Az első lépések Maccel a kézben

Vágólapra másolva!
Az Apple legkisebb, 13 hüvelykes notebookjai nyújtják a legvonzóbb opciót azoknak, akik szeretnének PC-ről Macre váltani. A gépeken eleinte egész biztosan bizonytalankodik az ember, de a szép és praktikus kis gépek gyorsan megszerettetik magukat, hogy azután alig hagyjanak némi hiányérzetet a PC után. Bemutatjuk, milyen élmények várnak az új macesekre, és mire kell odafigyelniük.
Vágólapra másolva!

A switchereknek, vagyis a PC-ről áttérőknek otthoni célra szóba jöhet még az Apple lenyűgözően elegáns egybepécé-szériája, az iMac, de ha az ár-érték arányt nézzük, a kis noteszgépek jelentik a legjobb választást.

Az Apple-re való átállás jegyében az cég két legkisebb, 13 hüvelykes noteszgépét próbáltuk ki, a műanyag házas, de immár unibody, vagyis egybeöntött műanyagból készült fehér MacBookot, és alumínium házas párját, ami immár MacBook Pro névre hallgat. Az olcsóbb gép 300, a drágább 360 ezer forint körüli áron vásárolható meg jelenleg, de azzal, hogy már a fehér MacBook is unibody-s, nem sokban marad el az alumínium változattól.

Szépek és kényelmesek

Az egy darabból készült ház legnagyobb előnye ugyanis az, hogy hihetetlen masszivitást kölcsönöz a gépnek, amire eddig a műanyag borítású notebookok tulajdonosai maximum irigykedhettek. A plusz ötvenvalahány-ezer forintért a legolcsóbb Próhoz ezen kívül kétszer akkora, 4 gigabájt memória, kicsit gyorsabb winchester, és sötétben világító billentyűzet jár, valamint egy leheletnyit könnyebb, mint a műanyag változat. Ami a gépek súlyát illeti, elsőre meglepően nehéznek tűnnek a 13 hüvelykes képátlómérethez képest: a fehér MacBook 2,13 kilogramm, a Pro változat 2,04.

Az alumínium gép minden szempontból vonzóbb, kívánatosabb, de a MacBookok PC-s laptopmezőnnyel szembeni legnagyobb előnyét az unibody kialakítás és a hihetetlenül kényelmes billentyűzet jelenti. Legutóbb a fehér MacBook modell újult meg, ami 2,4 gigahertzes processzort kapott, és ugyanazt a 10 órás üzemidőt és 5 éves élettartamot ígérő, nem cserélhető akkumulátort, ami először a Prókba került be egy évvel ezelőtt. A gyakorlatban, vegyes, intenzív használat mellett, ahogy mi nyüstöltük (értsd: folyamatos internetezés wifin, filmnézés, zenehallgatás, chatelés nagy fényerővel) őket, 5-6 órán át bírták egy feltöltéssel, de ez még így is igen lenyűgöző, főleg ebben az árkategóriában.

Forrás: [origo]
Fényes, szép kijelzők

A Macek másik nagy vonzereje a remek ház és billentyűzet mellett a kiváló minőségű kijelző. A 13,3 hülyekes gépek panelje egyáltalán nem tűnik kicsinek, és a ledes háttérvilágításnak köszönhetően ragyogó képük van. A felületük sajnos már jó ideje ezeknek is fényes, de úgy tapasztaltuk, ez még kültéri használatnál sem okoz nagyon zavaró tükröződést, itt inkább csak a fényerő fogy el, bár az sem kínos mértékben.

Amiben pedig a MacBookok bármelyike igazán verhetetlen, az az egeret helyettesítő trackpad. Elsőre az a sokkoló benne, hogy nincsenek rajta gombok: vagy érintéssel, vagy a lap lenyomásával lehet kattintani az üveg felületű beviteli eszközön, ami multitouchos. Ennek a legnagyobb előnye az, hogy hihetetlenül könnyedén lehet vele scrollozni és navigálni a képernyőn. Ezek után már bármelyik PC-s touchpadet idegölő használni. Annak ellenére, hogy a maces trackpadeken régóta csak egy gomb van, a jobbklikk és a felugró menü is elérhető: ezt két ujjal való kattintással, vagy a Ctrl+klikkel tudjuk elérni.

Ölben, asztalon, mindenhol jó

A kis MacBookokat ölben is nagyon kényelmes használni, egy átlagos notebookhoz képest nagyon csendesek, elöl egyáltalán nem melegszenek, ami sok erős modellnél zavaró.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Ölben nagyon kényelmes az unibody

A gépek igazán kis méretű, kecses töltővel érkeznek, ami már generációk óta mágnesesen csatlakozik a bal oldalt található aljzathoz (Magsafe), megóvandó a felhasználót attól, hogy véletlenül lerántsa a gépet az asztalról, ha belebotlik a töltőzsinórba.

Ismerkedés a legfontosabbakkal: Dokk, Finder, Spotlight

A Macre átálló PC-felhasználó először csak szerencsétlenkedik a Mac OS X képernyőjén. A szoftverek itt nem a Startmenüben keresendők, hanem a képernyő alján lévő Dokkon. A megnyitott szoftverek menüje az ablak felső sora helyett mindig a képernyő tetején jelenik meg, és teljes képernyősre sem lehet nyitni legtöbbjüket.

Forrás: [origo]
A rendszeralkalmazások listája: szép és könnyen kezelhető felületek

Ez már csak azért is így van, mert az Apple-ön a szoftvertervezők nagyobb hangsúlyt hagynak az egeres kezelésnek, a fájlok és ablakok egérrel való hurcolászásának (drag and drop). Erre a legjobb példa a szoftvertelepítés. A letöltött programok az asztalra kerülnek lemezkép formájában (.img), amelyet megnyitva úgy kell telepíteni őket, hogy az ikonjukat behúzzuk az Applications menübe - és kész, már használhatók is. Törölni pedig egész egyszerűen az ikon kukába való bedobásával lehet a megunt programokat. Ez a metódus hihetetlenül egyszerű a Windowsos telepítgetéshez - és gyakori újraindításokhoz - képest.

A gyakran használt programok ikonjait kihúzhatjuk a Dokkra, de villámgyorsan el lehet indítani bármit a beépített keresővel, a Spotlighttal is, amit a Cmd+Space gombokkal érhetünk el. Ekkor egy kis keresőmező jelenik meg a kép jobb felső sarkában, amibe elég pár betűt begépelni a keresett szoftver nevéből a villámgyors találathoz.