Legyen Ön is milliomos! - de máshol

Vágólapra másolva!
"Mit kell egy színházban az előadás kezdetén kikapcsolni? Autóriasztót, laptopot, szívritmusszabályzót vagy mobiltelefont?" Ez nem egy rossz vicc, hanem az első, 100 dolláros (22 ezer forintos) kérdés a Legyen Ön is milliomos! amerikai változatában. A műsor tévétörténetet írt, aligha adtak el több országba ilyen játékot: egy időben bolondult érte Pakisztán, Szingapúr, Argentína, Vietnam, Kenya vagy Fülöp-szigetek. Száznál több tévétársaság sugározta, sok helyen ma is fut.
Vágólapra másolva!

Az Egyesült Államokban a lexikai tudást próbára tevő vetélkedők nem igazán népszerűek. Az ilyen típusú műsorok azonban, mint annyi más televíziós újítás, ebben az országban születtek, ráadásul e vetélkedők megjelenésükkor a legnézettebb és legnépszerűbb műsornak számítottak. Kialakulásukban egy érdekes külső tényező játszott fontos szerepet: a hidegháború.

A II. világháborút követően újabb fegyverkezési verseny kezdődött a szemben álló politikai tömbök között, egyre újabb fegyvereket állítottak hadrendbe. Ez éles technikai versenyt is jelentett, melyik nagyhatalom tesz szert előbb hidrogénbombára, interkontinentális rakétára, ki küld fel előbb embert az űrbe. A lexikai tudásnak komoly tekintélye volt. Már javában futottak az ilyen témájú vetélkedők az amerikai televízióban, amikor 1957-ben az amerikaiak szembesültek történelmük egyik legnagyobb kihívásával. A vetélytárs Szovjetunió legyőzte az Egyesült Államokat, s előbb jutott ki a világűrbe, mint a rivális szuperhatalom.

A szputnyik-sokk nemcsak egy, komoly tekintélyvesztéssel járó technológiai vereség volt: annyit jelentett, hogy az ország immár közvetlenül támadhatóvá vált, méghozzá nukleáris fegyverekkel. A fölény elvesztése, a vereség igencsak érzékenyen érintette az amerikaiakat. Újabb fejlesztésekbe fogtak, megreformálták az oktatási rendszert, és persze még jobban értékelték a különféle tudást, ami tovább erősítette a kvízműsorok népszerűségét a haladás egyik legújabb vívmányában, a televízióban.

A kezdet mindennek ellenére nem volt egyszerű. Sokan a kvízműsorokat szerencsejátéknak tekintették, amit az Egyesült Államokban szigorúan szabályoznak. (Ez többek közt Las Vegas szerencséje, ott ugyanis lehet játszani.) A legfelsőbb bíróság azonban 1954-es ítéletében úgy döntött, hogy ha valaki (például) tudja, hány lába van egy gekkónak, az nem szerencsejáték.

A játék törvényes helyzetének tisztázása után sem volt egyszerű beindítani: eleinte hiányzott a szponzor. Végül Louis G. Cowan 1955-ben a CBS-en útjára indíthatta a 64 000 dolláros kérdés című programot. A műsor egy rádiós vetélkedőn alapult, ahol 64 dollárt lehetett nyerni - a televíziós vetélkedőben meg 64 ezret. Ez az összeg irdatlan nagy pénz volt akkoriban, mai vásárlóereje közel félmillió dollár lenne.

A vetélkedő pillanatok alatt elképesztően népszerűvé vált. Egyes városi legendák szerint az adás alatt csökkent a bűnözés, Eisenhowert pedig ilyenkor nem lehetett zavarni, az elnök izgatottan leste, ki viszi el az óriási nyereményt. A vetélkedő neve szállóigévé vált, s ma is használják a sorsdöntő kérdés szinonimájaként. A műsorban jól szereplő játékosok pedig egy életre karriert csináltak; a pszichológus Joyce Brothers például saját műsort kapott.

