Tegyük rendbe a Windows XP-t

Ha nem akarunk Windows Vistára váltani, vagyis extra hardverre vagy egy az egyben másik számítógépre pénzt kiadni, akkor fontos, hogy a további megbízható használat érdekében ráncba szedjük az XP-nket. Ehhez adunk egy pár tanácsot.

A Windows XP ugyanis olyan, mint egy megbízható, öreg autó: ismerjük a hibáit és a gyengéit, de kezes bárány, és ha megkapja a szükséges törődést, akkor még jó ideig eljárhatunk vele. (Ennél az analógiánál maradva a Vista most még egy csilli-villi, de kiszámíthatatlan és furcsa kütyükkel telezsúfolt első szériás járműhöz hasonlítható, aminek még nem derültek ki a konstrukciós hibái.)

Legyen frissítve

Ahhoz, hogy a régi jó XP-t megbízhatóan használhassuk, szükség van a legújabb frissítésekre. A Microsoft előreláthatóan 2014-ig nyújt kiterjesztett terméktámogatást az operációs rendszerhez, tehát a biztonsági patcheket egészen addig megkapjuk - viszont ennek előfeltétele, hogy a nagyobb szervizcsomagokat is telepítsük. Jelenleg a Windows az Service Pack 2-nél tart, és a 3-as verzió valamikor jövőre érkezik.

A Windows frissítéseit célszerű automatára kapcsolni, vagy legalábbis figyelmeztetést kérni róluk, így nem kell folyamatosan magunknak bajlódni velük. (Persze, mint az nem régen kiderült, a Windows néha titokban is frissítgeti magát...) Minden frissítés azonban még így sem jut el a gépünkre, ezért érdemes rendszeresen felkeresni a Microsoft Windows Update weboldalát, ahol az Egyéni gomb segítségével magunk válogathatunk a nem kritikus fontosságú patchek közül.

Itt lehet manuálisan frissíteni a Windowst

Mivel az ember sokat kolbászol a számítógépével az interneten, azokat az alkalmazásokat is célszerű frissen tartani, amelyek az online tartalmak megjelenítését végzik: így például a médialejátszókat, az Adobe Readert, a Java plugint, és persze az Internet Exploreren kívüli böngészőket. Ezek a szoftverek rendszerint maguk is figyelmeztetnek erre a lehetőségre, ha kijön hozzájuk valami, de célszerű utánanézni, hogy a frissítési opció be van-e kapcsolva.

A fentiekkel nagyjából le is tudtuk a verdánkon kötelező olajcserét és a garanciális átvizsgálást, most nézzük, hogyan lehet tuningolni kicsit a motort és javítani a teljesítményt.

Le az optikai tuninggal

Az igazán gyors Windows a csúnya Windows. Na jó, nem olyan nagyon csúnya, de ha a zavartalan, gyors működésre szeretnénk koncentrálni, akkor érdemes lelőni a látványos extrákat, a villogó, pörgő-forgó gadgeteket, sidebart, ha használnánk ilyesmit, és elővenni a spártai grafikus beállításokat.

A Windows XP szép, színes ablakkeretei helyett pár kattintással visszatérhetünk a korábbi, Win95-ből ismert szürkeséghez, ami javára válik a teljesítménynek. Ehhez mindössze annyi kell, hogy az asztalon nyomjunk egy jobb klikket, a felpattanó ablakban belépjünk a Tulajdonságok menübe, és ott a Megjelenés fül alatt a Klasszikus Windows stílust válasszuk ki. Ha igazán elszántuk magunkat, akkor az Asztal fül alatt a háttérképet is kikapcsoljuk.

Igazán alapos munkát azonban csak akkor végzünk, ha megnyitjuk a Vezérlőpult-on a Teljesítmény és Karbantartás menüpont alatt a Megjelenési beállítások opciót. (A Vezérlőpult klasszikus nézetében ez a Rendszer ablak Speciális fülén, a Teljesítmény mezőből hívható elő.) Ha az itt felugró ablakban az Egyéni beállítások-at választjuk, akkor kézi vezérléssel szabadulhatunk meg egy sor látványos, de a gépet lassító effektustól. A leglátványosabb eredményhez az vezet, ha a Megjelenítési stílusok használata az ablakokon és gombokon opciókat kilőjük.

Gyomlálás, purgálás

A Windows XP már a telepítés után pár héttel képes lelassulni az alá telepített extra alkalmazások és pluginek miatt, amelyek közül sok rezidens módon van jelen a memóriában. Elsősorban ezektől érdemes megszabadulni: a Vezérlőpult-on a Programok telepítése és törlése menüpont alatt a Programok módosítása vagy eltávolítása opcióval szabadulhatunk meg  azoktól a szoftverektől, amelyeket nem használunk. Az itt található lista hajlamos szépen növekedni, ha sok új szoftvert próbálunk ki, a vad törölgetés előtt viszont nem árt meggyőződni arról, hogy tényleg csak olyasmit szedünk le, ami nem kell. A kevesebb viszont gyakran néha tényleg több.

