Pornómód is van az új Firefoxban

Hosszú, a World Wide Webbel egyidős folyamat újabb állomása a Firefox 3.5 mai megjelenése. A legnépszerűbb alternatív böngésző felmenői között ott vannak a web olvasására szolgáló első programok és a böngészőháború veteránjai is. A pornómódot, azaz privát böngészést és helymeghatározást is tartalmazó legújabb verzió tesztelése után végigvettük a Mozilla történetét is, Ádámtól és Évától, Netscape-től és Explorertől elmesélve.

Kevés olyan funkcióval bővült a 3.5-ös verzió, ami rögtön fel fog tűnni a felhasználóknak. A legtöbb netezőt nem érinti közvetlenül, hogy a browsere támogatja a web megírásához használt HTML5 nyelvet, még ha ez azzal jár is, hogy a videókat és zenéket rövidebb beillesztőkódokkal lehet majd a blogokba vagy Tumblr oldalakba beágyazni. A többséget az sem fogja érinteni, hogy a Google Gearstől elbúcsúzva, kiegészítő nélkül is el lehet majd érni néhány webes szolgáltatásban tárolt adatunkat akkor is, ha épp nem vagyunk internetközelben. Csak gyorsaságával tűnhet fel majd a teljesen új JavaScript motor is, aminek hála a webalkalmazások sebesebben fognak betöltődni és kényelmesebben lehet majd őket használni az új Firefoxban.

Minden netezőt érint viszont a vetélytársai után a Firefox-ban is megjelent privát böngészési mód, amit bekapcsolva hirtelen nagyon feledékennyé válik a program. Ilyenkor a szoftver nem jegyzi meg a meglátogatott weblapok címét, nem ment el jelszavakat, mindent megtesz, hogy a felhasználó webbankjának elérhetőségét, titkos blogjának címét vagy épp kedvenc pornóoldalainak nevét elleplezze a gépet használók elől. A feledékenyek számára került újfajta adattörlési megoldás is a böngészőbe, így most már ki lehet radírozni az utóbbi húsz perc, fél óra történéseit, nem kell a teljes előzményeket törölni. A frissítés csupán egy kényelmetlenséggel jár, a sok kiegészítőt használók csak reménykedhetnek abban, hogy a pluszfunkciókat a böngészőhöz adó apróságok hajlandók együttműködni a 3.5-ös verzióval és nem kell heteket várni arra, hogy a fejlesztők ismét kompatibilissá tegyék programjaikat a böngészővel.

Pizzát is ki lehet a helymeghatározó alapján szállítani, olyan pontos

Várni kell valószínűleg az új helymeghatározó böngészés funkcióval élni tudó weboldalakra is. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy a rögtön az "ön itt áll" nyilakkal megnyíló webes térképek, a környékbeli éttermeket ajánló oldalaknak örülni fognak az internetezők. A felhasználó pontos helyét a Firefox a közelben található lévő hálózati pontok és a számítógép IP-címe alapján számoltatja ki a Firefox a Google Location Services nevű szolgáltatással, és ezt az információt tudja továbbadni a hozzáférést kérő oldalaknak. A helymeghatározás bemutatására összerakott oldal tökéletesen megtalálta az [origo] szerkesztőségét Budapesten, arra azonban magunk is kíváncsik vagyunk, vidéken mennyire pontos a szolgáltatás.

A folyamatosan az újdonságokat keresőknek, akinek ma délutánra a 3.5-ös Firefox megjelenése már az érdektelen múlt lesz, van mire várniuk. A böngésző következő verziójára ígérik az Ubiquity nevű újfajta parancsfelületet, aminek segítségével párszavas utasításokkal hajthatunk végre műveleteket. Ha az egyelőre csak külön telepíthető technológia bekerül a böngészőbe, akkor a web megszűnik kattintással elérhető helynek lenni, végre beszélhetünk majd vele.

Vigyázat, ahogy a korábbi verziók esetén, a 3.5-ös Firefox megjelenésekor is jelentkezik a szokásos probléma: nevezetesen az, hogy számos, korábban telepített bővítmény nem működik az új verzióval - például a Sage RSS-olvasó, illetve a Sztaki szótár beépülője sem (ez utóbbit a megjelenés másnapjára már frissítették a készítők). Szerencsére a Delicious online könyjelzőtár kiegészítője az új kiadással is kompatibilis. Aki tehát gyakran használja kedvenc beépülőit, annak érdemes még egy-két hetet várnia az új verzió feltelepítésével, amíg a bővítményekből elkészülnek az új verziók. Ez utóbbiakat a Firefox egyébként automatikusan letölti.

