Száz éve halt meg ifj. Johann Strauss

1899. június 3-án halt meg ifjabb Johann Strauss, a keringőkirály.

Ifjabb Johann Strauss 1825. október 25-én Bécsben született. Apja, id. Johann Strauss a bécsi közönség kedvenc karmestere, az udvari bálok igazgatója, számos népszerű keringő és más darab szerzője volt. A fiú hatéves korában komponálta első dallamát, de apja nem akarta, hogy muzsikus legyen, ezért titokban vett órákat Fritz Amon első hegedűstől. Gimnáziumi tanulmányai után banki pályára készült, és a bécsi Polytechnikum kereskedelmi szakán folytatta tanulmányait. Apja
azonban elhagyta családját, ezért ő kötelességének érezte, hogy anyját és testvéreit támogassa, így a jó megélhetést biztosító zenész pályát választotta.

Johann Anton Kohlmann és Joseph Drechsler tanítványa volt. 1844-ben saját, 15 tagú zenekart szervezett, amely apjáéval vetélkedett, aki megpróbálta akadályozni debütálását, de anyja segítségével a Dommayer Casinóban sikerült fellépnie. Táncaival frenetikus sikert aratott, s ezzel apja riválisa lett. Viszonyukat éveken át beárnyékolta a fiú sikere, egy formális kibékülés után végül az apa arra kérte fiát, hogy csatlakozzék az ő zenekarához - ezt Strauss elutasította.

1848-ban írt egy Forradalmi indulót, és a rendőrség letartóztatta a Marseillaise előadásáért. Apja 1849-ben skarlátban meghalt, ő pedig saját vezetése alatt egyesítette a két zenekart. Zenéje iránt olyan gyorsan nőtt az igény, hogy egyre több muzsikust alkalmazott, akik a város különböző pontjain játszottak, ő maga pedig "pendlizett" köztük.

1851-től számos koncertkörutat tett Európában, 1872-ben az Egyesült Államokban vendégszerepelt. Ő volt a "valcerkirály", a bécsi Gemütlichkeit képviselője világszerte. Megerőltető napirendje kimerültséghez vezetett, de a reklámnak - "Ma Strauss játszik!" - eleget kellett tenni, ezért öccse, Joseph helyettesítette őt a pódiumon. (Joseph a család iránti lojalitásból feladta sikeres építésztervezői pályáját, s Johannal egyenértékű muzsikusnak bizonyult: 300 eredeti darabot szerzett.) Strauss zenekara adott elő első ízben részleteket Wagner műveiből, az új zene iránti lelkesedés érződik Strauss némely kompozícióján is. Johann 1863-1870 között már csak az udvari bálokat vezette, zenekarát testvéreinek, Josephnek és Eduardnak adta át.

Művei közül a keringők a legjelentősebbek: formális felépítésük (bevezetés, öttagú valcerlánc és kóda), pikáns ritmikájuk, választékos dallamviláguk és kitűnő hangszerelésük révén még Bülow, Wagner és Brahms csodálatát is kivívták. Zenéjében az osztrák néptánc szellemét jellegzetesen bécsi fogalmazásban érvényesítette kedélyes könnyűvérűséggel vegyítve, és mindezt az osztrák népies muzsikálásból megőrzött naturalisztikus hangszereléssel párosította. Strauss teremtette meg az ún. táncoperettet, ahol a tánczene hordozza a teljes színpadi cselekményt. Színpadi művek írására Offenbach példája és bíztatása késztette. Közülük legmaradandóbb A denevér, amelyben a cselekmény és a bécsi valcer szelleme teljesen átfedik egymást. Sikerében nagy szerepe volt a kor jeles szopránjának, Adelina Pattinak. Művei közül Európa szerte nagy sikert aratott az Egy éj Velencében, A királyné csipkekendője és A cigánybáró című operett. (Az 1890-es években írt művei, köztük a Dóczy Lajos szövegére írt Pázmán lovag, viszont már erőtlenek.)

Számos keringője közül a legismertebb a Kék Duna (amely a bécsi bemutatón megbukott, s Párizsban aratott átütő sikert) és a Mesél a bécsi erdő, de maradandóak polkái, francia négyesei és indulói is.
1889-ben a Kék Duna premierjének 25. évfordulóján a szerzőt 15 ezer főnyi tömeg ünnepelte. Halála után számos sikeres operett - köztük a Bécsi vér - dallamainak felhasználásával született. Strauss zenéje költői értékén felül az osztrák császárság polgári jóléten alapuló színes, mulatós stílusát és konszolidált könnyelműségét is képviseli. 479 opusa mind megjelent, táncai zöme partitúrában is, a Strauss-átiratoknak se szeri, se száma. A virtuóz zongora-átiratok közülkiemelkedik Rahmaninové és Dohnányié.

(Fábri Ferenc/MTI)

Ajánló:

Tanuljon meg keringőzni az interneten!