel, mint manapság kapható társaik, az ezekre készült játékszoftverekkel mégis heteket eltöltöttek tulajdonosaik. Az [origo] a hazai videojáték-szcéna néhány öreg motorosát kérdezte arról, hogy a PC-k fejlődése miként hatott a videojátékokra, igazak-e azok a vádak, melyek szerint manapság már nem az ötlet, hanem a csilli-villi grafikai megjelenítés az elsődleges.

Egy régi CoV címlapja

A videojátékos szcénában Sasa néven ismert Sashegyi Zsolt, a ma is létező PC Guru havilap főszerkesztője lapunknak elmondta, a régi gépeken nagyon kevés memória állt rendelkezésre, a fejlesztőknek ezt kellett minél hatékonyabban kihasználniuk, ennek eredményeként főként egyedi ötletekkel, semmint látványbeli extrákkal tudták elkápráztatni a játékosokat. Manapság ez a trend megfordulni látszik: a játék története sokszor háttérbe szorul, az egyre gyorsuló PC-k és videokártyák korában sokszor csillogó grafikai megoldásokkal igyekeznek a készítők palástolni az esetlegesen lapos cselekményt, bár az is igaz, hogy igencsak nehéz teljesen egyedi ötlettel előrukkolni - vélte Sasa.

A főszerkesztő szerint a régi, kizárólag offline játszható programokat sokszor több hét alatt lehet végigjátszani, s gyakran használatukat is elég sokat gyakorolni kellett. Ezzel szemben a mai játékokat úgy tervezik, hogy már 5-10 perc használat után gyakorlottan mozoghasson bennük a felhasználó, játékidejük pedig átlagosan 10-15 órára szűkült - statisztikák szerint ennyit időt szán ugyanis egy átlagjátékos egy-egy programra.

Vizuális élményfüggők a mai játékosok

A kilencvenes években Shy néven publikálta cikkeit a PCX Magazinban Turcsán Tamás, a PC-s játékmagazin egykori főszerkesztője, aki szerint manapság már szinte lehetetlen egyedit alkotni, tizenöt évvel ezelőtt egy-egy ötletes játékprogram sokkal nagyobbat robbant a piacon, mint manapság. Shy úgy véli, míg a régebbi programok sokszor alaposan megmozgatták használójuk agytekervényeit, a a fejlesztés, építkezés kiemelt szerephez jutott. Manapság megjelenő társaikban jobban dominálnak az akciójelenetek, a mai játékosok ugyanis vizuális játékfüggők, kevésbé fontos számukra például a cselekmény bonyolultsága.

Főként kalandjátékok leírásait publikálta Koronczai Gáspár, az 576 KByte című - ma már csak játékkonzolokkal foglalkozó - lap egykori szerkesztője. Elmondása szerint ilyen stílusúból számtalan játék volt elérhető anno: ezekben az egérkurzorral lehetett különböző utasításokat adni a képernyőn rajzfilmfigura-szerűen felbukkanó szereplőknek. A grafikus kalandjátékok jellegzetes képviselője volt például a Day of the Tentacle című program, amelyiknek egy ingyenes klónja a Szoftverbázisról is letölthető. A háromdimenziós megjelenítést használó játékprogramok kilencvenes évek végi megjelenését követően azonban nemigen adtak már ki ilyen jellegű játékokat: egy másik régi sikerjáték, a Sam 'n' Max folyatását például tavalyra ígérték, ám fejlesztését leállították, s végleges verzió nem is került belőle a boltokba.

A Day of the Tentacle főhősei

Milliárdos üzletté vált a játék

Hancu:Pirates! (1987)

Koronczai G.: Monkey Island (1990)

Sasa: Last Ninja (1987)

Shy:Railroad Tycoon (1990)

egyetlen játékot többszáz fős csapat készít

vásároljanak virtuális tárgyakat

Képek a Railroad Tycoon első, második és harmadik részéből

Elkényelmesedtek a fejlesztők

Abban azonban többé-kevésbé az összes általunk megkérdezett videojátékos veterán egyetértett, hogy a mai játékfejlesztők elődeiknél hanyagabbul bánnak a rendelkezésre álló erőforrásokkal. A mai programokat nem gépi kódban készítik, sokszor egy program alapját képező szoftvermotort több eltérő játékhoz is felhasználnak, így hatékony teljesítmény-optimalizációra gyakran nincs is mód.

Az is igaz, hogy a mai PC-k is jóval izmosabbak, ráadásul hónapról hónapra jelennek meg az egyre erősebb teljesítményű processzorok és videokártyák. Míg egy Spectrumon, Commodore-on az újabb játékok minden gond nélkül futtathatóak voltak egy mai PC-játékosnak igencsak mélyen a pénztárcájába kell nyúlnia, ha szinten kívánja tartani számítógépét: a frissen megjelenő programok zökkenőmentes futtatásához legalább évente érdemes erősebb grafikus kártyát vásárolni, esetleg bővíteni a memóriát, gyorsabbra cserélni a processzort - esetleg PC helyett egy kifejezetten játékra tervezett célhardveren, konzolon nyúzni a játékokat.

Ha szeretne nosztalgiázni, lapozzon cikkünk következő oldalára, ahol temérdek letölthető videojáték-klasszikus várja!