Műanyag együttes heroináron

A vastag szomszéd gyerekének biztos van ilyen: a két legújabb zenés videójátékot próbáltuk ki, az egyikben dj-k, a másikban rockegyüttes tagjai lehetnek a játékosok. De vajon van-e értelme a tévén  színes csíkokon megjelenő ikonokat bámulva műanyag gitár, dob, lemezjátszó gombjait nyomkodni? A választ mi sem tudjuk, de az biztos, hogy menőbb játék még nem készült. Jó szórakozást!

Két perc se kell ahhoz, hogy az ember igazi rocksztárnak érezze magát, miután a nyakába akasztotta a Guitar Hero háromnegyedes méretű műanyag gitárját. Az első tizenöt másodperc kicsit kínos, el kell hessegetni a kérdést, hogy "de mégis hogy jövök én ahhoz, hogy Kurt Cobain-t vagy Lemmy Kilminstert játsszak?", aztán minden a helyére kerül. Az első pár akkord után elfogadhatóvá válik a játék valósága, annyira, hogy a végén szinte kedvünk lenne nagy becsúszással vagy a közönség közé ugrással zárni a számot.

A hangulat és a sztárságérzet persze nem jelenti azt, hogy a Guitar Hero-nak bármi köze lenne a hangszeres zenéhez. Sőt, zenélni valóban tudó kollégáinkat komolyan idegesítette, hogy akkordok lejátszása helyett a játéktervezők által a kijelzőre varázsolt pöttyöket kell gitárjukkal levadászni. A ritmusjátéktól csupán azt lehet elvárni, hogy a játékosok több klasszikus rockot hallgatnak majd, és még a zuhany alatt is Eric Johnson Cliffs of Dover-ét fogják fütyülni. No de a Colin McRae DiRT-től sem lesz senki rali sofőr.

Öt perc alatt tanulható

A Guitar Hero sorozat legnagyobb előnye, hogy a játék lényegét két mondatban el lehet magyarázni, és ennyi információval rögtön bele is lehet kezdeni az első szám előadásába. A trükkök megtanulásához még számos slágert el kell játszani, de a dobokhoz való leüléshez, a gitár nyakba akasztásához ez a két mondat bőven elég. Annyira alacsony a belépési küszöb, hogy nincs is. Sebtében összetrombitált tesztelős házibulinkon a kezdők és a Guitar Hero játékokat az első résztől követő profik pillanatok alatt összeálltak zenekarrá, nem kellett várni a betanulásra.

Lecsapó villámok, kék hangok, bónuszpontok ezreit kapja a banda

A hangszerek használata a végletekig egyszerű: száguldanak le a gitárnyakra hasonlító pályán a színes pöttyök. Amikor a képernyő aljára érnek, akkor a játékosnak le kell fognia az adott színt a műanyag gitáron és pengetnie kell a másik keze alatt található kapcsolóval. Ha a játékos a dobnál ül, még a pengetéssel se kell törődnie, csak a megfelelő színű dobot vagy cint kell megütnie a megfelelő időben. A nehézségi szintek emelésével a játék annyival lesz bonyolultabb, hogy több hangot kell egyszerre lefogni, vagy kényelmetlenebb kombinációk követik egymást.

A profizmus felé vezető úton a játékos megtanul fogást váltani a gitáron, mert csak négy ujja van és öt billentyűt kell kezelni, ekkor már tényleg mindent tud a Guitar Hero-ról. Ekkorra már a számok végén megjelenő eredményjelző is jó értékeket, magas százalékokat ír ki. Nem mintha ez lenne a lényeg, egy közösen eljátszott, jól szóló sláger után valójában teljesen mindegy, hány százalék volt az ének, vagy a basszus.

Maga se tudja, játék-e vagy szórakozás

A Guitar Hero-sorozat egyik furcsasága, hogy az első játék 2005-ös megjelenése óta sem döntötte el teljesen, hogy partijáték-e vagy komoly videojáték. Még szoftver legutolsó verziójában is csaló kódokkal - ezekből remek listák vannak az interneten - kell lejátszhatóvá tenni a jobb számokat, ha nem akarjuk előbb a tervezők meghatározta sorrendben leküzdeni a kihívásokat. Egy műanyaghangszeres házibuliban azonban kényelmesebb, ha kedvünkre kiválaszthatjuk, hogy melyik slágert próbálja előadni a banda.

