SUSHI FRENZY
Megalapozott zsáner a gyorsasági és reflex-elemekkel megtűzdelt éttermi menedzserjáték, amelyben egyszerre lehet valaki étteremvezető, pultos, pénztáros és belsőépítész egyszemélyben. Az olasz vendéglők, gyorséttermek és kávézók után így az egyre divatosabb szusi-bár sem maradhatott ki a sorból.
A játékmenet semmiben sem különbözik elődjeitől: a vendégek rendeléseit futószalagon érkező hozzávalókból kell összetenni, illetve a későbbi pályákon ezeket kell majd különböző kiegészítőkkel, például a klasszikus filmből ismert wasabival megkenni, majd a vendégtől a pénzt elvenni.
Az összegyűjtött bónuszpontokból különböző felszerelések vásárolhatóak az étterembe, amelyek mindegyike valamilyen különleges tulajdonsággal bír, amelyért cserébe több pénzt hagynak ott a vendégek. A játékos nem kap jattot a kiszolgálás sebességétől függően, ráadásul a vendégek kényelmét zavaró legyeket is el kell hessegetni.
Az aprólékos részletekkel gazdagodó étterembelsőt leszámítva a program a japán hangulatot csak a tévékészülék rosszabbik oldaláról láthatta, már csak azt nem értjük, hogy a maki szusiban mióta található citrom és spárga.
CHOCOLATE CASTLE
Egyszerre viheti el a "hónap legjobb játéka" és a "hónap legjobb logikai játéka" címet a Chocolate Castle. Egy mesebeli kastélyban negyven szoba található tele csokoládéval, amelyet az utolsó kockáig fel kell falni a játék sikeres végigjátszásához. Hogy a helyzet ne legyen annyira egyszerű, négyféle csokoládéról van szó, amelyet négy különböző kisállattal lehet felmajszoltatni, egy állat csak a színének megfelelő édességgel tud végezni.
A csokoládék darabokból állnak, amelyeket általában arrébb kell mozdítani, viszont ha egy darab hozzátapadt egy hasonló színűhöz, azokat már nem lehet szétválasztani. A demóban található angol nyelvű help, illetve a kezdeti egyszerűbb pályák tökéletes alapozást jelentenek, aki pedig elrontotta valamelyik feladványt, ne aggódjon: korlátozás nélkül vissza lehet ugrálni az összes lépésen és folytatni lehet az utolsó helyes mozdulattól a csokitáblák tologatását.
KUDOS: ROCK LEGEND
Korábban már bemutattuk a Kudos névre hallgató életszimulátort, amelyben egy jövőképét vesztett huszonéves fiatalt kellett karrierhez és barátokhoz juttatni. A játék olyan nagy sikerre tett szert, hogy a készítők meglepően gyorsan elő is álltak folytatásával, a Kudos: Rock Legenddel.
A főszerepben - cseppet sem meglepően - egy fiatal frontember áll, aki az évszázad legjobb rockbandáját akarja összehozni, a játékos pedig az ő összes választási és döntési lehetőségével szembesül, amelyből rengeteg van.
Rengeteg meghallgatás után össze kell válogatni a zenekar többi tagját, számokat kell komponálni (amelyre szintén van egy egyedi szín-minta kombinációs lehetőség), felszerelést kell venni és természetesen koncertezni kell rengeteget, figyelni kell a bandában önkéntelenül megjelenő személyes feszültségekre és annyi pénzt kell keresni, amely mindig előrébb hajtja a szekeret. A demóban ugyan elég rövid időlimit van, de a játékos elé annyi lehetőség tárul és mindez olyan átlátható formában, hogy nehéz nem rákattanni.
CLAUSTROSPHERE
Időről időre új trendekre kapnak rá a független játékfejlesztők, ebben a hónapban pedig két, igen hasonló alapötleten nyugvó programra is akadhattak az érdeklődők. Míg az elmúlt jópár hétben a geometriai ábrákat ellenségként felvonuló lövöldözős játékok voltak a menők, az új korszakban apró szobába bezárt főellenségekkel kell csatázni.
A Claustrosphere nevéből kikövetkeztethető: zárt gömbben zajlik az akció. A viszonylag gyors 3D-s lövöldözés során egy látványos magfúzió mellett kell gömböket, kockákat és tetraédereket kell kilőni és ugyan a program semmilyen háttértörténettel vagy magyarázattal nem látja el a játékost, igazából nincs is ezekre szükség.
Az egérrel forogni, a bal gombbal tüzelni, a SPACE gombbal pedig gyorsítani lehet, az euklideszi szabályos testek néha visszatüzelnek vagy éppen menekülnek űrhajónk lézersugara elől. Az ellenfelek néha bónuszokat (fánkokat, amelyeket matematikaórán még tóruszként emlegettek a tanárok) hagynak maguk mögött, amelyeket felszedve kritikus tűzerőre lehet szert tenni. Aki szünet nélkül akar az űrben lézersugarakat eregetni, most végre megteheti.
BOSSINABOX
Hasonló alapötlettel, de teljesen eltérő megvalósítással rendelkezik a Bossinabox is, amelyben az űr egy szegletében, izzó szélű kockába zárt ellenségeket kell darabokra lőni.
Ez korántsem tűnik agyaggalamblövészetnek, hiszen az amőbaszerű szörny következetesen vissza is lő, szerencsére a kocka körül el lehet forogni és ki lehet kerülni a támadásokat.
