A legszebb buszszimulátor

2007.04.09. 11:51

Szeretett volna valaha is buszt vezetni? Vagy épp ellenkezőleg, irtózik a tömegközlekedéstől? Azért csak biztatjuk, tegye próbára magát: a Bus Driver nevű játék az eddigi legszebb buszvezetés-szimulátor.

Ha megdobogtatja a szívét, amint egy nagy busz könnyedén kifordul a megállóból, vagy amint lomhán, de magabiztosan bekanyarodik a legképtelenebbül szűk mellékutcába, vagy drukkol a 32-esnek az M3-as autópálya tövében, hogy egyszerre négy sávot tudjon váltani, akkor ezt a programot ki kell próbálnia. Akit pedig hidegen hagy a városi tömegközlekedés szépsége, annak irány a Cobra 11.

Felső kaszt

A buszok könnyed és elegáns mozgása persze nem a doboztestnek, hanem azoknak köszönhető, akik tekerik a kormányt: azaz a buszvezetőknek. Nem véletlen, hogy a járművezetők megosztott társadalmának felső harmadában foglalnak helyet a buszosok: nem csak gyakorlatuk, hanem felelősségük is erre predesztinálja őket. Itt a lehetőség, hogy a tömegközlekedés-addiktok és az ettől megcsömörlők egyaránt kipróbálhassák magukat: milyenek lennének buszvezetőként?

Sokak szerint ugyanis a PC-s játéktörténelem első komolyabb buszvezetős programja jelent meg a közelmúltban. A Bus Driver (buszvezető) című játék (melynek demóváltozata egy órán át használható, majd 30 euróért, azaz kb. 7400 forintért pedig akármeddig nyüstölhetjük), annak az SCS Software nevű cégnek a terméke, amelyik korábban számos kamionos játékot dobott már piacra a nagytestű járművek kedvelőinek.

Jó, bővebben: nem jó

A játékmenet viszonylag egyszerű: minden közlekedési szabály betartásával, a menetrendnek megfelelően kell az adott útvonalon elszállítani az utasokat. Aki a GTA-hoz szokott, itt nem sok sikert arathat: egy sávváltás index nélkül mínusz pont, a piros lámpán áthaladás szintúgy, padkázás a nem éppen fordulékony buszokkal, vagy egy hirtelen fékezés rosszkedvű utasokat és pontvesztést eredményez. Ha pedig karambolozik a gyenge képességű játékos, jaj neki!

Mi végigjátszottuk, és a Bus Driver röviden jellemezve: jó. Kicsit bővebben: nem jó. Ugyan az egész programozói gárda lengyelekből áll (akárcsak a korábbi cikkünkben ismertetett Virtualbus), mégis ízig vérig amerikai tömegközlekedést próbálgathatunk. Ízlés dolga, de hogy nincs sem leszállás-, sem indításjelző, de még csak csuklós busz sem, az bizony nem tetszett. Az, hogy van néhány emeletes busz, és a jellegzetes sárga iskolabuszokkal is kipróbálhatjuk magunkat, már tetszetős volt, ám ez inkább unikum, mint a hazai valóság modellezése.


Noname város noname buszokkal


Minden buszhoz tartozik egy vonal, amit ugyanabban a képzeletbeli városban kell bejárnunk. Nincsenek konkrét, ismert busztípusok - egy-egy márkanév használatáért ugyanis mindig fizetni kell a gyártónak - így noname, de hiteles modellek közt válogathatunk. Vonalanként különbözik a napszak és az időjárás is: vezethetünk nappali csúcsban vagy éjszaka, esős időben, de havas, csúszós pályán is.

Forrás: [origo]
Három modell az egytucatból


Megbocsáthatatlan véteknek tartjuk ugyanakkor, hogy nem lehet nézetet változtatni. A Bus Driverben ugyanis a "kameraállás", mindvégig kicsit a busz felett, a háta mögött van, vagyis a játékos innen lát mindent. Megszokható - bár ha belegondolunk, ez pont az a szemszög, ahonnan sem a buszvezető, sem az utas soha nem láthatja a buszt -, de például az emeletes busznál kifejezetten zavaró, ugyanis maga a busz lóg bele a képbe, kitakarva az utat - ebből aztán kisebb balesetek is adódhatnak. Kimarad tehát a valósághű látásmód, de kimarad az izgalmas műszerfal is.

