Can Togay: Egy tél az isten háta mögött

Vágólapra másolva!
Vágólapra másolva!




A filmeket egy motoros szállítja minden héten a Központból az Isten Háta Mögötti Kis Faluba. A mozit a nyerészkedő kocsmáros vezeti, akit szép felesége a pénzéért szeret. Az asszonyba titokban szerelmes egy favágó, aki a kocsmárosék esküvője után bánatában megnémult. Van még egy Tanácselnök is, aki ha szomorú, a malacokat szereti, míg a felesége operaénekes pályáról álmodozik. A falu életében a KINO fontos szerepet tölt be, legalább annyira mint a kocsma - az egész falu eljár az előadásokra.
Egy nap aztán nem érkezik meg az új film, a fiúk az árokba borulva találják a filmszállító motorját. A Tanácselnök intézkedne, de a Központ elfoglalt, átszervezések folynak éppen, de amint tudnak utánajárnak a problémának. Telnek-múlnak a napok, hetek, hónapok, sárgulnak a falevelek, a moziba már csak a fiúk, meg a néma favágó nézik századszorra is az utoljára érkezett western-filmet. A hó is lehullott már, de sem élelmiszer, sem film nagyon jön a Központból.

Mi nem jut ilyenkor eszébe egy kocsmárosnak?

A mozi pincéjében talál néhány poros, töredezett filmtekercset, rábízza Ladura, tisztogassa meg ezeket, és állítson össze belőlük egy műsort. A fiú persze örömmel belevág a munkába, nagy mozirajongó, és még pénzt is keres vele. A mozigépésszel (a kocsmáros feleségével, a néma favágó szerelmével), éjszakákon át nézik és nézik a századelejei, fekete-fehér filmeket és próbálnak történetet összeállítani a töredékekből.
A "premierre" összetódul az egész falu. Tátott szájjal figyelik a Patyomkin páncélos, a Niebelungok és több más remekmű találkozásából született, a fiú lelkes narrációjával kísért történetet. A falu idegzetét már amúgy is megviselte a hosszú, hideg tél, a élelmiszer- és filmhiány, nem csoda, hogy kisebb forradalom tör ki, amikor a Tanácselnök le akarja állítani a vetítést. A közönség soraiból sorra felemelkedő emberek a legszemélyesebb problémáikat mondják el. Mielőtt komolyabb atrocitásokra kerülne sor, a kocsmáros bejelenti, hogy esküvőjének évfordulója alkalmából este mindenki az ő vendége. A falu megmámorosodik, folyik a sör, fogy a hurka, táncolnak a népek, tüzijáték robban a templomtorony fölött. A néma favágó úgy megtáncoltatja a kocsmárosnét, hogy az végre magához tér; elindulnak, hogy örökre elhagyják a falut.
A favágó holttestét másnap reggel egy szakadékban találják meg, az asszony pedig elnémulva mered a test fölé. Soha többet nem szólal meg.

Kitavaszodik. Egy kamionos érkezik az Isten Háta Mögötti Faluba.
Mi újság a Központban, kérdezik tőle a kocsmában. Most már béke van, mondja
tavasszal lesznek a választások…hát maguk nem is tudták, forradalom, rendszerváltás…

A filmszemle legnagyobb költségvetésű filmje francia-belga-magyar koprodukcióban készült. A filmet Szlovákiában forgatták. A színészek között akad szlovák, francia, orosz, magyar. Másik János zenéje a közép-kelet-európai régió minden sajátosságát egyesíti, a balkáni ritmusok, a csehes sralmi és a búsabb magyar népzenei elemek teremtik meg a Falu „bárhollehetne" atmoszféráját.

A történetet a fiúk szemszögéből látjuk, közben őket is, kapcsolatukat is megismerjük. Amennyire finoman ironizált a falu sorsa, jól szerkesztett a történet, annyira közhelyesek a karakterek. A csodálatos helyszín ellenére a képek ugyanannyira egyszerűek és unalmasak, mint a narráció, vagy a dialógusok többsége. Viszont merész és érdekes vállalkozás a film közepén látható némafilm-összeállítás, de azzal a veszéllyel jár, hogy ezek a remekművek ellopják a "show-t".