Kis tévé ritkán nő nagyra

Vágólapra másolva!
Az MTV kulturális magazinja, a Kultúrház a Millenáris Park tévétörténeti kiállításának helyszínén nyilvános felvételeket tart. A minap ott jártunk, a téma a nézettségi verseny és a televíziózás jövője volt, televíziós és statisztikus szemmel. A vendégek között neves közvélemény-kutatók, tévések és a magyar "hivatásos rajongó" is szerepelt.
Vágólapra másolva!

A felvétel kezdete több mint fél órát csúszott, mert az egyik médiacápa nem tudott elég gyorsan úszni a délutáni autófolyamban. A stáb egy része ezalatt is lázasan dolgozott, Nagyistók Tibor szerkesztő például az utolsó pillanatig csiszolta a műsorvezető szövegét, amivel egy kicsit meg is zavarta Erdős Gábor későbbi ténykedését.

Azok a tévések, akiknek nincs már dolguk a kezdésig, a csúszás alatt a kiállított régi kamerákat és keverőpultokat tapogatják láthatóan megilletődve, van, aki dolgozott még egyik-másik eszközzel. Közben lassan megérkezik az utolsó vendég is, és némi technikai problémázás után (ami láthatóan kínosan érinti Erdőst a konkurencia jelenléte miatt) belecsapnak az első beszélgetésbe, melynek résztvevői Kolosi Péter, az RTL Klub programigazgatója és Kert Attila az MTV hírigazgatója. Azzal kapcsolatban, hogy a nézőért van-e a tévé, vagy a műsorok termelik ki az érdeklődést maguk iránt, nagyjából arra lyukadnak ki, hogy ez a tyúk meg a tojás problémája. A tévé ki is szolgálja az igényeket (egyébként elkapcsolnánk róla), de teremti is, Kolosi példája az, hogy 80%-os össznézettséggel mentek azok a valóságshow-k a két nagy kereskedelmi adón, amelyeket korábban nem ismerhettünk.

Kert véleménye szerint a tematikus csatornák (melyek előretörése világtrend) miatt a nagy adóknak folyamatosan csökken a nézettségük, ezért egy korábban komolytalan 10%-os eredménnyel (nyilván AMR%-ra gondolt) lassan győzni is lehet. Erre Kolosi válasza az, hogy egy nagy kereskedelmi csatorna nem teheti meg, hogy főműsoridőben ne a teljes, kereskedelmileg érdekes korosztályt célozza, rétegműsornak ilyenkor helye nincs. És a logikus válasz arra a gyakran elhangzó kérdésre, hogy miért csak a 18-49-es célcsoport érdekes számukra: ugyan mások is fogyasztanak, de csak az említetteknek lehet a fogyasztási szokásait befolyásolni a reklámokkal, ötven felett nem dől be mindennek az ember, addigra rögzülnek a szokások, gyakran kialakul a márkahűség.

Közszolgálati szemmel a teljes felnőtt lakosság a célcsoport (az MTV nézettségben a 18+ adatokat nézi), hisz ők tartják fenn adójukkal az intézményt, valamint ők szavaznak négyévente. Ezért fontosak a nézettségi adatok Kert szerint is, ugyanakkor a közszolgálatiság szellemébe az is beletartozik, hogy a gyerekeknek és fiataloknak is készítsenek műsorokat. Egyetértenek abban, hogy a kereskedelmi program nem kifejezetten egyes műsorokat jelent egymás után, hanem a teljes műsorfolyamot, és arra épül, hogy a csatornához lojális nézőket teremtsen, akik kedves, állandó sorozatuk vagy show-juk előtt és után sem kapcsolnak el. A nagy csatornák jövőjét jelenti az, hogy a drága sportközvetítéseket, sorozatokat és filmeket a kicsik nem tudják megvenni, ezért, ha csökken is a különbség, az előnyük mindig meg fog maradni.

Néző és készítő jattol

A következő vendég az A tévé és én című dokumentumfilm miatt ismertté vált Papp Andrea, aki alighanem az ország legnagyobb tévérajongója. Csatornától függetlenül gyűjt minden ereklyét, megpróbál ott lenni minden felvételen, most arról mesél, hogy amikor kivesz három nap szabadságot, hogy részt vehessen a Krém felvételein, az neki olyan, mint másnak a nyaralás, mert ő így kapcsolódik ki, így ünnepel. Túlzás lenne azt mondani, hogy tévétörténeti pillanat, de neki biztosan sokat jelent, amikor kezet fog, egy asztalhoz ül a két programkészítő és a rajongó. Egyetlen kívánsága az, hogy ne kelljen annyit kuncsorognia, hogy a fizetett statiszták mellett bejusson "szívvel-lélekkel tapsolni" a felvételekre, erre ígéretet is kap.

Három nagy, nézettséggel (is) foglalkozó közvélemény-kutató cég vezető munkatársai következnek, Vörös Csilla az AGB, Varga József a Medián Webaudit és Gábor Zsuzsa a Szonda Ipsos képviseletében. Kiderül, az AGB már Magyarországon is használja a mennyiségi mérés új eszközeit, melyek már nem csak a tévére kötve adnak információt a családtagok szokásairól. Mozgóképet már DVD-n, interneten, IPTV-n és más formában is sokat fogyasztunk, ezért új módszereket kellett találni a mérésre is. Ami most elterjedőben van, az a hangok alapján állapítja meg, hogy a delikvens éppen milyen csatornán mit fogyaszt, ami azért fontos, mert már 14% körül van annak a gyorsan növekvő csoportnak az aránya, aki digitális platformokat is használ.

Vita nincs a különböző módszerek használói között, analóg és digitális, mennyiségi és minőségi nézettségmérésre egyaránt szükség van szerintük, ezek együtt adnak teljes képet, az meg szinte természetes, hogy mindenki a maga szakterületét tartja a legfontosabbnak.