Nem áll kézre

A másik problémás rész az irányítás: elfogadjuk, hogy a billentyűzettel csak gyorsítani és lassítani tudunk, tehát sebességet tartani nem, de aki kitalálta, hogy ugyanazon a gombon van a tolatás, a fék és a tengelyfék is, azt bizony be kellene íratni egy ergonómia-tanfolyamra. Ha rajtatartjuk ugyanis az ujjunkat a fék gombon, a tengelyfék könnyen behúz, más választásunk tehát nincs, mint a szakaszos fékezés. Ennek a vége azonban gyakran az, hogy az utolsó mozdulattal csak sikerül rükvercet kapcsolni.

Amik viszont lelkesítően jól sikerültek, azok a hangeffektek: a légfék hangja, a motorzúgás élethű, de még a különböző ütközések zaja is igen kifinomult (jó, bevalljuk: megpróbáltuk felborítani a buszt, de nem sikerült. És egy-egy élesebb kanyarban elvittünk egy pár lámpaoszlopot is). Bizsergetően élethű a járművek rugózása, tetszetős, ahogy lebólintanak fékezéskor, szintúgy tetszett a forgalom, az utcai környezet zaja, és az is jópofa, hogy mégoly virtuális is a város, mégis bejárható, megismerhető. Ahogy a 7-es busz vezetője is kiismeri a jelzőlámpák váltásának a rendjét, a sokadik úton már mi is tudjuk, hogy melyik telezöld előtt nem érdemes gyorsítani, mivel úgyis bevörösödik, mire odaérünk.

Szintén remekül sikerült a különböző időjárási helyzetek érzékeltetése: rossz látási viszonyok, felverődő hó, és még néhány finomság néhány pillanatra egész élvezhetővé teszi a játékot. A gyöngyszem persze a hózáporban haladó 77-es járat volt: leizzadt a tenyerünk, mire a végállomásra értünk, és egyszer sem úsztuk meg csúszás nélkül. Szintén a fejlesztők javára írhatjuk a visszapillantó tükör megoldását: ha indexelünk, előbukkan a tükör, de ki lehet csalogatni egy másik gombbal is - mindenesetre ez sem sikerült tökéletesre: néha pont a tükör takarja ki azt az útszakaszt, ahova kanyarodnánk.


Forrás: [origo]
Ugyanaz a kereszteződés napvilágnál és esőben


Sajnos nehezen lehet kiigazodni például a menetrenden (számunkra szinte kiismerhetetlen maradt végig), az utasok le- és felszállásának modellezése viccszámba megy, a sebességet nem lehet kilométer per órában mutattatni, csak mérföldben (1,6-tal kell szorozni), kifejezetten elnagyolt a város- és útvonaltérkép (az egész vonalhálózat egyszerre például sosem látszik, és az utcanevek is csak megállónként tudhatók).

Szintén bosszantó a közlekedés többi résztvevőjének sematikus mozgása: mennek, és bármikor meg tudnak állni: egy kocsisorban haladva esélyünk nincs a nyugodt fékezésre, nem lehet felvenni a forgalom ritmusát, mert az előttünk haladók lassítás nélkül állnak meg a pirosnál. Nincs visszaút, azaz egy-egy viszonylat csak A-tól B végállomásig járható végig, B-től A-ig már nem. Az pedig elképesztő, hogy ha felszállás közben véletlenül bezárjuk az ajtókat, ugyanabban a megállóban már nem lehet újranyitni: aki lemaradt, az lemaradt... Nem menthetők el a billentyűbeállítások sem, minden programindításkor újra kell konfigurálni, ha nem tetszik a gyári.

A többiek várjanak

Szélsőségek közt mozog a Bus Driver: néhány effekt szívbemarkolóan jól sikerült, míg sok más elkeserítően gyenge, vagy éppen kidolgozatlan. Buszvezető-tanoncoknak és a városi tömegközlekedés szerelmeseinek azonban így is megkerülhetetlen, muszáj kiadni rá a pénzt. A többieknek azonban azt javasoljuk: elégedjenek meg az egy órával, amíg ingyen használhatják a programot, és várjanak, míg kijön egy jobb verzió...

ÉSzrevétele van? Írjon nekünk!

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK