A Star Trek kozmikus rekordjai

Darth Vader kipipálva, felkészül Star Trek Enterprise. Tombol a nyár, ugyan kinek van kedve ilyen melegben a lávafolyamon sem elhamvadó jediket nézni? Inkább kukkantsunk át a másik (űr)szekértáborba, irány a mély űr, hiszen a Star Trek sorozatok számos tekintetben abszolút csúcstartók. Ez az egyetlen univerzum, amelyből öt önálló tévésorozat - az "eredeti" Star Trek, az Új Generáció, a Deep Space Nine, a Voyager és az Enterprise -, egy animációs sorozat és 10 mozifilm készült.

A Star Trek atyja, Gene Roddenberry (1921-91) az emberek szívében és józan eszében, az emberiség bölcsességében és jövőjében hívő humanista gondolkodó volt, aki egyszerű űr-kalandok bemutatása helyett az egyes emberek kicsi és a XX. század nagy kérdésire kereste a válaszokat.

Klasszikus karaktereinek jellemét épp ezért ellentétesre alkotta: James T. (Tiberius) Kirk (William Shatner) kapitány az ösztön, Spock (Leonard Nimoy) viszont a hideg logika embere/vulkánija. A szív és az ész közt ingadozik őrlődik a harmadik "testőr", McCoy doktor (DeForest Kelley), akinek fő feladata, hogy az aktuális dilemmán gondolkodó főszereplőknek alákérdezzen.

Az Enterprise legénysége azt példázza, hogy sok különféle ember is képes együttműködő csapatot alkotni. Ilyen a mindenhez értő Montgomery Scott főgépész (James Doohan) - érdekesség, hogy a legendás "Beam me up, Scotty!" mondat így egyetlen részben sem hangzott el. Uhura kommunikációs tiszt egy fekete hölgy (Nichelle Nichols), Hikaru Sulu kormányos (George Takei) japán, sőt Pavel Andrejevich Chekov (Walter Koenig) személyében még egy orosz navigátor is felfért az Enterprise csillaghajó hídjára.

1966-69 között összesen hetvenkilenc Űrszekerek-rész készült el, igaz, a legelső pilot rögvest nem is került soha adásba - ebben még csak Spock tűnik fel a tiszavirág-életű Pike parancsnok tudományos tisztjeként. A klasszikus Star Trek sikeres sorozat lett, de harmadik szezon után mégis leállt a forgatás. 1973-ban készült ugyan egy animációs sorozat, de az Enterprise legénységének újbóli összetoborzásához valami több kellett: egy igazi mozi.

Mozi Trek

A rajongók számára tán szentségtörés azt állítani, hogy a hetvenes évek közepén éppen halódó sci-fi műfajba egy bizonyos másik staros űr-fantasy bombasikere lehelt új életet. Tény azonban, hogy az első egész estés Star Trek film csak 1979-ben készült el.

Látvány tekintetében jelentős minőségi ugrásnak lehettünk szemtanúi, a forgatókönyvek azonban egyre zavarosabbra sikerültek. Adva voltak a meredek sztorik, ami egy sci-fiben még rendben lenne, de legtöbbször azt a kérdést, hogy hogyan kerülnek a történetbe az Enterprise csillaghajósai, jókora logikai bakugrásokkal és szappanoperákba illő csavarokkal oldották meg.

A III. rész például a Spock keresése címet viseli, amivel csak az a baj, hogy az említett vulkáni az előző Khan haragja végén nem elveszett, hanem konkrétan kilehelte a "katráját". Talán kár is volt feltámasztani, hisz akkor tán nem rendezhette volna meg a ST-4 - Hazatérés-t, amely már nimbuszromboló önparódiára sikeredett. A Nap megkerülésével épp 1986-ban kilyukadó Enterprise legénység bálnamentő kalandjai inkább röhejesek, mint viccesek. A szintén nehezen követhető ötödik Star Trek filmben Kirk kapitány, azaz William Shatner is író-rendezőként tündökölt. Ebben Spock féltestvére a Galaxis középpontjába kényszeríti a USS Enterprise-t, hogy ott megtalálja Istent. A mozi fő baja éppen az, hogy meg is találják. A filmbéli mondat nagyon is találó: "De mire kell Istennek egy űrhajó?!"

A klingon Gorbacsov

A legjobb Star Trek mozi kétségtelenül a 6. rész, amely az úttörő morphing-trükkök mellett mindenki számára egyértelművé tette, hogy a sorozat sosem volt mentes az aktuálpolitikai áthallásoktól. A "Nem ismert tartomány"-ban felrobban a klingon "Csernobil" (a Praxis bolygó), és főszerepet kapott Gorkon kancellár, a "klingon Gorbacsov" is - mondja Nicholas Meyer rendező. A csontos fejű, durva és érthetetlen nyelven karattyoló klingonok mindig is a Szovjetunióra utaltak - a peresztrojka egyik méltatlanul elfeledett mellékhatása pedig kétségtelenül az volt, hogy a bénázó Űrszekerek-et jó irányba terelte. Már csak ezért is megérte.