A béna Explorer gyermeke

A Mozilla Firefox története egyike azoknak a sztoriknak, amit legalább tíz évvel a főszereplő megjelenése előtt kell elkezdeni, amit nem lehet csak úgy a közepébe csapva elmesélni. Minden az első böngészőháborúval kezdődött, esetleg még egy kicsit korábban, az NCSA Mosaic megjelenésével. A két programozó üres óráiban kifejlesztett, grafikus felületet elsőként kínáló böngésző szolgált ugyanis a Microsoft saját browserének alapjául, amivel csatába szállt a piacot uraló Netscape Navigator ellen. Az ellen a Netscape ellen, amely mögött többek között a Mosaicot megteremtő programozók is álltak.

Mivel egy totális háborúban semmi sem drága, a csatázó felek számolatlanul hozták létre a csak a saját programjukban működő megoldásokat. Ilyen volt például a villogást előidéző blink vagy a fényújság hatást keltő marquee parancs vagy a mai web legfontosabb építőkövének számító JavaScript korai, egymásra csak látásból hasonlító verziói. Persze a harcból felhasználók többnyire csak annyit észleltek, hogy a lapok alján apró, az egyik böngésző elsőségét hirdető grafikák jelentek meg, a programok gyakran omlottak össze mindenféle magyarázat nélkül, a weboldalak pedig hol egyik, hol másik böngészőben festettek jól.

A Microsoft 1998 végére hozta be a lemaradását. Az Internet Explorer 4.0 megjelenésekor még boldogan dönthették le a Netscape dolgozói a Microsoft hatalmas kék e betűt formázó szobrát, amivel gyerekes viccből ajándékozták meg a rivális csapatot egy éjszaka a microsoftosok. A Netscape csapatának még arra is volt érkezése, hogy a ledöntött betűre ráállítsa a cég logójául szolgáló zöld dinoszauruszt - Mozillát -, aminek a lábához a két böngésző piaci részesedését is felírták. A mindentudó Navigatort ekkor még a felhasználók 72 százalékának gépén lehetett megtalálni, míg az Internet Explorer csak 18 százalékot mondhatott magáénak.

A Microsoft ügyes - más források szerint etikátlan - taktikázása következtében az ingyen letölthető Explorer végül megverte a fizetős szoftverként terjesztett Netscape Navigatort. A szoftveróriás ellen versenyjogi perek indultak, amelyek aztán még évekig elhúzódtak, a csata vesztese pedig nyílt forráskódúvá tette termékét. Ezt a kódot felhasználva indult el a zöld dinoszauruszos kabala után fantáziátlanul Mozillának keresztelt csomag, ami a Navigatorhoz hasonlóan a levelezőklienstől a böngészőig minden hasznos funkciót tartalmazott. Az új név új verziószámokat is hozott, a böngészőháború évei utáni nyugalom pedig lehetőséget adott a hibák javítására. A Mozilla Application Suite 1.0-s, azaz teljes, kész verziójára éppen ezért 2002-ig kellett várni.

Született: Phoenix

A mindent bele hozzáállásnak azonban leáldozott a kétezres évek elejére. Az idők szelét a Mozillánál is érezhették, mert közvetlenül az 1.0-s szoftver kiadása után elindult egy projekt, egy lecsupaszított, gyors böngésző létrehozására. Később ebből lett a mai Firefox, induláskor azonban jóval optimistább nevet kapott: a legendásan hosszú életű, tűzből felkelő mitikus madár után a Phoenix (főnix) nevezték az új böngészőt. Ezt a nevet először védjegyproblémák miatt Firebirdre cserélték, majd alig két alverzióval és alig fél évvel később Firefoxra változtatták. A termékből így eltűnt a dicső feltámadás ígérete, cserébe a fejlesztést koordináló alapítványt nem zaklatták tovább a védjegy miatt.

