Kezeink közt a baktériumgyilkos egér

2007.06.06. 13:11
Hetekig nyúztuk a legújabb, antibakteriális bevonatú egeret, melyet egy hagyományos típussal együtt vettünk használatba. Laboratóriumban vizsgáltattuk meg, melyiken tenyészett több károkozó.

Március végén számoltunk be arról, hogy itthon is boltokba kerültek a Lexma cég kifejezetten munkahelyekre, iskolákba, vagy egyéb nyilvános helyekre szánt egerei, melyeket olyan speciális titánoxid-ezüst felülettel láttak el, amelyen  a gyártó ígérete szerint a károkozók elpusztulnak. 

Forrás: [origo]
Dizájnegér NanoGuard-bevonattal

Dizájnos kivitel lézerrel

A Lexma Nano Laser Mouse egerekből kétféle típust is kaptunk kipróbálásra, ezek egyike vezeték nélküli, a másik vezetékes típus - előbbi hét-nyolc, utóbbi négy-ötezer forint körüli összegbe kerül itthon. Mindkét típust lézeres érzékelővel szerelték fel, így nem csak az íróasztalon működnek, hanem például egy üveglapon, vagy kevésbé sima felületeken is. A drót nélküli típus esetében az USB-s jeladó egyben töltőként is funkcionál.

A görgő jól működik, viszont a baktériumgyilkos egerek kissé csúszos műanyag felülete elsőre furcsának tűnt, bár meg lehetett szokni. Mi kényelmesnek találtuk az eszközök ergonómikus formáját, viszont a kisebb kezű kolléganőknek túl vaskos volt az antibakteriális egér. 

Forrás: [origo]
A hagyományos és az antibakteriális egér

A Lexma-egerek kihívójául egy fapados, ezer forintos, zacskós kivitelű Genius egeret választottunk. Főbb ismérvei: infravörös szenzor, két gomb, görgő - azaz semmi extra.

Sok kéz között megfordultak

Mindkét egeret a szerkesztőség kora reggeltől késő estig aktív ügyeleteseinek PC-ihez csatlakoztattuk. Amellett, hogy így tudtuk a legnagyobb mértékű használatnak kitenni az eszközöket, az is fontos volt, hogy ezeknél a gépeknél a kollégák váltásban dolgoznak, egy perifériát ketten-hárman is szoktak használni. Természetesen a kézmosást senkinek sem tiltottuk meg, de arra kértük a számítógépek használóit, hogy a durván két hetes tesztelés alatt ne tisztítsák meg egyik egeret sem.

A teljesen mindennapos használatot követően mindkét egeret beraktuk egy-egy zacskóba, leragasztottuk, és elvittük az Országos Epidemiológiai Központba (OEK), ahol tenyésztéses laborvizsgálatot kértünk. A telefonban az előzetes érdeklődés során azért tisztázni kellett, hogy nem élő, hanem számítógépes egeret szeretnénk bevizsgáltatni, az OEK-nél ugyanis az előbbiekből is akad szép számmal "páciens".

Forrás: [origo]
Itt vizsgálják az egeret

Csak a legerősebb bacik maradtak életben

Néhány nappal a mintavételt követően megkaptuk az eredményt, a vizsgálat kimutatta: a baktériumok számában nem volt különbség a két egér között, de azok összetételében már igen. Ennek okául az intézet szakvéleményében azt jegyezték fel, hogy a Lexma-egér felületéről nagy csíraszámban izolált aerob spórás baktériumok lényegesen ellenállóbbak a baktériumnövekedést gátló anyagokkal szemben, mint például a hagyományos egér felületéről kitenyésztett Streptococcus.

Az intézet munkatársa magyarázatképpen - kérésünkre kifejezetten közérthetően - hozzátette: a baktériumok általában egymással "kibékülve" egy csoportban üldögélnek mindenféle felületen. Egy olyan felület, mint a Lexma egér, megbillenti a számos baktérium közti egyensúlyi állapotot. Míg a Lexma antibakteriális bevonatára érzékeny bacilusok növekedése megáll, vagy egyenesen el is pusztulnak, az ellenállóbb példányok növekedésnek indulhatnak (magyarán jobban elterjednek ugyanazon a felületen).

A kézmosás hatékonyabb lehet

A baktériumok ugyanis addig terjednek, amíg mindannyiuk megélhetése számára megfelelő a környezet. Tulajdonképpen egyfajta egyensúlyi állapotban vannak, ami azonban felborul, mikor egyes bacik már nem növekednek tovább, azaz az ellenállóbbakat gátló hatásuk nem érvényesül. Kettős hatásról van szó tehát, az egyes bacilusokat az egér valóban taszítja, más típusok viszont - konkurencia hiányában - zavartalanul elszaporodhatnak.

Forrás: [origo]
Csendélet a tesztasztalról

Egy praktikus szempontot is megosztott velünk az intézet munkatársa: enyhén szólva is hatástalan a fertőzésekkel szemben olyan egeret használni, amely elpusztítja a bacilusok egy részét akkor, amikor annak környezetében minden más hagyományos felületű. Hiába az antibakteriális egér, ha a billentyűzet, az asztallap vagy éppen a szék karfája közben ugyanolyan táptalaja marad a kórokozóknak, mint a hagyományos egér.

Kell-e gyilkolni a bacikat?

Arról pedig az orvosi, mikrobiológiai szakma is csak vitázik még, hogy mennyire előnyös a bacilusok elleni számos hadjárat, hiszen ezek a kis spórák felelnek azért is, hogy az emberi test ellenállóképessége fennmaradjon - gyakorlatilag az immunrendszert figyelmeztetik újra és újra arra, hogy miféle támadásokra kell felkészülniük.

Ennek a kérdésnek a továbboncolása azonban már nem feladatunk: elégedjünk meg annyi konklúzióval, hogy míg az egér egyes bacikat valóban taszít, mások jobban elterjedhetnek a bevonat hatására, s azzal is, hogy amint levesszük a kezünket az egér felületéről, és az asztalnak támaszkodunk, hogy felálljunk, már kitesszük magunkat a csodálatosan összetett élővilág újabb támadásának - ilyenformán csak egy eszközt bevonni bacilusölő réteggel felesleges, nem kíméli jobban az embert. A leghatékonyabb megoldás továbbra is a gyakori kézmosás.