A vetélkedők látványos sikerének egy, még ennél is látványosabb botrány vetett véget. Kiderült, hogy a több műsor eredménye nyertese előre tudta a kérdéseket, és az eredményeket ily módon meghamisították. Az eseményekből több évtizeddel később, 1994-ben később film is készült Quiz show címmel. A botrány persze véget vetett a hatalmas nyeremények és a tudásalapú vetélkedők korának. 1973-ban, csaknem húsz évvel később kezdtek el emelkedni a televízióban nyerhető addig 2-300 dolláros összegek, de úgy nézett ki, azok a vetélkedők, ahol pusztán a tárgyi tudás számított, továbbra sem kerültek képernyőre.

1999-ben azonban ismét képernyőre került egy ilyen műsor. Ez azonban már nem amerikai találmány volt. A Who Wants to Be a Millionaire - azaz a Legyen Ön is milliomos! a brit Celador produkciója volt. A játékot 2001-ig az ABC-n sugározták, a műsorvezető pedig Regis Philbin volt. A műsor nevét az azonos szövegű, az 50-es években énekelt Cole Porter-számról kapta.

A játék óriási sikernek bizonyult, tévés díjak tucatjait söpörte be, az egyórás műsort hetente négy napon át főműsoridőben sugározták, és a vetélkedő esténként 30 millió embert szögezett a képernyő elé. A műsor népszerűsége 2001-ig tartott, amikor nézettsége valamelyest csökkent. A műsor dizájnja, zenéje mindenütt hasonló. Az amerikai kiadás talán annyiban más, hogy a főcímben felbukkan pár kép New Yorkról és a Szabadság-szoborról, míg nálunk nem mutattak Halászbástyát, sem kivilágított Lánchídat.

Forrás: RTLKLUB

Tudja a választ?

A "Millionaire", ahogy sokan nevezték, több különkiadást élt meg. Készítettek vetélkedőt tanároknak, diákoknak, családoknak, jegyeseknek ("nyerd meg az esküvőd árát"), bajnokoknak. Voltak tematikus számok is, például egy az amerikai foci szuperkupájának a döntőiből vagy mozifilmekből. Egy másik különkiadás résztvevői hírességek voltak. Ennek a műsornak a nyereményeit jótékony célokra fordították. Egyesek szerint pont a hírességek vetélkedése vezetett a műsor hanyatlásához, mások szerint ez volt az utolsó kísérlet a nézők érdeklődésének fenntartására.

2001-től kezdve a műsort ugyanis nem az ABC, hanem kábeltévé-hálózatok sugározzák. 2004 februárjában azonban a Milliomos visszatért az ABC-re öt epizód erejéig Who Wants to Be a SuperMillionaire címmel. Ekkor a fődíj 10 millió dollár volt; minden idők legnagyobb tévés nyereményét azonban senki sem vitte el, a legjobb játékos is "csak" egymillióig jutott. Erre a különszámra két alkalmi újítást is bevezettek. Az egyik a Double Dip (dubla baki) volt, azaz a játékos, amennyiben előre bejelentette, százezer dollár felett egyszer hibázhatott, majd ismét megpróbálkozhatott a jó válasszal. Ha másodjára sikeresen válaszolt, folytathatta a játékot, de úgy, hogy nyereménye visszaesett százezer dollárra, és innen kellett díját ismét feltornásznia. A másik újítás a Three Wise Men (három bölcs) volt. A három szakértő a nézők számára láthatatlanul a stúdióban foglalt helyet, és segítségüket - a telefonos segítséghez hasonlóan - lehetett igénybe venni. Nekik is harminc másodpercük volt a helyes válaszra. A 2004-es Szupermilliomost követően az ABC még egyszer műsorra kívánta tűzni a műsort, erre azonban végül nem került sor. Különben a nagy sikerre való tekintettel Disneyworldben is lehet milliomost játszani, itt azonban nem pénzt, hanem sapkákat, kitűzőket és fődíjként háromnapos hajóutat lehet nyerni.