Az ellenfél apróbb, külön életet élő darabokra szaggatható, addig kell ezeket lőni, amíg el nem pusztul mindegyik , vagy a játékos fel nem robban. Enyhén pszichedelikus látványvilággal bíró különleges akciójáték.
EMPYREAL NOCTURNE
A zárt térben való feszült küzdelmek mellé az Empyreal Nocturne hozta a tökéletes ellenpontot. Ebben a játékban a madarak isteneként hatalmas légiszörnyekkel kell felvenni a küzdelmet. Lehetőségünk nyílik újabb és újabb madarakat magunk köré vonni, ezeket pedig támadásra, gyógyításra vagy gyorsulásra felhasználni. Az elpusztítandó ellenfelek kisebb-nagyobb (de inkább nagyobb) gömbökből állnak, ezeket kell egyesével elpusztítani ahhoz, hogy teljes győzelmet arathassunk.
Nemcsak a játékmenet tér el teljesen a repülőszimulátorokétól, hanem a hangulat is: a gazdag felhőzetesen elterülő absztrakt vörös-lilás-fehéres színvilág kifejezetten izgalmasnak ígérkezik és aki hajlamos egy negyed órát áldozni az alapok megtanulására.
BLUMENMACHT
A hónap legmeglepőbb és legtarkább játéka a "Virághatalom", azaz a Blumenmacht. Annyit sikerült kideríteni belőle, hogy a világ különféle nagyvárosaiban kell egy ballerínával táncot járni, miközben a táncban résztvevő városi lányokra kell virágot szórni és ezzel boldoggá kell őket tenni. (Ha a tánc úgy ér véget, hogy csak a lányok boldogak, de a balerina nem, nem sikerül meghódítani az adott várost.)
Mindeközben még egy macska is bonyolítja a képet, amit a táncosok követnek és ami a kurzor szerepét tölti be. Ha pedig mindez még nem lenne elég összetettbevethető a virágszórás: ez az a pillanat, amikor a képernyőt beborító káosztól, virágszirmoktól és színáradattól garantáltan elveszíti mindenki a kontrollját és garantáltan nem fogja érteni, hogy mitől kapott csak bronzérmet a pálya teljesítésére. Ingerszegény játékosoknak és tizenkét év alattiaknak viszont tökéletes a szabadidő élménydús eltöltésére.
CHALK
Megtévesztően egyszerű grafikával, de határozottan ötletes és izgalmas játékmenettel bír a Chalk. A krétarajzokat idéző pályákon hol balról jobbra kell haladni (mint a mászkálós-gyűjtögetős platformjátékokban), hol lentről felfelé (mint a játéktermi űrhajós akciókban), a főhős viszont egy kislány, aki krétavonásokkal képes eltüntetni az előtte álló akadályokat.
Ehhez az azokon látható zöld pontokat kell keresztülhúznia, ha mindegyiket érintette, az adott ellenfél eltűnik - ezek a pályavégi emberalakú ellenfeleket leszámítva mozgó-forgó szakaszok vagy sokszögek. Természetesen egyszerre csak adott hosszúságú vonal húzható (pontosabban a kréta adott ideig tartózkodhat csak a képernyőn), így az ügyetlenebb játékosoknak gyorsan rá kell jönniük a nyerő taktikára, amit az egyszerűség kedvéért elárulunk. Ha már az ellenfél egy pontját sikerült megérinteni a krétával, az megdermed, így könnyűszerrel el lehet találni a többit is!
XIQ
Annyira csak a játékmenetre koncentrál a már nevében is spártai Xiq, hogy látványelemei kimerülnek a háromszögekben és az egyenes szakaszokban. A játék célja a képernyőn felbukkanó piros háromszögeket lebénítása (ilyenkor lilává válnak), majd sárga vonalakkal való körbevétele (ilyenkor felrobbannak).
A játék főhőse, egy lila kereszt a különféle színű körökbe belefutva bónuszokat kap, a háromszögekhez hozzáérve pedig egyszerűen felrobban. A riasztóan egyszerű látványt a hatvanas évek boldog turistazenéi ellenpontozzák és teszik több, mint szórakoztatóvá.
MINDSCAPE
Időről időre felbukkan egy olyan Flash-játék, amelynek újra meg újra neki kell állni, mert egyszerűen annyira elképzelhetetenül jó játékmenettel párosul. Ilyen az egyfajta pszichedelikus élményként is felfogható Mindscape, amely keveréke a Super Mariónak, a kilencvenes évek egyik nagy alapjátékának, a Zoolnak (ebben nindzsa hangyával kellett édességeket gyűjtögetni) és egy üvegnyi jobb rumnak.
A gyűjtögetős-platformonfutós játékok kedvelői ugyanis erősen néznek majd, amikor egyes pályarészekre érve irányt változtat a gravitáció, ezt az ötletet pedig a lehető legötletesebben használják fel a készítők. Az egyetlen probléma, hogy a Mariótól eltérően az ellenfeleket nem lehet eltenni láb alól azzal, hogy a fejükre ugrunk. A látvány, hangulat és a kézreálló irányítás (csak futni és ugrani lehet) remek élvezeti alapot szolgáltat, akinek pedig sikerült felkelteni az érdeklődését, annak egy tanácsot adnánk csak: vigyázzon a rózsaszín nyúlra!