Az igazán makacs, memóriafoglaló szoftvereket egy másik módszerrel is meggátolhatjuk abban, hogy lassítsák a gépet. Ehhez Start menü-ben a Futtatás... ablakba írjuk be: msconfig, majd üssünk Entert. Az ezek után felpattanó rendszerkonfigurációs ablakban az Automatikus indítás fül alatti lista mutatja a gép bootolása után maguktól elinduló szoftvereket. Ha bekapcsolás után szeretnénk gyorsabban használatba venni a gépet, akkor az itteni kis dobozokból kell minél több alkalmazás mellől elvenni a pipát, de megint csak óvatosan: a Windows saját elemeit azért ne üssük ki (bár ezek valószínűleg nem is hallgatnak majd ránk a beállítás után sem.)

Ezt a menüt hozza be az msconfig

A rendszert emellett azzal is helyre rázhatjuk egy kicsit, hogy biztonságos módban indítjuk el, amihez a bootolás közben nyomva kell tartani az F5-öt. Ha ezek után megint újraindítjuk, lehet, hogy kicsit simábban működik majd.

Tehermentesítsük a merevlemezt...

A Windows gyors működése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a winchester gyorsan pörögjön, mivel így tudjuk gyorsan elérni az adatainkat, illetve extra erőforrásokat biztosítani a gépnek. Az operációs rendszer két feladatra foglal le magának jelentősebb lemezterületet: az egyik az automatikus rendszer-visszaállítás, a másik pedig a kuka.

Ha megnyitjuk a Vezérlőpult-on a Rendszer menüben a Rendszer visszaállítása fület, akkor fényt deríthetünk arra, hogy az XP-nk mekkora lemezterületen tárolja azokat az információkat, amelyekkel az operációs rendszer korábbi állapotát hozhatjuk vissza gond esetén. Ez rendszerint túl sok, mivel az XP alapbeállításban minden nap lementi ezt az információt, amihez nagyjából az egye s partíciók 12 százalékát fogja le. A meghajtók melletti Beállítások gombbal húzzuk bátran lejjebb az erre használt területet olyan 1000 megabájt körüli értékig, ami a mai winchestereken 1-2-3 százalék körüli érték lesz.

A Lomtár alapbeállításban a lemezterület 10 százalékán terpeszkedik el, amit a szemetesen megejtett jobb klikkel a Tulajdonságok menü-ben állíthatunk egy csúszkával. Ennek a megabájtokban kifejezett értékét nem mutatja a rendszer, csak a merevlemez százalékában, ezért csak magunk becsülhetjük meg, mekkora területet hagyunk a törölni szánt fájlok ideiglenes tárolására. Célszerű legalább akkorát, hogy a legnagyobb olyan állományok is elférjenek benne, amivel dolgozni szoktunk, ellenkező esetben ezek azonnal törlésre kerülnek, ahogy kidobjuk őket.

...és takarítsuk, rendszerezzük is

A számítógépen internetezés és munka közben felhalmozódott ideiglenes állományok is jókora lemezterületet tudnak elfoglalni. Ezek egy részétől a Start menü programjai között (Kellékek > Rendszereszközök) található, beépített Lemezkarbantartó-val szabadulhatunk meg, amely összegyűjti és kérésre törli nekünk a nélkülözhető állományokat. Ez a segédprogram viszont nem lát mindent, a Firefox vagy más alternatív böngésző szemetétől csak annak saját menüjében lehet megszabadulni.

Ha pedig már a Windows gyári kellékei között járunk, akkor a takarítás végeztével ne feledjük el lefuttatni a Lemeztöredezettség-mentesítő-t sem, amely rendbe rakja a winchesteren szétszóródott állományokat. Ennek köszönhetően a merevlemez olvasófejének kevesebbet kell cikáznia, hogy megtalálja a fájlokat alkotó adatállományokat - a munka során ugyanis az összetartozó dolgok nem mindig egymás mellé kerülnek, hanem oda, ahol éppen van hely.

Ha mindezeket a feladatokat elvégezzük, és rendszeresen odafigyelünk a rendszer fentebb leírt karbantartására, akkor egész biztosan kevesebb panasz lesz a jó öreg XP-re. Versenyautó azért nem lesz belőle, villogni nem lehet vele, de a munka egész biztosan gyorsabbá válik.