 

A játék reklámjában profin játszanak, mi kevésbé voltunk ügyesek

A számokhoz hasonlóan a játékosok avatárjainak fellépőruháját, gitárját is csak akkor tudjuk kicserélni, ha megnyertük az újabb gúnyákat. Míg ez a mechanika zavaró a daloknál, a figuráknál nincs túl sok jelentősége. Amíg a plafonig felzselézett tüskés hajú Johnny Napalm, vagy a benga Lars Ümlaüt áll a színpadra, mindegy hogy mit visel. Annál is inkább, mert a játékosnak nincs ideje figyelni a háttérben táncoló, zenélő figuráka, azok csak a közönség szórakoztatására kerülnek a képernyőre.

Van remény a fakezűeknek

Az évek során számos olyan újítás került bele a játékokba, ami könnyebbé teszi a kezdők csatlakozását a bandához. Az újabb Guitar Hero-játékokban van kezdő mód, ahol csak a pengető jó ütemben való lenyomására kell figyelni, nem kell lenyomni a gitár nyakán található billentyűket. Ez a játékmód egyaránt hasznos lehet a kezdőknek, és a kisgyerekkel játszóknak, hiszen lényegesen leegyszerűsíti a gamer feladatait. A kezdő beállítás megkönnyíti az énekes nélküli bandák életét is, hiszen ezen a nehézségen még a legbotfülűbb rocker - és ezt jelens sorok írója magán tesztelte - is el tudja dörmögni a kedvenc slágereit az együttes lerontása nélkül.

Nem csak nehéz fokozaton lehet játszani

Hasonlóan hasznos trükk az elbukási lehetőség kikapcsolása. A játék alapbeállítás szerint kifütyüléssel díjazza a botrányosan rosszul szereplő zenekarokat, ám a játékosválasztásnál be lehet állítani, hogy egyes hangszerek ne okozhassák a banda bukását. Az először játszóknak biztonságot adhat ez a mód, a csapatnak pedig nem kell ötször-hatszor újrakezdenie ugyanazt a dalt, míg mindenki begyakorolja a nehezebb részeket.

Mibe kerül a karrier?

Az ideális partijátéknak számító Guitar Hero-nak csupán egy komoly szépséghibája van, az ára. A dobfelszerelést, mikrofont, egy gitárt és a rockosabb vonaltól elmozduló Band Hero játékot tartalmazó csomag Xbox verziójáért legalább 41 ezer forintot kell kifizetni. A metálosabb, zúzósabb slágereket, és a teljes hangszercsomagot tartalmazó Guitar Hero World Tour szettért pedig 46 ezer forintot kérnek. Ha mindenképpen ragaszkodunk a szólógitár, basszus, dob, ének felálláshoz, akkor érdemes a teljes zenekart tartalmazó csomag mellé megvenni egy másik Guitar Hero játékot is. A csak egy gitárral összecsomagolt szetteket már 22 ezer forint körüli áron be lehet szerezni. A hangszer játék nélkül 19 ezer forintba kerül.

A hangszerek nélküli játék ára semmiben nem különbözik a többi konzolos címtől. Átlagosan 13-14 ezer forintot kell kifizetni az új lemezért, amin körülbelül 90-100 új lejátszható szám található. A dalok egy része minden esetben nagy, a maga idejében a csapból is folyó sláger, a másik fele viszont kevéssé ismert előadóktól származó alkotás. A netes kapcsolattal is rendelkező konzolokra ezeken felül le lehet még tölteni újabb csomagokat, számonként körülbelül 800 forintos áron.

Mutogatós lemezlovasoknak: DJ Hero

Bár a dj-kultúra időszakát éljük, meglepő módon a DJ Hero játék sebtiben összehívott házibulink résztvevőit jóval kevésbé érdekelte. Ez persze érthető is, hiszen ehhez a játékhoz alapból csupán egy darab műanyag lemezjátszó jár, e mögé pedig csak egy játékos ülhet be, nem lehet benne úgy együtt játszani, mint a Guitar Hero játékhangszerekkel felszerelkezett amatőr együttesében. Ez mondjuk nem egészen igaz, hiszen a játék kínál multiplayer módot is,  de ehhez két DJ-vezérlőre is szükség van, ami nem olcsó mulatság, hiszen egy szett darabja konzoltípustól függően 20 ezer forintért szerezhető be a legolcsóbban. Persze egymás után következve is megmérkőzhetnek az önjelölt DJ-k, de ez közel sem akkora élmény mint egyszerre játszani a haverokkal, bár a problémát némileg orvosolja, hogy bizonyos zeneszámok esetében egy gitáros és egy lemezlovas is együtt csapathat, ha rendelkezésre áll egy Guitar Hero műanyaggitár.

Mixelés egy lemezjátszóval

A játék vezérlőjén kissé bizarr módon egyetlen lemezt lehet forgatni - pedig ugyebár a DJ-k két lejátszóval dolgoznak: ez legalább tapintásra a bakelitkorongok érzetét utánozza, bár a rá helyezett három gomb elég bizarrul fest. Ezek mellett még egy crossfader, vagyis a hangsávok közti váltást biztosító tolókapcsoló, és egy hangerőszabályzóhoz hasonló potméter található, ezzel effektusokat lehet szabályozni.

