Elkezdődött a Való Világ 4 válogatása

Alig ért véget a hosszúra nyúlt harmadik széria, máris megkezdődött a casting a VV4-re. Bár a kissé fáradt stáb hétvégére várja az igazi rohamot, ma is alig lehet bejutni az épületbe: masszív embertömeg állja el a bejáratot, hosszú, tömött sorban állnak a próbálkozók. Az arcokon végső elkeseredés, idegesség, optimizmus és furcsa félelem látszik - van olyan, hogy egyszerre. El lehet képzelni.

Az előtérben egy negyvenes, bajszos úr kapaszkodik az utolsó lehetőségbe és a kitöltött személyi lapjába - úgy csimpaszkodik az adatlapba, mint VV2 Laci a kormányba, a karambol előtt. Ötéves kisfiú is szaladgál a sorban álló próbálkozók közt, apuka viszont higgadt, békésen rágózik, hadd rohangáljon a kis csibész. Erősen sminkelt, nagyhangú tini lányok, obligát tetkóval, kigyúrt, kopasz - és megfelelően morózus, riasztóan zord - legények várakoznak, itt a nagy lehetőség, be lehet kerülni a tévébe, lehet vígan integetni anyunak, apunak.

A VV3 bronzérmese (tehát egyik vesztese) Katka is feltűnik a színen, nyilván nem volt elég az öt hónap bezártság. Egy megilletődött, megszeppent, tizennyolc éves formájú legényke odatoppan elé, reszkető kezekkel cigivel kínálja, majd - ráérezve a nagy pillanatra - remegő hangon megkérdi: "Ööö... milyen volt finalistának lenni?"

Bent reggel óta zajlik a válogatás. "Barátnőm szerint bolond vagyok, ő nem nagyon szereti az ilyesmit. Segal volt a szimpatikus a VV2-ből, ő felvállalta magát, ráadásul miskolci volt. Ágica is bejött, de Anett volt a legjobb, a szeme, a haja, a feje tetszett. Biztos tettem volna valamit vele" - bizonygatja Laci (22), aki a legújabb módi szerint csinos szemöldök-piercinget hord, kopaszra van nyírva, és úgy izgul, mint egy kamasz az első randi előtt. Idegesen meg-megvakarja térdét, néha megremeg a lába, nem biztos, hogy befutó lesz - esélytelen, mint Fekete Pákó duettje Madonnával.

Forrás: [origo]

Vörös Tamás, a Villa főszerkesztője nem lát sok különbséget a mostani eresztés és az előző hullám közt: "Sok tapasztalattal rendelkezünk, már nem lepődünk meg semmin. Elsősorban egyéniség kell, nem feltétlenül az extrém fazon. Olyanok kellenek, akik különböző szituációkban jól működnek. Tegnap is volt egy-két jó arc. Talán most több a fiatal, tizenéves jelentkező. Sokan bevallottan csak a nyereményért jönnek, nem magukért, a bennük lévő exhibicionizmusért. Nincs elképzelésük arról, miképp lehet nyerni, és ez nem jó."