Felpettingelt szurkolók és a mészpartizán

Vágólapra másolva!
Van egy hazai sportkommentátor, akitől vagy falra mászik az ember és morcosan elkapcsol, vagy marad, és nagyot derül, mert nála egy null-null is kiváló szórakozás lehet. Aki szereti a tomboló, sikítozó, őrjöngve ünneplő vagy hörögve tiltakozó argentin vagy brazil szpíkereket, aki bírja, ha van tűz a kommentátorban, az talán kedveli a Sport Klubon hallható Horti Gábort is - aki a halkabb, megfontoltabb Vitray-iskola híve, az aligha bírja egy percnél tovább.
Vágólapra másolva!

Ezerhatszáz rajongója tömörül a hívek által létrehozott fanklubjába az iWiW-en, fórumokra írogatnak szabályos időközönként az őt szimplán Mesternek tituláló kedvelői, de sokan akadnak olyanok is, akik stílusától előbb összerezzennek, értetlenül, döbbenten néznek, majd apró idegrángások közepette a távkapcsolóért nyúlnak. A latin-amerikai meccsközvetítő temperamentum keveredik Horti Gábornál egy sajátos, hol blőd, hol igen kellemes, valóban megmosolyogtató humorral - a lényeg, hogy a legelszomorítóbb, leggyalázatosabb, nézőátverős null-null is viszonylag élvezhető kilencven perccé szelídülhet, ha ő közvetíti. Nem mindenkinek persze: Horti erősen megosztó figura, ellentmondásos megítéléssel. Aki hallotta, nem feledi, és markáns véleménye is van róla.

A hétvégén a Schalke-Hertha meccsen a "börlinieket körbeszögletelték", miközben a csatár "minden kövérebb fűszálban vagy nagyobb mészpöttyben elesett". A pazar arénáról megállapította a szpíker, hogy "aránylag jól összebarkácsolták a stadiont, jól dolgoztak az ácsok". A szünet sem volt unalmas, mert várakozó szurkolók tűntek fel a vágóképeken, ezeket is kommentálta: akadt ott egy férfival érkező, vékony nő, azaz "lárvaarcú hölgy, aki az érzelmi dominancia miatt jött ki", ahogy "jampec is, megfelelő mennyiségű zselével belőtt háréval". Szünet után Horti lenyűgözve nézte a hatalmas Schalke-tábor mámoros tobzódását, ütemes ugrándozását: "döbbenetes, hangyák nincsenek ennyien egy bolyban!" - lelkendezett. Nála a nagyobb tasli simán "nyakesz", a hórihorgas égimeszelő pedig egy "192 centis kiscsákó". Ha valaki erősen meglőtt labdába is beteszi a fejét, az "nem sajnálja a buciját", ha pedig a magyar Dárdai ügyeskedett valamit, akkor boldogan és némi gúnnyal ünnepelt: "etesd őket, Palika!"

Nála, ha kettős cserére készül egy gárda, akkor ott "diszkont mennyiségben cserél a mester", a palackokat hajigáló suhancok "helyi Robin Hoodok", a vaskosabb combú játékosok "nem tartották be az update-programot", a kapus pedig mészpartizán, netán gólmacska. "Összeesett úgy, hogy senki nem volt a közelében: ez utoljára a tejszínhabnak sikerült!" - mondja, ha ütemtelenül összerogyó szimulánsokat szúr ki, de az ügyetlen mozdulattól is elborzad: "olyan falába van, hogy ha egy csepp eső ráesne, azonnal kihajtana" - mondja síri hangon. Ha kiment a labda, akkor "margóra futott az akció", ha valaki sokat fut, akkor "motoregér". Ha többen állnak tanakodva a szabadrúgáshoz letett labda körül, akkor az "konzílium", ha egy játékos csak odahallgat, majd elballag, akkor "rontja a levegőt". Ha egy focista jóképű, akkor "imádják a csajkák", ha pedig sokat hempereg a gyepen, egy fault után, fájdalmas arccal, akkor "öngyógyításban van, bízik a Föld geotermikus energiájában". Az pedig már természetes, hogy a labda hagyománytiszteletből gyakran "bőrbogyó", noha jó ideje nem bőrből készül.

