Randi Andi, dob meg basszus

Vágólapra másolva!
Ellátogattunk a Dob+Basszus egy forgatási napjára, hogy titkokat és belső információkat szerezzünk az MTV egyik legfiatalosabb produkciójáról. A felvételek nem mindig mennek simán: van olyan muzsikus, aki volt zenésztársával nem hajlandó egy képernyőn mutatkozni, mert összevesztek, másnak nem elég magas a vele egy műsorban szereplő zenészek színvonala, páran magára a műsorra sértődtek meg. Az exkluzív bejelentést a végére tartogatjuk.
Vágólapra másolva!

- Nem béna ez a feliratos póló rajtam?
- Ha elképzellek abban a motívumerdőben, amit mögéd szoktak rakni, egyáltalán nem.

Ez a beszélgetés a Dob+Basszus rendező-műsorvezetője és operatőre között zajlik, az év két utolsó adásának belső felvételei közben. Tévés szempontból kora reggel, kilenc harminckor kezdik az átkötők és a szakértői szövegek felvételét egy Wesselényi utcai tévéstúdióban. Ez azért nem jó, mert reggel az ember csipás és durcás, nehéz ilyenkor az esti formát, hangulatot hozni, nekem biztos nehézséget okozna. Lévai Balázs (Bestseller, Záróra, korábban A Nagy Könyv, Fogadóóra) egy kedves ember, neki ez is megy, de azért a reggeli reszelőkkel a torkában ő is küzd, és a szeme is mintha be lenne dagadva, de smink nélkül vállalja magát.

Az első felkonf próbája olyan jól sikerül, hogy a stáb megveszi végleges felvételnek, és a másodiknál sem bakizik. A stáb eleinte négy tagból áll, az operatőrön és a hangoson kívül még két szaki tartózkodik a helyiségben, ők elsősorban világítással és kameramozgatással foglalkoznak. Nem tartozik ide, de a szaki külön kaszt, saját szakihumorral, világlátással és öltözködéssel, természetesen forgatás nincs nélkülük, ott vannak akár tévé, akár film készül. Nagyon tudják a szakmát, tele vannak sztorikkal, sokat látott ötvenes-hatvanas figurák szinte mind - egyszer készíthetne filmet róluk valaki.

A harmadik felvonás már nem megy olyan simán, ennek a viszonylag hosszú szövegnek vagy hatszor nekifut Lévai, mire elfogadja magától. A munka megy tovább, és kábé fél óra alatt kazettán van kétadásnyi szöveg. Nem az összes, csak az, amit blueboxban kell felvenni, de ez így sem több néhány perc hasznos anyagnál, mert a koncepció része, hogy ne beszéljék és ne magyarázzák szét a műsort - de ezt már később mondja Lévai. Arról is beszél, hogy mekkora szerepet szánnak a vizualitásnak, próbálnak szembe menni azzal a trenddel, hogy a mai műsorokban szinte minden szövegben hangzik el. Ennek is tulajdonítja azt, hogy a szakma sokra tartja ezt a műsort, és ezt szerinte nem csak díjak igazolják, meg az, hogy az eleje óta nem hagyta ott még senki a stábot, de az is, hogy egyes ötleteik máshol is visszaköszönnek.

Két kulcsfigura neve itt megemlítendő, Kőrösi András vezető operatőrrel az összes műsorában a kezdetektől együtt dolgoznak, Weigert Miklós pedig az animációkért és a látványért felelős, az ő érdemeit is mindenki láthatja a saját szemével. Négy adásszerkesztővel és egy állandó szakértővel dolgozik együtt, velük kéthetente ülnek össze, és beszélnek a tervekről, műsorokról, megszólalókról. Két dal vagy két téma esetén egyszerű volt a képlet, egy szerkesztő foglalkozott az egyikkel, másik a másikkal, ők intézték a megszólalók egy részét, és mentek a stábbal forgatni. A rendező-műsorvezető ment, amikor tudott, és amikor fontos volt, hogy ott legyen. Egy műsor általában négy-öt külső és egy belső forgatási nap, vágással, szervezéssel, megbeszélésekkel együtt nem kevés munka.

Közben befut Poós Zoltán költő, újságíró, popügyi szakember, az ő arcán látszik a korai időpont, az időközben megérkezett sminkes el is hurcolja magával, hogy színt varázsoljon rá. Még előtte megkérdezem, hogy kap-e instrukciókat a "szakértés" munkájához, azt mondja, nem, megkapja a szöveget, dalt, információkat e-mailben, aztán elmondja mi a véleménye róla, ennyi. Egy szerkesztő is megérkezik, ő arról beszél, hogy a leggondosabb tervezés esetén is előállnak vészhelyzetek, a legtöbbször az érzékeny, sértődékeny művészek miatt.

Van, aki volt zenésztársával nem hajlandó egy képernyőn mutatkozni, mert összevesztek, másnak nem elég magas a vele egy műsorban szereplő zenészek színvonala, páran magára a műsorra sértődtek meg. Arra, hogy a külsős szakértők saját ízlésük szerint, a maguk szemszögéből megmondják, mit gondolnak egy számról. Ehhez nincsenek hozzászokva a szerzők és előadók Magyarországon, sokan még jó arcot sem tudnak vágni hozzá, sőt, volt, aki másnak is azt ajánlotta, hogy maradjon távol a műsortól.