A nyomozó, aki soha nem ment nyugdíjba

Vágólapra másolva!
Miután a Duna TV egy ideje ismét vetíti a Derrick című német bűnügyi sorozatot, sokunkat megérintett a nosztalgia, amelyet a kultikus nyomozó alakjának köszönhetünk, aki negyed évszázadon keresztül üldözte a rosszfiúkat, mindig pontosan ismerve a határt jó és rossz között. 281 hatvanperces epizód készült, száznál több országban vetítették - még Kínában is imádták.
Vágólapra másolva!

Hazánkban, a nyolcvanas években lett igazán népszerű, az akkor még jórészt fekete-fehérben látható német nyomozó, aki talán pont azért lett közkedvelt, mert nem csak a hagyományos detektív-történetek izgalmát hozta el nekünk, hanem adott hozzá valami olyan életszagú körítést, amitől azt hihettük, hogy Derrick akár Kovács főtörzs is lehetne, a kerületi nyomozóirodából. A nagy sikerben még a sorozat készítői sem hittek 1974-ben, amikor elkészült az első rész - ezt október 20-án mutatták be a német tévékben.

Az évek során, a péntek esti, 60 perces bűnügyi sztorik szépen lassan kultusszá nőtték ki magukat, a ZDF, ORF és az SRG neve alatt futó produkció egyre nagyobb siker lett, nem csak saját hazájában, hanem Olaszországban és a kelet-európai országokban is. A Helmut Ashley és Wolfgang Becker rendezésében készült epizódok, életszerű helyzeteket mutattak be, gyakran elég naturalista és az addig ismert televíziós műsorokhoz képest sokkoló formában, így nem csoda, hogy a tévénézők hamar rászoktak a sorozatra, és tízezrek nézték a "Mein Name ist Derrick" logó felvillanását a tévék képernyőjén, péntek esténként.

Mindemellett érdekes fordulat volt a bűnügyi sorozatok történetében, hogy a főhős, hagyományos "munkakörén" kívül erkölcsi jelzőlámpaként is funkcionált, Derrick karaktere többek közt ezért is lett jelkép az évek során. Ő volt ugyanis az a detektív, aki nem csak üldözte a bűnt, hanem próbálta megérteni annak lényegét, és minden eset kapcsán volt néhány filozófiai, vagy inkább erkölcsi tanmese szerű eszmefuttatása, amivel igyekezett megtalálni a vékony határvonalat jó és rossz között. Ugyanakkor Derrick nem keveredett szövevényes bűnügyekbe, vagy a felső tízezer sötét titkokkal teli világába, mint ismert társai (Columbo felügyelő, vagy Sherlock Holmes), az ő munkája egyszerű és felkavaró, sokkal feszültebb és mocskosabb, talán pont ezért nevezhető bűnügyi drámának az általa teremtett műfaj.

Forrás: [origo]
Részlet a rajzfilmből

Végeredményben abszolút sematikus helyzetek tárházából táplálkozott Herbert Reinecker, a sorozat írója: rablás, gyilkosság, erőszak, csalás, mindez a szürke német városi valóság képeiben, ahol a nyomozó csak kérdez, néha elakad, aztán egy forró nyomon rábukkan a tettesekre, üldözőbe veszi őket, elsüti néhányszor a fegyverét, majd csüggedten elmotyogja, hogy öreg már ehhez a melóhoz, vagy hova is tart ez a világ. A recept mégis bejött, egyetlen német sorozat sem ért el ilyen sikereket, talán a kicsivel később debütált, hasonlóan szürke hangulatú Tetthely-t említhetjük még riválisként, de kétségtelen, hogy Derrick kultusza sokkal magasabbra tört. Ha feltétlenül hasonló sémát keresnénk, talán Kojak lenne a megfelelő választás, persze amerikai köntösben, de a kopasz nyomozó, pusztán nemzetiségéből adódoan, mégis csak különbözik német hősünktől, aki egészen más mentalitású közegben mozog mindennapjai során.