Tíz éve halt meg Herbert von Karajan <br/>

Tíz éve, 1989. július 16-án halt meg Anifban a század egyik legnagyobb karmestere, Herbert von Karajan.

Az 1908. április 5-én Salzburgban egy görög bevándorló orvos fiaként született Karajan négyéves korában kezdett zongorázni tanulni. Nyolcéves volt, amikor szülei beíratták a salzburgi Mozarteumba csodagyereküket, aki tanulmányait 1929-ben fejezte be, amikor karmester szakon diplomát szerzett a bécsi Zeneakadémián. Ugyabban az évben, január 22-én debütált karmesterként Salzburgban a Mozarteum zenekarával. Csajkovszkij V. szimfóniáját, Mozart A-dúr zongoraversenyét (K. 488) és Richard Strauss Don Juan című szimfonikus költeményét vezényelte.

1929-ben első karmesternek szerződtette őt az ulmi városi színház, miután nagy sikert aratott beugrásával Mozart Figaro házasságának előadásában. Harmincéves korában Berlinben a Staatsoperban Wagner Trisztán és Izoldájával ért el igazi világsikert.

A nácik hatalomra jutása után belépett a nemzetiszocialista pártba. Hamarosan főzeneigazgatóvá nevezték ki Aachenben. Miután nagy példaképe, Arturo Toscanini az Anschluss miatt lemondta fellépéseit, dirigált a Salzburgi Ünnepi Játékokon, a Hitler 50. születésnapja alkalmából tartott koncert után pedig állami karmesterré nevezték ki. A háború végén, 1944-ben Olaszországba menekült.

Karmesteri pályafutása a második világháború után teljesedett ki, miután megbocsátották neki együttműködését a nácikkal. (Felmentették ugyan, de fellépései még sokáig tiltakozást váltottak ki, főleg Amerikában.) 1948-ban vezényelte első ízben a Bécsi Filharmonikusokat (melynek 1955-től egészen 1989-ig állt az élén), és ebben az évben kezdett operát rendezni a milánói Scalában.

1956 és 1964 között a bécsi Staatsoper vezetője, majd a Salzburgi Ünnepi Játékok teljhatalmú irányítója, emellett a milanói Scala vezető karnagya és a New York-i Filharmonikusok vendégkarmestere volt. Felsorolni is nehéz a sikerekben rendkívül gazdag pályafutás valamennyi állomását. 1969-ben létrehozta a Herbert von Karajan Alapítványt. 1985-ben a világ első karmestereként vezényelt istentiszteletet a Vatikánban, két évre rá - már betegségével küszködve - az újévi koncertet dirigálta Bécsben.

Sikereinek alapja a tökéletes mesterségbeli tudás, a fanatikus munkaszeretet és a tökéletességre való törekvés volt. Könyörtelen művészi igényessége nem ismert határt sem önmagával, sem a
zenekarral, sem az énekesekkel szemben. Mindezzel számos súrlódást, kisebb-nagyobb konfliktust provokált - a sikersorozatot botrányok
kísérték a Scalában, Salzburgban, Bécsben és a Berlini Filharmonikusok élén. Ez utóbbi zenekar maradt tevékenységének középpontjában, de a sorozatos viták megrontották a muzsikusok és Karajan kapcsolatát, ezért 1989 áprilisában lemondott berlini tisztségéről.

Nagyszerű formaérzékkel rendelkező, szuggesztív egyéniség volt. Operakarmesterként és koncertdirigensként egyaránt a XX. század
legkiválóbbjai közé tartozott. Interpretációjának pontosságáról és tárgyilagosságáról volt nevezetes, bár élete vége felé stílusa egyre
személyesebbé vált. A körülötte dúló viharok során nem művészetét, hanem karakterét bírálták sokan: diktátori ösztönét, amely nem tűrt ellentmondást, s csak az alávetettséget viselte el másoktól.

Uralkodója, szuverén egyénisége volt a zene világának, súlyos gerincműtétje után, hajlottan és megtörten is a dobogóra állt, az 1987-es bécsi újévi koncertjén a zenekar talán még éteribben szólalt meg pálcája intésére. Osztrák létére inkább német lelke volt, igazán Wagner birodalmában érezte otthon magát, de ugyanilyen átéléssel szólalt meg vezénylésével Beethoven és Mozart is. Az olasz opera szintén közel állt hozzá, Verdi, Mascagni és Leoncavallo műveit felejthetetlenül vezényelte.

Zenei hagyatéka rendkívül gazdag, több száz lemezt készített, melyek 12 millió példányban keltek el. Egész sorozatokat – Beethoven szimfóniáit, Mozart- és Wagner-operákat - ismételt meg, a tökéletességet hajszolva. A zenészek üzletszerűséggel vádolták, de lázadni már csak betegsége idején mertek ellene.

Bár a mai napig nem tisztázott, hogy kényszerből vagy karrierje gyorsítása érdekében lépett be a náci pártba, és ezzel a folt mindig ott maradt a nevén, páratlan művészete mindezt feledtetni tudta.

(MTI)

Ajánló:

Minden, amit a nagy karmesterekről tudni kell