Mint az [origo]-nak elmondta, a futball nála az első, nagypályán ügyeskedett már középiskolás korában, illetve Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán töltött évek alatt is. "Oda is inkább a hangulat, semmint a tehetség miatt jártam. Az akkori edzőnk olyan ember volt, hogy ha valaki rúgott egy meccsen öt gólt, azt a következőn nem játszatta, mert szerinte kétszer egymás után nem tud remekelni az ember" - emlékezett.

A diploma után Horti általános iskolában tanított egy darabig, majd a vendéglátóipar felé fordult. 1996-ig - többek közt - Ausztriában pincérkedett. A Komlósi Oktatási Stúdióban végzett (ide járt egy darabig Faragó Richárd, Hajdú B. István vagy Szántó Dávid is), majd a Telesport-nál volt. A TV2-nél dolgozott sportműsoroknál (gólösszefoglalókat kommentált, többek közt), ám a csatorna 2004-ben felszámolta a sportszerkesztőséget, így mennie kellett. 2005-ben jött a Hír Tv, itt egy hatfős csapatot vezetett, sport-főszerkesztőként. Tavalyelőtt jött a Sport Klub ajánlata, 2006 januárja óta pedig a sportcsatornánál dolgozik.

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]

"Más sporttal is próbálkoztam, de a kosár nem ment annyira, a foci a szerelmem. Én kaptam a megtisztelő feladatot, hogy a brazil labdarúgással komolyabban megismertessem a hazai nézőket. Igazából azonban némi csalódást okozott az ottani nívó, leszámítva a fantasztikus elsősegélynyújtó kis kocsikat, amiket ott összefabrikáltak. Sok a csaló focista, sok a bundameccs. A csatárok közt vannak remek színjátszók, egy kisebb szellő megfújja őket, nyomban elesnek" - véli. Mindezek ellenére kedvenc csapata brazil, a Sao Paulót kedveli a színes egyéniségek és eredménycentrikus futball miatt. Rogério Cenit, a Sao Paulo kapusát választotta a helyi szövetség a 2006-os év legjobbjának a brazil labdarúgó-bajnokságban szereplők közül, ő Horti kedvence is. Tavaly decemberig hetven gólt szerzett, kapus létére: persze főképp 11-eseket értékesít, és szabadrúgásból talál be. A védőkből a tisztán játszókat, az edzőkből a temperamentumosabbakat szereti.

Hogy sajátok közvetítési stílusa miatt akadt-e gondja? "Nem volt olyan, hogy a csatorna vezetése szólt volna a szövegem miatt. Tudom, hogy nem hétköznapi, de ez van, mára talán elfogadták. Beültettek a mikrofon mögé, és hagytak fejlődni. Eleinte persze akadt sok csúfság, több kritika is ért, de egyre többször érkezett pozitív visszajelzés. Megvallom, az elején nagyon fájtak az internetes fórumokon olvasható beszólások, ilyenkor a feleségem adott erőt a folytatáshoz. Úgy látom, mára megfordult a dolog, és több a dicséret, mint az anyázás" - mesélte.

Magyarországon - és alighanem mindenhol a világon - a futballmeccsek szpíkereit éppúgy kritizálják a szurkolók, mint a korábban istenített, majd szerencsétlen falábú bénává lett csodacsatárt, a 90 perceket alibiző centert, a lomha szélsőt, a nevetséges mozgású, suta bekket. Vitray Tamás sokak szerint néha álmosan, különösebb emóció nélkül közvetítette a futballt (bezzeg Egerszegi Krisztina olimpiai aranyánál volt hangerő), de nem is kell annyira messzire menni: tavaly nyáron - neten és baráti társaságokban - rengeteg kritika érte az RTL és a Sport Klub közvetítéseit - főképp Léderer Ákos kapott egy életre való szidást, nézői instrukciót és figyelmeztetést. Hortit láthatóan már nem zavarja, ha valaki miatta nem marad a csatornán - ő abban bízik, hogy többen viszont pont miatta néznek meg egy gyalázatos brazil bundameccset vagy egy hajtós, de mégis unalmas német bajnokit. A Sport Klub megosztó személyisége egy dologban biztosan jó - ha épp gyenge minőségű az áru, akkor ő nem rest, és szépen becsomagolja.

Kalmár Csaba