 

Gyakorlatilag egy dj-t kell elpantomimezni

A DJ Heróban a játékos egyetlen játéklemezjátszóval tud mixelni, azonban a kockább lelkületű játékosok számára kiábrándító lehet, hogy nem valóságos keverésről van szó, hanem előzetesen rögzített, szkreccseléssel és egyéb effektusokkal kissé talán túlságosan giccsessé is tett mixeket lehet csak utánjátszani. A Guitar Heróból ismert módon itt is a képernyőn látható színes síneken érkező jelek mutatják, hogy a játékosnak mi a teendője. Az egyes hangsávokat itt a lemezen lévő, megfelelő színű gombok lenyomásával lehet aktiválni, ezeket persze akkor kell lenyomni, amikor az ezt jelző ikon megjelenik. Van, amikor a sávokban hosszabb csíkok jelennek meg, ekkor a billentyű lenyomása mellett szkreccselni kell, méghozzá a sáv által jelzett ideig. Bizonyos játékmódokban a crossfadert is gyakran kell huzogatni jobbra és balra, ezt akkor kell megtenni, amikor a világító sávok jobbra vagy balra kitérnek a szokásos helyükről.

A keverőpultnál DJ Pantomim

Mindez leírva nagyon egyszerűnek tűnik, de mivel a fenti dolgokat a játék kombinálja, elég sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy belejöjjön az ember, pedig még fel sem soroltunk minden lehetséges feladatot. A hibátlan nyomkodásokat a DJ Hero az eufória bónusszal jutalmazza, ennek gombját lenyomva mutogatással és beszólásokkal lehet felpezsdíteni a virtuális közönséget - ez meglehetősen vérszegény megoldás, egyértelmű, hogy egy mikrofon sokkal hangulatosabb és stílusosabb megoldás lett volna.

 

Neves DJ-k képét ölthetjük fel

 

A Guitar Heróhoz hasonlóan a DJ Heróban is választhatunk vicces figurát karakternek, akinek kinézetét és ruháját is testre lehet szabni, de például a Daft Punk tagjai, Granmaster Flash, DJ Shadow vagy Jazzy Jeff másai is kiválaszthatók. Meglepő módon a stadion-trance királya, Tiesto egyelőre kimaradt a körből, pedig a játék megjelenése előtt még arról szólt a fáma, hogy közreműködik majd a programban. Nyilván egy saját epizódot szánnak majd a pult mögötti parádézást talán még a zenénél is fontosabbnak tekintő hollandnak. Nos, akit egyáltalán nem érdekel a zenék egymásba mixelésének technikai háttere, jobban élvezné a pult mögül való mutogatást, annak jó választás lehet ez a játék, hiszen gyakorlatilag úgy be lehet tanulni benne egy lemezlovas tipikus mozdulatait, mintha csak egy pantomimművész adná elő azokat. Bárki másnak, aki inkább zenéket mixelne egymás után, bármelyik ingyenes PC-s keverőprogramot érdemes kipróbálnia, még ha azokon nem is kell folyamatosan szkreccselni és billentyűket rángatni.

Mint az a dalok listáján is látható, a játék zenei kínálata meglehetősen vegyes, megfér rajta egymás mellett a Daft Punk, a Queen, a Black Eyed Peas, a Jackson 5 és Paul van Dyk. Ez persze annak köszönhető, hogy a benne szereplő dalokat a bootleg/mashup-mixekhez hasonlóan egybemixelik, nem csupán átmenet nélkül, egymásba átmosva játsszák le, ami egy ilyen program esetében nagyon unalmas lenne, ráadásul így mindenki találhat neki tetszőt a lemezen lévő 94 számból.

A Daft Punk is "arcát adta" a játékhoz

A partizók nem biztos, hogy erre vágynak

Sajnos véleményünk szerint ez sem menti meg a játékot, ami rögtönzött szerkesztőségi házibulinkon rögtön kiderült: míg a Guitar Hero játékhangszeres bandájába fiúk-lányok nagy kedvvel ugrottak be játszani, s tíz perc gyakorlás után már alacsony nehézségi szinten már el is boldogultak a DJ Hero használatához több oktatópályát is végig kell vinni. Ez pedig kedvét szegi a legtöbb beugrani szándékozónak, ahogy az is, hogy míg a zenekaros játékkal akár egyszerre négyen is jól elszórakozhatnak, a lemezlovasos kiadásban legfeljebb ketten mérkőzhetnek meg.