Tévégyilkos sportok

Vágólapra másolva!
Előző nagyobb cikkünkben azokkal a sportágakkal foglalkoztunk, melyek sokakat ültetnek a tévé elé, most azok következnek, melyekkel nehéz nézőcsúcsokat dönteni. Sokan követik az Eurosport szumóközvetítéseit, a lovaglás-világkupát? Reggel fél nyolckor hányan tapadnak a Sport 1 horgászmagazinjára, hány percig lehet érdekes a birkózók országos bajnoksága, ha nem rokon vagy barát küzd a képernyőn?
Vágólapra másolva!

Az, hogy egy sportág hogy néz ki a tévében, fontos szempont, de nem csak az számít, hogy valami gyors, látványos és veszélyes legyen. Tény, hogy a százméteres síkfutás jóval több nézőt érdekel, mint a tizenöt kilométeres, és geocaching, dominó- vagy lengőteke-közvetítéssel is igen nehéz felizgatni a nézőt. A jó közvetíthetőségen kívül azért még rengeteg összetevő kell a magas nézettséghez, ezeket vesszük sorra.

A magyar fociról esett már szó, sokak kedvenc sportágának hazai képviselői szépen lassan kikoptak az országos csatornákról. Már régóta nem tudtak szinte senkit lázba hozni, és lassan a bosszankodás kedvéért tévéző mazochista nézőket is elvesztették. Közvetítési jogokat egyébként kétféleképpen kötnek az unióban: az adott liga minden mérkőzését eladhatja (angol bajnokság), de arra is van példa, hogy egy sikercsapat saját meccseinek jogaival külön kereskedik (Real Madrid). Ami talán sokakat érdekel, hogy melyik meccs, eseménysorozat mennyit ér. Mint megtudtuk, a legdrágább az angol bajnokság, ezt követi a spanyol, olasz, majd a német bajnoki sorozat, a francia kedvezőbb árú. A nagyobb események sportügynökségek kezében vannak, ezek értékesítik - és gyakran nem is ugyanabban az országban működnek. Az ár változó, befolyásolja a sugárzás módja, a lefedett terület, hogy hány háztartásba jut el majd az esemény.

Az olimpiai sportágak száma egyre növekszik, míg az első újkori játékokon csak kilenc szerepelt, 1948-ban húsz, 2004-ben már harmincnégy sportág harcolt a nézőkért, a versenyzők egymással. Joggal fájhat a hazai rajongóknak, hogy néhány hagyományosan magyar sportág, mint az öttusa vagy a vízilabda, nem tartozik a kamera legjobb barátai közé. Az előbbi egyszerűen túl hosszú és bonyolult, az utóbbi fontos történéseinek nagy része a víz alatt, követhetetlenül játszódik. Cserébe a magyar nézőt nem érdekli sok sportág, mely máshol sikeres, a golf, a rögbi, a baseball, vagy a téli sportágak egy részének a közvetítéséről ásítozva kapcsolunk el, pedig máshol rajonganak értük.

Olyan sportágra is van példa, melynek legendás nagy versenyeit sokan izgulják végig a magyar nézők között, de a hazai versenyekre a kutya nem kíváncsi. A Tour de France, a Vuelta vagy a Giro d' Italia gyönyörű tájakat, hősies küzdelmet és nagy egyéniségeket egyaránt kínál a tévézőnek, ráadásul Bodrogi László személyében nemzetközileg eredményes versenyzőnk is van. Az évente megrendezésre kerülő magyar körversenyt mégsem követhetjük figyelemmel, saját sportolóinkat és tájainkat nem láthatjuk, bár ez valószínűleg nem a nézői érdeklődésen múlik. Elég egy percre belenézni a Tour közvetítésébe, hogy lássuk, milyen technikai apparátus, hány motoros, helikopteres és álló kamera kell a színvonalas műsorhoz. Ennek töredékét sem tudná egy kis ország tévéje kitermelni, egyszerűen nem éri meg közvetíteni a versenyt.

Anyagi okok miatt szorulnak ki még sok más sportág magyar képviselői a hazai képernyőkről. Egy egyszerű teremmérkőzés rögzítéséhez is komoly stáb és közvetítőkocsi szükséges, melynek kiadásait egy kis költségvetésű sportcsatornának jól meg kell fontolnia. Ezért van, hogy feltűnően kevés a hazai esemény a magyar sportcsatornákon, és ezért fontos a közszolgálati adó szerepe, ahol nem csak a nézettség dominál. Nekik kötelességük, hogy nézőik pénzéből színvonalasan közvetítsenek a magyar versenyekről.

tdh.hu

A költségesség kérdése nem csak itthon, más léptékben ugyan, de a nemzetközi csatornák esetén is felmerül, ami műsoraikból is jól látszik. Abból például, hogy gyakran tesznek az éjszakai műsorsávba olyan "időkitöltő" műsort, melyet olcsón megvesznek, de Európában nagy nézettséget nem remélhetnek tőle, ilyen például a pankráció. Az olcsó felvételek miatt érdemes az olyan könnyen rögzíthető sportokat nyomniuk az adóknak, mint amilyen a darts, a póker vagy a biliárd. Jó közvetítéssel ezek ráadásul megtalálják a saját közönségüket, hiszen ismerősek lehetnek, sokan kipróbálták már őket a kocsmában. Bizonyos sportágakat megéri a tévéknek erőltetni, futtatni, gyakran nehéz eldönteni, hogy azért lesz népszerű egy sportág, mert ránk erőltetik, vagy azért láthatjuk sokat, mert nagy iránta az érdeklődés.

Sztárok a pályán és a mikrofonnál

Az érdekes sportág és izgalmas versenyek mellett van még egy fontos összetevő, a közvetítés minősége. Ennek szerves része a helyszínen dolgozó stáb, ma már az a gól, amit nem láthatunk több szögből is a lassítások alatt, az nem is érdekes. Ez is drágává teszi a műfajt, ha megnézzük egy néhány évtizedes meccs felvételét, azt láthatjuk, hogy egy-két kamerával vettek fel minden eseményt, ma egy fontosabb mérkőzés alatt külön kamera figyeli a sportvezetők és a nagy sztárok mozdulatait.

Szepesi György (aki, mint köztudott, még a tévé indulása előtt, rádiósként kezdett dolgozni) óta tudjuk, hogy milyen fontos a műsorvezetők szerepe, nagy nézőtábort hozhatnak és ijeszthetnek el. Korda György új szakmában lett sikeres, Gundel Takácsért szinte összeveszett két tévé, míg Palik László vagy Dávid Sándor erősen megosztja a nézőket.