Béna logó, kényelmes böngésző, ez volt a Firebird

Az új böngésző már Firebird korában is rendelkezett számos olyan funkcióval, amit ma is szeretnek benne a felhasználók. Kisebb és gyorsabb volt a Mozillánál, az Internet Explorerrel szemben lehetett bele kiegészítőket telepíteni, és végül ingyenes volt, a fizetős Operával szemben. Már a 0.6-os verzió is támogatta a több böngészőfül használatát, egy olyan funkcióét, amit a szokásoknak megfelelően az Opera mutatott be elsőként, és mások aratták le vele a babérokat.

A Wayback Machine által megőrzött Firebird kiegészítőket kínáló oldalon csupa sláger található. 2004-ben az új Mozilla programot használó netező letilthatta a reklámokat, adhatott ki parancsokat az egér mozgatásával, a jobb felső sarokban található keresőmezőt új motorok hozzáadásával bővíthette, sőt azt is beállíthatta, hogy egyes oldalakat meglátogatva szoftvere Explorernek vagy Operának hazudja magát. A sokat netező, profi felhasználókat megcélzó kiegészítők meghozták hatásukat, a korai magyar bloggereket tömörítő Blogringen már 2007 júliusában felbukkan a Firebird neve egy szavazásban, de a HWSW geek fórumozói között is beszédtéma volt már az új böngésző.

Tűzróka lesz a végleges név

A máig használt nevét 2004-ben megkapó Firefox útja igazi sikertörténet. A böngésző végleges, 1.0-s verziójának kiadásakor elérhetetlenné válik a fejlesztést koordináló Mozilla Alapítvány oldala. Pedig a szakembereknek volt lehetősége felkészülni a rohamra, már az 1.0 előtti utolsó tesztverziót is hétmillió ember töltötte le. Ekkorra a kiegészítők száma már száznál is többre rúg, az alternatív browser részesedése azonban még gyászosan eltörpül hat százalékával a piac 92 százalékát birtokló Internet Explorer 6 mellett. A csapat innentől kezdve nagyjából évente tudta szállítani az új funkciókat bevezető verziókat: 2005 novemberében megérkezett a kényelmesebb böngészőfül-kezeléssel és egyszerű szoftverfrissítő mechanizmussal rendelkező 1.5-ös verzió, kevesebb mint egy évre rá pedig jött az adathalászat elleni védelemmel, a nyitott böngészőfülek elmentésével és az RSS támogatással felszerelt 2.0-s Firefox.

Már a Firefox 1.5 sem volt csúnya

Nagyobb szünet csak az utolsó, máig is használt 3.0 előtt következett be, azonban eddigre az alternatív böngésző az Internet Explorer teljes értékű vetélytársává vált. Kevés olyan feladat volt, amit Firefoxszal nem lehetett megoldani, és ezek is többnyire a trehányan, a webes szabványok figyelmen kívül hagyásával tervezett weboldalak miatt létezhettek. Teljes erőből működött a böngésző rajongói által működtetett marketinggépezet is, minden második technológiai fókuszú blogon és weboldalon kint díszelgett a Firefox letöltésére felszólító apró grafika, szerveződtek az új fő verziók kiadását megünneplő partik a Spread Firefox oldalon. Közben pedig a Firefox megszűnt a geekek böngészőjének lenni, mindenki browserévé vált.

Mindent egy helyre rakott az AwsomeBar

A legutolsó verzióval még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült a Firefox: ezt a szoftvert töltötték le a legtöbben 24 óra alatt. A Mozilla legfrissebb browserére majdnem egy magyarországnyi ember, mintegy nyolcmillió felhasználó volt kíváncsi.  A roham legforgalmasabb óráiban a szerverek percenként kilencezer embernek küldték el a telepítőcsomagot. A lelkesedés persze érthető, számos korábban fizetős funkciót - például a letöltőmenedzsert - ingyenesen és egyszerűen be lehetett építeni a böngészőbe. Elterjedtek a webes alkalmazások is, amik szintén a tűzrókában érezték a legjobban magukat. A feledékenyek legnagyobb örömére a céghez felvett Aza Raskin usability guru által megtervezett Awsomebar nevű új címsor pedig végleg összekeverte a korábban meglátogatott oldalakat és a könyvjelzőket, így csak egy helyen kellett keresgélni egy-egy elfelejtett cím után.